Elnökválasztási alternatívák; pusztán fikció, csak erős idegzetűeknek

Nyitókép: Képernyőkép / Vasárnap.hu

„Ez úgy történhetett, hogy Joe Biden véletlenül az én e-mail-címemre küldte el a CIA által rögzített anyagot. Az alábbiakban, kizárólag ezen a felületen, egy rövidített kivonatot ismertetek. (A teljes szöveget nem tehetem közzé, mert akkor meg kellene ölnöm minden olvasót…)

Összeült a válságstáb az ovális irodában. A legbizalmasabb tanácsadók, a Központi Hírszerzés ügynökei és az elnök harapós kutyája, Parancsnok jelenlétében a first lady, Jill Biden ismertette a kialakult helyzetet.
– A hétvégi sajnálatos események után az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a novemberi választást Trump meg fogja nyerni.
– Az alelnököm? Az a kis fekete nő? – kérdezte Biden mosolyogva.
– Nem, a republikánus rivális, akinek az a húszéves srác a fülcimpáját találta el.
– Mert ezek a mai gyerekek már célozni sem tudnak. Amikor én kiscserkész voltam, mi bezzeg tudtunk lőni. Én magam is harcoltam Ivo Dzsimánál…
– Joe, te akkor kétéves voltál…
– Kétéves, istenem, azok a régi szép idők!
– Valamit tehát tennünk kell – foglalta össze Jill.
– Ez a hajó már elment, asszonyom – vélte az egyik tanácsadó. – Elég lesz nekik kiplakátolni a fotót a merényletet túlélt, eltökélt, harcos, bátor, igazi amerikai Trumpról, és nincs az a számítógépes algoritmus, amivel megfordíthatjuk az eredményt…
– Veszíteni fogok? – értette meg az elnök a lényeget.
– Nem, Mr. President, ön lesz a második. Az is szép helyezés, az angolok is másodikak lettek a foci Eb-n.
– Az angolok tök hülyék. A múltkor beszéltem a miniszterelnökükkel, azzal a Churchill-lel, olyan kövér, nem sokat fizetne rá a haláltotó. Ellenben, ha második leszek, négy év múlva újra megpróbálhatom. Nem tiltja az alkotmány, ugye?
– Nem, nem, és még mindig csak nyolcvanhat éves lesz, sir.
– Igen, de közben Trump mindent összekuszál nekünk – tiltakozott a külügyminiszter. – Békét köt Ukrajnában és a Közel-Keleten, megállítja a migrációt a déli határnál, beledumálja az amerikaiak fejébe ezt az öntudatos, konzervatív ideológiát… Nem, ezt nem várhatjuk meg.
– Akkor mi legyen a megoldás? – kérdezte a CIA vezetője, aki a praktikus válaszokat szerette. – Keressük tovább Oswaldot?
– Esztelenségnek vélem újra megkísérelni. Ha sikerülne is, az a mi jelöltünk esélyeit nem növeli, mert a helyébe lépő republikánust fölényesen megszavazzák. Ha pedig megint elbaltázzuk, nem csak a lóláb lóg ki nagyon, de valamennyien lehúzhatjuk a rolót.
– Természetesen rafináltabb tervre van szükség – foglalta össze a sötét alak, aki eddig az ajtó mellett, némán gubbasztott, de mindenki tudta, amit ő mond, annak súlya lesz. – Szerintem lőjük le Bident, vele úgysem tudunk nyerni. Így lehetne legegyszerűbben lecserélni, a szimpátia és együttérzés akkor már a mi oldalunkon lenne, és akárkit teszünk a helyére, besétál. Még Kamala is.
Minden szem az elnökre szegeződött, aki félig lehunyt pillái alól figyelt.
– Jó – bólintott vidáman. – Lőjük le Bident. Remek… – Aztán kacsintva hozzátette: – Nem szeretnék a fickó helyében lenni…”