Miért nincs, és nem is lesz még sokáig sikeres újbaloldali párt Magyarországon?

2019. január 18. 14:51

Böcskei Balázs
Mérce

A közvélemény számára az újbaloldali aktivisták láthatatlanok és szigetszerűen léteznek.

„Európa-szerte a balközép néppártok mellett létező újbaloldali alternatívák nem csak a kormányzás esélyével nem bírnak, de például Kelet-Közép-Európában az országok többségében kevésbé jelentős támogatottságot sem tudnak felmutatni (lásd például a lengyel Razem támogatottságát).

Természetesen ez nem jelenti azt sem, hogy a régió balközép pártjai soha nem látott módon lennének versenyképesek, vagy hogy maradhatnak liberalizált állapotukban.  Azt azonban igen, hogy komoly kétségek merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a „populista (új)baloldali” recept mennyire univerzális, mennyire javasolt gyógyír Nyugat-, és Kelet-Európában, mely utóbbi esetében számos ország még – az egyszerűség kedvéért és pontatlanul fogalmazva – „illiberális” kihívásokkal is küzd.

Az újbalos populista modell a kulturális liberalizmus értékeit és a neoliberalizmus generációkon átívelő veszteseit kívánja tömöríteni egy szavazótáborban – illetve minden identitást úgy kíván felszabadítani, hogy »megérteti« vele a gazdasági rendszertől való függését (lásd a feminista mozgalom kortárs belvitáit). Magyarországon ennek igénye tehát 2010 óta permanensen fennáll, és ennek intézményesülése érdekében számos lépés történt, de érdemi szervezeti szinten történő megvalósulás szinte egyáltalán nem.

A közvélemény számára az újbaloldali aktivisták láthatatlanok és szigetszerűen léteznek. Vannak portáljaik (pl. Új Egyenlőség, Mérce), folyóiratuk (a már 2010 előtt is létezett Fordulat), illetve műhelyeik (pl. Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely, Társadalomelméleti Kollégium), online csatornáik (pl. Partizán) de ezek, bár hálózatosodnak, évek óta leginkább egy urbánus, középosztálybeli, kulturális- és tudástőkével bíró közösségeket képesek intellektuálisan mobilizálni. Mindezek az intézmények előjelei és feltételei lehetnek egy új hegemóniának, ugyanakkor ezek az aktivitások érdemi társadalmi beágyazottsággal aligha rendelkeznek.

Aktivitásuk nem ritkán – mindenképpen aránytalanul nagy mértékben – továbbra is a baloldali-liberális ellenzékkel folytatott vitákra megy el, identitásuk ebből is erősödik, és folytatják ezeket a disputákat annak ellenére is, hogy »vitapartnereik« (a pártok) jelentős része programjaikban balra húzódtak, továbbá utóbbiaknak az ellenzéki megújulásra gyakorolt hatásuk csekély lenne ahhoz, hogy épp azok állják útját az újbaloldali aktivitások további intézményesülésének.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141695