GFG illusztrál

„Politikai vita ott van, ahol ütköznek egymással a lelkiállapotok, a helyzetleírások, a feladatmegjelölések, a beazonosított illúziók. Aki politikai vitát akar kezdeményezni, annak be kell lépni a dramaturgiába. A forradalom bizonyos értelemben ugyanolyan, mint a szerelem: dramaturgiája van, így is kell végigjátszani.

Ha ezt elutasítjuk, nem marad más, csak a politika kritikája (legyen az morális, vagy bármilyen más nézőpontból megfogalmazott), vagy egyenesen a politika létének kétségbevonása (civilekre, szakértőkre kellene bízni a kormányzást).

Mindebből több dolog is következik.

Egyfelől nem mindenki politikus, aki a »politikában« van. Tulajdonképpen nagyon is kevés ember rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy politizáljon. Mindenekelőtt ez az első emberek kiváltsága. Vannak azonban olyanok, akik úgy politikusok, hogy fogalmuk sincs a politikai racionalitásról. Nehéz másként értelmezni a családi erőszak és a gyereknemzés, valamint a klasszikusnak gondolt női szerep összekapcsolását elvégző bornírt megnyilatkozást, vagy azt a törekvést, ha valaki mindenáron meg akarja mondani az embereknek, hogy hogyan éljenek. A  rögeszme elhomályosítja az okozott politikai kárt.”