Az igazságos államról és Orbán fő bűneiről

„Nagy baj van a magyar társadalmi berendezkedéssel. Nem beszélhetünk igazságos államról, ha egy szegényebb település kórházában nem születnek, mert nem születhetnek olyan gyerekek, akik majdan orvosok, mérnökök, bírók vagy vállalatvezetők lesznek. Magyarország nagy részén a fővároshoz képest alapvetően rosszabb kilátásokkal születnek az emberek. A szegény család gyermeke nagy valószínűséggel szegényen is fog meghalni. Az orbáni feudalizmus elvette a társadalmi felemelkedés lehetőségét és reményét. Az Orbán-rendszer aszerint zárja skatulyába az embereket, hogy mennyire tartja őket hasznosnak.

A közkeletű vélekedés szerint az Orbán-rendszer túlságosan államközpontú. Szerintem azonban nem ez a fő probléma. Kétségtelen tény, hogy az Orbán-rendszer egyre inkább pártállami vonásokat mutat, a korábban függetlenséget megkívánó közhatalmi pozíciókat pártkatonákkal töltik fel. A független intézményeknek nincs helyük, mivel gátolnák a hatalommaximalizálást. Valójában nem is államközpontúságról, hanem Orbán-központúságról kell beszélnünk.

Nem lett volna minden elképzelés eleve rossz. A kormányablakok létrehozása például komoly előrelépést jelent, a megyék élén ispánként pöffeszkedő kormánymegbízottak kinevezése annál kevésbé. Orbánék helyesen ismerték fel, hogy a devizahitelek problémájára megoldást kell találni, de sajnos a legszegényebb adósok helyett csak a jobb módúakon segítettek. Szintén jó elképzelés lehetett volna az ágazati különadók bevezetése: a bankadó, a kommunikációs szektorra kivetett különadó elvileg elfogadható. Valóban eljött az ideje a profit visszaforgatásának. Csak éppen a Fidesz a bevételeket a szegénység mérséklése helyett politikai zsarolásra és a sajátjai kistafírozására használta fel.

Nem általában az állami eszközök használata, hanem azok mikéntje okoz tehát súlyos problémát. Először is, Orbán az állam felelősségét áthárítja az egyénekre és a családokra. Arra kényszeríti az állampolgárt, hogy egészségügyi helyzetéről, gyermekeinek oktatásáról, szüleinek gondozásáról jóval erején felül, minimális állami segítség mellett maga gondoskodjon. Az orbáni ideológia szerint mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy versenyképes oktatáshoz, jó egészségügyi ellátáshoz jusson, jól fizető és értelmes munkát szerezzen. Sikereiért és kudarcaiért az egyén tehető felelőssé, neki kell viselnie balszerencséjének minden következményét. Bár Orbán az illiberális állam elkötelezett híve és terjesztője, az egyéni felelősségen alapuló ideológiája valójában azonos a Margaret Thatcher és Ronald Reagan fémjelezte neoliberalizmussal, nyakon öntve a két világháború közötti Horthy-féle urambátyám rendszerével.”