„Sajnálatos módon a lengyel ellenzék alábecsüli az állampolgárokat a tekintetben, hogy képesek fellépni az igazságszolgáltatást érő anomáliákkal szemben. Ennek jeleként pedig külsős NGO-k és brüsszeli bürokraták bősz hadával szegül szembe a demokratikus normák Lengyelországi „hanyatlásával” szemben.
S a dobokat a lengyel szavazók általi mellőzöttségbe belefáradt ellenzék 2019 áprilisára oly hangosan verte, hogy sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen.
Ezek a kötelezettségszegési eljárások rendre a „jogállamiság” önigazoló köntösébe bújtatott, a konzervatív kormányok elleni pártpolitikát tükröző törekvések. E tekintetben Magyarország még jobb példának tekinthető.
Vélhetően arra tekintettel, hogy az utóbbi időben több korrupciós ügyre vonatkozóan érkezett bejelentés, Orbán Viktor miniszterelnök mintegy rémként él a brüsszeli liberális föderalista közösség szemében – ennek megfelelően pedig a Bizottság még látványosabban szondázza a magyar kormány igazságügyi politikáját, mint Lengyelország esetében.
A felülvizsgálat tárgyát képezi például, hogy Magyarország szigorította a külföldi finanszírozású NGO-kra vonatkozó átláthatósági követelményeket; tudniillik ezek a szervezetek bátorították a menedékkérőket a szerb határnál jogi segítségnyújtásnak álcázva 2015 nyarán – a migrációs válság csúcspontján.”