A mérleg két serpenyője

„Újabban a balliberális politikusok azt hangoztatják, és az őket követő, szigorúan »független« média is azzal van tele, hogy gazdasági értelemben már Románia is elhagyott minket, és képletesen szólva nézegethetjük a románok hátát.

Ezzel szemben egyrészt az az igazság, hogy »dicsőséges« kormányzásuk alatt 2002 és 2010 között valójában Csehország és Szlovénia nagyban növelte velünk szemben az előnyét, ami hajszálnyi volt korábban, a korábban mögöttünk lévő Lengyelország és Szlovákia pedig nagy ívben került el bennünket. A Romániát hosszú ideig kormányzó szocik a beverklizett balos modellt követték: növekvő adósságokat csináltak, kereskedelmük hosszú évek óta nyolc–tíz mil­liárd euró hiányt mutat, eladósodásuk növekszik. Idegen pénzből (hitelből) történt a látványos bér- és nyugdíjemelés. Azért, hogy a plusz­pénzt is tudják mire költeni, sok fogyasztási cikket importálnak, amelynek hatására deficites lett a külkereskedelem.

Tudjuk, a hazai baloldalnak is kedves ez a recept, ők sem a ha­zaiakkal őrölnek egy malomban, hanem a külfölddel, oda kell a vizet, azaz a likviditást terelgetni. Az új román kormány pedig most megkísérelhetné a rendteremtést, ha tudná, de inkább a kedvező politikai széljárást kihasználandó, idő előtt urnákhoz szólítja a népet. A gazdasági alapú Románia-imádat azonban semmi ahhoz képest, ahogy derék hazai és az általuk kétes eredetű munícióval táplált külföldi baloldaliak e honban Románia és hazánk második világháborús szerepét elővezetik. Az ügy lényege, hogy Romániáról történészi segítséggel kussolnak, míg hazánkat, ugyancsak a »szakértőket« is bevonva, itthon és nemzetközi fórumokon sorban ócsárolják.

Az egyik legutóbbi megnyilvánulás éppen a frissen megválasztott fővárosi főpolgármestertől hangzott el, annak kapcsán, hogy méltó megemlékezést tartottak Horthy Miklós száz évvel ezelőtti budapesti bevonulásáról. A fantáziadús »nagy gondolkodó« kijelentette, hogy a horthyzmus írmagját is ki kell irtani, és ő hány ettől a kultusztól. Mellesleg a volt kormányzó hazai újratemetésén szülőfalujában, Kenderesen az 1990-ben választott kormány sem képviseltette magát hivatalosan, csak magánemberként jelentek meg politikusai, azonban a Horthynak hálás zsidó közösség koszorút helyezett el a sírra.”