A nagy csel

„Nagy hasonlóság van az 1989-ben megdőlt államszocializmus és az új jobboldal között annyiban, hogy ezek is, azok is etatisták; amit lehet, visszaállamosítani és központosítani akarnak, és az állam révén szép pozíciót és könnyű hozzáférést remélnek a költségvetéshez. Később jöhet az új privatizáció a politikailag megfelelő nemzeti elit javára. A kormányfő kegyéből gyorslifttel magasba emelkedettek mások adóbefi zetéséből, az állami-hatósági újraelosztásból kívánnak önmaguknak magasabb életszínvonalat. Ehhez szokatlan, gyors változások kellenek, és azok utólag is átkeresztelhetők forradalommá. Még akár fülkeforradalommá is, ami újszerű metafora, hiszen a forradalom képzetéhez eddig nagy teret és sok embert képét társítottuk. Most egy kis szavazófülke is elég, s benne a magányos állampolgár. Kebelében forradalmi vihar dúl, amely egyetlen víziótól tud csak földerülni: Orbán miniszterelnökétől. A lelkesedés frazeológiája változik, a szervezet és az emberi tartalom ugyanaz.

Az államszocializmus politikai társadalom volt, amelyben nem voltak törvényes, a kormánytól független ellenőrzési mechanizmusok. Minden diktátorjelölt első számú törekvése ezeknek az akadályozó testületeknek és személyeknek az elhárítása, hogy senki ne keresztezhesse a legfőbb vezető útját. Az akadályozók nem érdemelnek kíméletet, az elbocsátásuk utáni évekre nem tanácsos kellemes életet nyújtani nekik, mert akkor elbizakodnak, és azt hiszik, hogy még lesz visszatérésük a hatalomba. Tanulják meg, hogy nem lesz. Akit a nemzeti egység kormánya kivet a hatalomból, az legyen egyszer és mindenkorra elvetve, az ne tudjon többé lábra állni.

Hogy mi a bűn? A szembeszegülés a nagy látnok víziójával. Van neki nemcsak gazdaságpolitikája, de történelemfilozófiája, magántestőrsége és saját terrorelhárító titkosszolgálata is, az ellenségek számontartására és a legyőzött politikai ellenfelek elszámoltatására. Féljenek. Meg voltak figyelve, a védettség egyik sánca után következik a másik, az új kormány mindegyiket beveszi. A kormány elfoglalta a bűnös fővárost is, család, rend, munka, templom, futball, a vidék felvonul, szeretjük a kolbászt, pálinkát is főzhetünk már, jó magyarok vagyunk. Este a közönség szívesen látna a televízióban egykori híres embereket bilinccsel a csuklójukon-bokájukon egy rideg folyosón őrök között tipegni.”