Liberalizmus vs. demokrácia

2020. január 23.

Szánthó Miklós
A populizmus nem fér össze a liberalizmussal. És egyre inkább úgy tűnik, a liberalizmus sem a demokráciával.

„Sürgősen szükség van a demokráciával foglalkozó uniós mechanizmusra” – jelöli ki az utat az Európai Parlament „lengyel- és magyarügyben” elfogadott múlt heti határozata.  E pár szó viszont, amelyben ott zakatol az européer akarnokság minden bornírtsága, újra lehetőséget kínál elgondolkodni  a hosszú évek óta folyó „demokráciadiskurzus” valódi okairól. Az illiberális demokráciák „problematikája” ugyanis nem csak arról nyitott vitát, hogy a kizárólagosnak tételezett liberális demokráciának van-e alternatívája.

Arról is: liberalizmus és demokrácia nem került-e mára ellentétbe egymással? Ahogy valójában az Európai Néppárt „lépett ki” a Fideszből, nem arról van-e itt nagyban szó, hogy egy rövid nászt követően a liberalizmus hagyta el a demokráciát? Ha megnézzük a „klasszikus” liberalizmus alapvetéseit (Hobbes, Kant, Locke, Mill stb.), azt látjuk, hogy azok alapvetően az egyén szabadságának és jogainak kiépítésére és megvédésére, valamint azzal összhangban a központi-állami hatalom korlátozására irányultak – amely tételezések nincsenek feltétlen és abszolút összhangban a demokráciának a többség hatalmát politikai akarattá konvertáló mechanizmusaival. Az a helyzet, hogy eredetileg és alapvető-en az „alkotmányos liberalizmus” eszmeiségében más, és történeti fejlődését tekintve el is különült a „modern” demokráciától. Ahogy azt egyébként egy, a nyílt társadalom hálózatához erősen kötődő amerikai politológiaprofesszor, Philippe Schmitter megjegyezte, „a liberalizmus, megeshet, összetalálkozott a demokrácia felemelkedésével, de sosem kapcsolódott hozzá egyértelműen és változtathatatlanul”.

Az egyik, talán legfontosabb találkozási pontot az általános választójog követelése jelentette, amelyben összekapcsolódik az egyén joga és a társadalmi „akaratcsatornázás” legitimációja. Azonban a 19. század végén, a 20. század elején ez erős kohéziót teremtett liberalizmus és demokrácia között, mára viszont lassan feloldhatatlan feszültség parazsaként izzik a „liberális demokrácia” lábai alatt. Ahogy még intellektuális elhomályosulása előtt az illiberális magyar vagy lengyel rendszereket ma már szakmányban kritizáló Fareed Zakaria utalt rá valahol: a liberalizmus és a demokrácia közötti ellentét origójává a kormányzati-állami autoritás hatáskörei váltak. Az alkotmányos liberalizmus a hatalom korlátozásáról szól – a demokrácia a hatalom felhalmozásáról és használatáról.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés