„A baloldal kulturális megújulási kísérlete totális kudarcba fulladt. A 2010-es erkölcsi és politikai összeomlás után azt hittük, esély mutatkozik a gondolat újrafogalmazására. Ehhez képest Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila megegyezett abban, hogy az utóbbi lesz a miniszterelnök-jelölt. És nagyot téved, aki itt keresi a probléma gyökerét. Mindhárom potentát úgy járt el, ahogyan politikusnak – pártja aktuális helyzetében – el kellett járnia. Bajnai a vetélkedőben alulmaradt, s nem maradt más választása, mint a közösködés. Ezzel nem csupán idei, de jövőbeni ambícióit is feladta: kikapott a politikai meccsen. Gyurcsány meg nyert, miként Mesterházy is, aki bonyolult és megannyi akadállyal nehezített pályán ért célba.
Tovább viszont nincs, az út eddig vezetett.
Mi meg közben veszítettünk. Mármint te. Meg én. Az üzenőfalon persze egymást érik az Összefogás!, Hajrá! És most vége a FideSS rémuralomnak! témakörben megfogalmazott tengermély gyorselemzések. Mi több, a Neves Közéleti Személyiségek (a továbbiakban NKSZ-ek), aláírtak egy levelet, amelyben – a többi közt – közölték: megkönnyebbültek. Mi meg páran elszomorodtunk. Vári György a Munkások Újságának adott interjújábanmondta: szigorúan elutasít minden élcsapathitet. Én is.
Ez a lényeg. Mintegy a választóvonal.
Merthogy a rendszerváltó úgynevezett balliberális értelmiség meghatározó többsége viszont nem utasítja el e hitet. E társulatot szerencsére nem rázta meg annyira a 2010-es kiütés, hogy újraértékelje szerepét, elvégre nem e team kapta a pofont, így megmondta már Szárszón, azóta meg a rádióban, az újságban és a Facebook-kommentben, minek kell történnie. Például azt: össze kell fogni. Mert Orbán Viktornak mennie kell.”