Válasszunk leváltható miniszterelnököt!

„Végre mind az öt miniszterelnökjelölt-jelölt versenybe szállt az ellenzéki oldalon. Ettől kezdve tisztábban ítélhetjük meg a felmérésekben jelzett esélyeiket, mert nem a már kampányoló és a még az induláson gondolkodó jelölteket kell összemérnünk. Kint van a placcon mindenki, azonos szempontok alapján mérlegelhetjük a megszólalásaikat, és – legfőképpen – egy versenynek mégiscsak az tesz igazán jót, ha a versenyzők ténylegesen pályára lépnek.

A legtovább Karácsony Gergely várt ki, aki egy ideig valószínűleg tényleg hezitált, majd azonban élt azzal a helyzeti előnnyel, ami a legismertebb ellenzéki politikus pozíciójából adódik. Neki nem most kellett nevet szereznie, kivárhatta, amíg a többiek megmutatják magukat. Szombati megszólalásaiban közvetve vagy közvetlenül re is reagálta a riválisok eddigi mondatait, eddigi kampányukat, s Karácsony Dobrev Kláránál »népibbnek«, Jakab Péternél városibbnak, Márki-Zay Péternél simulékonyabbnak, Fekete-Győr Andrásnál tapasztaltabbnak igyekezett mutatkozni. Másokkal ellentétben hirdetett saját programot, legalábbis annak kereteit, amelynek tartalma feltehetően nem esik majd messze a közös ellenzéki ajánlattól – de azért mégiscsak jelzésértékű, hogy az önálló tartalom létére épít.

Többször kérdezték tőlem, mit gondolok a független sajtó kampánybéli szerepéről, hiszen a tekintélyelvű rendszer demokráciára váltása az egyetlen biztosítéka annak, hogy a valódi média túlélje a következő éveket. Nem tudok erre mást válaszolni, csakis azt, hogy teret adunk és megvitatjuk a rendszerváltó koncepciókat, közreadjuk és elemezzük a jelöltek megszólalásait, terveit, vitáit. Azt azonban nem ígérhetem senkinek, hogy nem leszünk kritikusak az ellenzékkel. Nem a sajtó dolga elfedni a kellemetlen tényeket, hanem a versengő pártoktól kell elvárni, hogy minél kevesebb kínos jelöltjük és kínos mondatuk legyen. Nem a bírálat fenyegeti a demokratikus rendszerváltás sikerét, hanem a megbírált problémák, a szőnyeg alá sepert belső bajok. Különben is, az előválasztás egy verseny, ahol a döntésre meghívott szavazópolgárnak valami alapján le kell tennie a voksát. Rózsaszín felhőben úszva aligha lenne képes rangsorolni a jelölteket.

Mindent egybevetve, érdekeltek vagyunk a demokráciában, a jogállamban, a szabad nyilvánosság megteremtésében, de nem vagyunk érdekeltek egyetlen konkrét jelölt győzelmében sem. A szabad sajtónak nem az a feladata, hogy ellenbálványokat hozzon létre, s nem is az, hogy porcelán nippekként tenyerén hordozza a bírálatra törékeny ellenzéki politikusokat.

A célt akkor már inkább úgy fogalmaznám meg, hogy válasszunk jövőre leváltható miniszterelnököt! Olyan rendszerben kellene élnünk, és ehhez örömest hozzájárulunk, amelyben egy választás fő kérdése nem az, hogy vajon számít-e egyáltalán a választás.”