„A lemaradás mögött a versenyképesség elvesztése áll. A Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában Magyarország már és még csupán a hatvanadik helyen szerénykedik, vagyis a csehekhez és a szlovákokhoz képest a fasorban sem vagyunk. A fentebb már említett elvesztegetett két kormányzati ciklusnak tulajdoníthatóan ugyanis elszálló költségvetéssel, duzzadó államadóssággal, és folyamatosan növekvő állami újraelosztással, utóbbi következményeként pedig magas adókulcsokkal találkozhattunk az elmúlt nyolc évben.
S miközben az MSZP–SZDSZ-kormánykoalícióra folyamatosan rásütötték – egyébként helytelenül – a neoliberális bélyeget, a gondot pont az okozta, hogy éppenséggel a szocializmusra emlékeztető gazdaságpolitikát valósítottak meg a szocialista–szabaddemokrata kabinetek. Felrémlik a klasszikus modell? Húzd meg, ereszd meg! Törvényszerű volt az is, hogy az osztogató választási költségvetést megszorító büdzsé és az engedékeny választási adótörvényt szigorúbb elvonási szabályok követték. A lemaradást jól illusztrálja, hogy Magyarország pénzpiaci megítélését tekintve egyre inkább kezdett Romániához hasonlítani. Nekünk most követendő példa lehet Szlovákia esete. Északi szomszédunk kiugró teljesítményében a Dzurinda-féle reformok játszották a kulcsszerepet. Kiemelkedő foglalkoztatási boom valósult meg három-négy év leforgása alatt, és nem pusztán a multik, hanem a szlovák kis- és közepes vállalkozók is kivették belőle a részüket.”