Hogyan vegyük védelmünkbe Izraelt - hanyagold az áldozatszerepet, de ne tagadd el az erőt sem

"Az elmúlt hetekben az Izrael-párti zsidók – de egyébként ide tartozik a nemzetközi közösség is – érvrendszere igencsak próbára lett téve: igazolniuk kellett Izrael a Hamász ellen Gázában vívott önvédelmi háborúját, amelyet a zsidó állam a Jeruzsálemben fejét felütő radikális iszlamista tendenciák nyomán indított.

Ahhoz, hogy megfelelő érvek birtokába kerüljünk az Izrael-ellenes szólamokkal szemben, (…) először is magát a kihívást szükséges értelmeznünk. 

(…)

Egyrészt ott van az úgy nevezett „pszichológiai aszimmetria”, amelyet a Hamász stratégiai fegyverként vet be Izrael ellen. A palesztinok a civileket eszközként használva próbálnak stratégiai célokat elérni, így sodorva veszélybe ezeket az embereket, egyszersmind kárhoztatva őket a végtelen menekülti létre. 

(…)

Ehhez érdemes hozzáadni a Nyugat enyhe bigottsággal fűszerezett, alacsony elvárásokra építő hozzáállását is, amellyel ezek az országok időről időre hajlamosak felmenteni például Jahja Szinvart és Mahmúd Abbászt az alól a felelősség alól, amely őket a fennhatóságuk alá tartozó emberek veszélybe sodrásáért terheli. Ezt a bigottságot pedig tovább árnyalják azok az elvárások, amelyeket a nemzetközi közösség Izraellel szemben megfogalmaz: a dzsihád elleni hatékony fellépést követelik a zsidó államtól, miközben azt várják tőle, hogy hátra kötött kezekkel tegye ezt. 

(…)

De ott van az a fajta radikális progresszivizmus is, amely egyre dominánsabbá válik a nyugati politikai diskurzusban. Ez az ideológia lényegében vállalhatatlanná tesz mindenfajta, a nemzetállamokból induló agressziót, amelynek ismeretében a „woke” világ egyébként elhibázott egyszersmind tréfás érvrendszereken keresztül megalapozott lesújtó kritikákat fogalmaz meg. A „woke” világ szemében a zsidók és Izrael „fehérek”, a cionizmus pedig a „fehér fensőbbrendűség” ideológiája, miközben az arabok a „színesbőrűek” áldozatszerepében tűnhetnek fel. 

Ezt a torz világkép köszönőviszonyban sincs azokkal az információkkal, amelyek ismeretében a Közel-Kelet békéjéhez vezető út járhatóvá válik.

(…)

Új megközelítésekre van szükség (…):

Egy: az antiszemitizmus és az anticionizmus kapcsán dúló vitákat az elejétől újra kell kezdeni.

(…)

Kettő: Nem szükséges, hogy akár Izrael, vagy akár a zsidó állam hívei áldozatszerepbe kényszerítsék magukat ahhoz, hogy a vitában felülkerekedjenek.

(…)
Három: a történelemnek igenis jelentősége van. 

(…)

Négy: jusson mindenki eszébe, hogy Izrael a vitarendezésben, s nem pedig a dzsihád eldurvulásában érdekelt. Izrael kompromisszumot kér, nem pedig az ellenség totális megsemmisítését igényli.

(...)

Öt: önmagában nem elegendő Izrael biztonságpolitikai dilemmáit számba venni, vagy akár újfent áttekinteni a zsidó állam diplomáciai nagyvonalúságát Palesztina irányába. Ezeken felül alapvető jelentőséggel bír, hogy újra rögzítsük mindenki előtt Izrael létének okát és hivatását: (…) Izrael a demokrácia horgonya a világ egyik veszélyes térségében."