Nem bántja a szemét?

„A pesti nyelv megunhatatlan. A legendás szlogent hamar kiegészítette a városi humor: »Nem bántja a szemét az a szemét? Maga szemét!« Azért volt a gonoszkodó szójáték olyan népszerű, mert évtizedek óta, vagyis amikortól a fogyasztói társadalom nem kívánt mellékterméke, a rengeteg hulladék megjelent, az országot ellepi a szemét, és ez különösen tél vége felé, amikor a lombtalan, út menti bokrok aljába belátni, minden jóérzésű embert elönt indulattal.

Mostani felmérésünk örvendetes tendenciáról tanúskodik, a társadalom gyakorlatilag egy emberként helyesli az egyszer használatos műanyag eszközök, például pillepalackok használatának betiltását, mert ezek felelősek a hulladék zöméért. Tegyük sietve hozzá, egyetlen pillepalack sem indul el magától, hogy egy út menti árokban végezze, kell hozzá egy ember, aki butaságból, önzésből elhajítja. De nem csak pillepalackok lapulnak a bokrok alján, van ott minden a törött televíziótól a halomba rakott sittig.

Ma már országos mozgalommá nőtt a települések környezetében szemetet gyűjteni a Föld napján, április 22-én, és hihetetlen mennyiségű szeméttől sikerül ilyenkor megszabadítani a környezetet. Egészen bizonyos, hogy azok a felnőttek és gyerekek, akik egyszer vagy többször részt vesznek településük megtisztításában, sokkal gondosabban és tudatosabban védik majd az élő természetet. Azonban éppen ennyire bizonyosak lehetünk abban, hogy nem ők voltak azok, akik a rengeteg szemetet az utak mentén szétszórták.

Nem vitás, hogy valamit tenni kell. Ma már nem drágák a köztéri kamerák, célszerű volna mindenhol telepíteni ilyet, ahol veszélyeztetett a környezet, ahová sok szemetet hordanak. És büntetni kellene tettenéréskor, de a bírságolás csak az egyik pillére a motivációnak. A másik a gyerekkori nevelés, amelynek ugyan csak évtizedek alatt lesz meg a hatása, de akkor sem lehet róla lemondani. Rövid távon pedig pozitív motivációt eredményezhet a betétdíjak bevezetése, elvégre ha a vevő pénzt kap vissza a tárolóanyagért, nem valószínű, hogy eldobja. Mert a legfontosabb szereplő a történetben az ember, akinek meg kell tanulnia, hogy nemcsak a saját lakásáért, kertjéért tartozik felelősséggel, hanem hazája földjének minden négyzetcentiméteréért. Hiszen az övé.”