Az európai dilemma

Az nagyon is igaz, hogy politikai döntés kérdése,hogy felállítunk egy hivatalt,ahova a cikkeket,karikatúrákat, fotókat,stb., mielőtt megjelennének,be kell vinni jóváhagyásra,vagy sem. Ezt kell eldönteni. Nem bonyolult.

"a minden ember egyenlő értékébe vetett hitünket" Ez az, hogy ez csupán hit, nem több. Realitása semmi, soha nem is volt és soha nem is lesz. Köntös László talán egyenlő Barack Obamával, a római pápával, Bill Gatesszel, Orbán Viktorral? Hát ugyan nem, de hinni azt hisz, amit akar.

Le a kalappal ez előtt a fiú előtt. Pontosan megértette a "Charlie vagyok" mozgalom ellentmondásosságát és jó érzékkel szembesítette vele a társadalmat. Körül vagyunk véve a cselekedeteinket korlátozó jogszabályokkal, nagyon helyesen. A szólás is cselekvés, súlyosan lehet vele ártani másoknak. Mi itt Európában nem szeretnénk olyan világban élni, ahol az erőszaktól és a hatalmat gyakorlók fenyegetésétől való félelem korlátozza a szólást, ezért a szólással való visszaélés jogi korlátai és szankciói enyhék. Minél enyhébbek a (szólás)szabadság jogi korlátai, annál nagyobb szükség van a morális korlátra: nem teszek olyat másokkal, amit zokon vennék, ha velem tennének. A morális korlát mások méltóságának a tiszteletéből ered. Minden ellenvéleményt el lehet mondani úgy, hogy fenntartsam a méltóság tiszteletét. Minden harcot meg lehet vívni erőszak nélkül, kivéve azt a harcot, amelyben erőszakkal törnek rám. Ha nem tartottam be a méltóság tiszteletének morális törvényét, akkor nem ünneplem magam, akkor sem, ha erőszak ért. De ha erőszak ért, akkor védekezem, mert az erőszakot alkalmazó nem osztja az értékrendemet az erőszak, a fenyegetés, a szabadság és a jogi szankciók összefüggéséről. Együtt élni csak azzal tudok, aki ezekről a kérdésekről azonos elveket vall velem. Ha nem, akkor kiszámíthatatlanná válik az életem és fölém kerekedik az erőszaktól és fenyegetéstől való félelem. Ha egy enyémnél kevésbé "humánus", látszólag kényszerrel és korlátokkal teli emberi kultúrát a sajátom képére szeretnék formálni, ne csodálkozzak azon, ha az azzal azonosulók erőszakkal fordulnak szembe velem. Hát még, ha magam is erőszakot alkalmazok a "térítés" során. Azok ugyanis, akik azonosulnak annak a kultúrának az elveivel és előírásaival, azokat szabadságként élik meg, s az én, számomra "humánus" elveimet kényszerként, félelmet keltő fenyegetésként, amely ellen erkölcsileg jogosnak érzik a védekezést. A két kultúra eltérő erkölcsi paradigmái miatt az erőszakot is. Ennyire eltérő paradigmák esetén hosszú az út a kultúrák összecsiszolódásához. Jobban tesszük, ha óvatosan csiszolódunk.

Hogy lennénk már egyenlőek? Legalább két exminiszterelnök érinthetetlen a törvény előtt. A volt III/akűrhűnyasok és a maszop által kijelölt elvtársak privatizálhattak, a többiek nem. Van, akinek jár ingyenebéd, van, akinek pénzért se adnak.