„Miért éppen a tankönyvügyből lenne botrány? Nem lett a magánnyugdíj-megtakarítások elvételéből, nem lett a dohánypiac állami újraelosztásából sem. Tegyük a kezünket a szívünkre: a nyári szünet közepén, harminc fokban pont a tankönyvmutyi ütné át az ingerküszöböt?
Pedig ami gőzerővel zajlik az orrunk előtt, az éppen ez: mutyi, azaz átláthatatlan, zűrzavaros, de összességében a köznek kárt, valakiknek pedig – többféle – hasznot hozó machináció. A változtatás eleve hazugságra épült, hiszen a Fidesz-kormány központosítási és ellenőrzési mániáján kívül semmi sem indokolta, hogy föl kelljen számolni az alapvetően a szabad kereskedelem által szabályozott, évtizedek alatt működőképessé csiszolódott tankönyvpiacot.
Az érvek persze roppant hangzatosak voltak – olcsóbbá kell tenni a tankönyveket, csökkenteni kell a családok terheit, satöbbi –, csak épp a valóság ebből eddig semmit nem igazolt. Legalábbis erős gyanúra ad okot, hogy míg a korábbi tankönyvterjesztők öt-kilenc, legfeljebb tizenkét százalékos árréssel dolgoztak, a teljhatalmú állami terjesztőcégnek eleve húsz százalék jár.”