Két megjegyzés: Áder politikai nemzete; Az Európai Rabbinikus Központ tévedése

„Holott a politikai nemzet maga a modern nemzetközösség, a köztársasági államforma: az azonos területen, egy állam fennhatósága alatt élő, jogokkal és kötelezettségekkel felruházott, egymással szolidáris állampolgárok közössége. Amelybe nemcsak beleszületik az ember, hanem választja, ha úgy dönt, hogy itt él, itt adózik, itt próbál befolyást gyakorolni a saját életére és a polgártársaiéra. Az ország polgárai sokféle kisközösséghez tartoznak, sokféleképpen gondolkoznak, sokféle érdek szabdalja őket, de végső soron együtt sírnak-nevetnek, közös a felelősségük azért, amit az országukkal tesznek. Együttnevetés persze régen volt errefelé. Ahogy modern politikai nemzetfogalom is.

De nem akarok igazságtalan lenni Áder Jánossal és a beszédíróival szemben. Előfordulhat ugyanis, hogy ezúttal nem Orbán etnikai nemzetfogalmához igazodtak. Lehet, hogy azért használták a politikai nemzet – tehát az állampolgári közösség – fogalmát a jelző nélküli nemzetfogalom helyett, mert tudomásul vették, hogy a zsidó vallási szervezet, a Mazsihisz sem keresztény-zsidó együttélésről, hanem «magyar-zsidó együttélésről» beszél. Ha ők is így különböztetnek, akkor a magyart és a zsidót valóban csak a politikai nemzet fogalma egyesíti. De akkor sajnos Orbán is helyesen fogalmazott, amikor a velünk élő zsidó honfitársainkról beszélt. Legalábbis a Mazsihisz ízlése szerint helyesen. Én például mindig tiltakozni fogok ellene.”