Abszolút kettős mérce: nincs uborkaszezon!

Alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még – az utóbbi napok, hetek, hónapok belpolitikai fenn­forgásait áttekintve Ákos dala ötlik fel. És korántsem pozitív értelemben. Az elemző csak kapkodja a fejét, és vele hüledezik a közéletet követők tábora. Ki csodálkozik, ki botránkozik, ki tapsol, de nem lehet nem viszonyulni ahhoz, ami történik a nyilvánosságban. 

Hogy ez mennyire igaz, arra elég csak egy friss epizódot felidézni a hét eleji parlamenti ülésekről. A Fidesz–KDNP hétfőn az alaptörvény tizenhetedik módosításáról szóló vitáról, illetve a szavazásról testületileg kivonult, mondván, nem asszisztál a jogállam totális lebontásához. Ismeretes: ez a Sulyok Tamás által lapzártánkig nem ellenjegyzett indítvány egyetlen mondattal szüntetné meg a köztársasági elnök megbízatását, és tizenkét évben maximálná a képviselői mandátumot. Többek között. Amivel így az ellenzéki padsorokban ülő politikusok zömét megfosztanák a választhatóság demokratikus jogától. Európában példátlan módon. 

Így viszont Magyar Péter az immár hagyományos, pulpitusról elmondott miniszterelnöki expozéját saját és a Mi Hazánk frakciójának tudta csupán elmondani – miközben Gulyás Gergely fideszes frakcióvezető épp a távolmaradást taglaló tájékoztatón jelentette be lemondását. De erre még visszatérünk. 

A nem csak a jobboldal felől kritizált javaslatot persze a tiszás kétharmad ettől még lazán el­fogadta, Forsthoffer Ágnes házelnök pedig rögvest ellátta a szükséges szignóval. Zárójeles megjegyzés: ha Sulyok a napokban lemond, az államfői kézjegyet is ugyanő lesz kénytelen elhelyezni az irományon. Aztán este lett és reggel, a második nap, újabb kormányfői tirádákkal, ezúttal azonban már a Fidesz és a KDNP képviselői is a helyükön voltak. Kaptak is a fejükre, szokás szerint. Majd később, amikor Pócs János felszólalása közben Magyar Péter észrevette, hogy Takács Péter a telefonjával videózik az ülésteremben, odament a delikvenshez, és felszólította a házelnököt, hogy lépjen az ügyben. Sikerrel. 

Aztán – miután alighanem megtetszett neki az előző napi fideszes attrakció – a Tisza-frakciót kiszólította a patkóból, és üstöllést rendkívüli házbizottsági ülést hivatott össze. Aránytévesztés? Bizonyosan, ám kérdés, az abszolút parlamentben hogyan érvényesülnek még a klasszikus politikai szabályszerűségek. Mindenesetre odáig eljutottunk, hogy ez a produkció Puzsér Róbertnél is kiverje a biztosítékot. Akárcsak a már említett alkotmánymódosítás az ugyancsak nem Fidesz-­rajongó Amnesty Internationalnél vagy épp Török Gábor elemzőnél. 

Sebaj, a filmszínház pörög tovább – de már Gulyás Gergely nélkül. A Fidesz emblematikus politikusa, Magyar Péter egykori csoporttársa váratlanul leköszönt a frakcióvezetői posztról, nem kis kavarodást kiváltva az előző kormánypárt támogatói körében. Még Havasi Bertalan kommunikációs igazgató sem tudott előzetesen a döntésről, amiről volt szíves be is számolni a nyilvánosságnak, kritizálva egyúttal párttársát, fokozva a zavart. 

Kétségtelen: Gulyás indoklása, miszerint az alkotmány­bírósági döntés nyomán 2030-ban nem lesz újraválasztható, nem a legacélosabb magyarázat, a döntésnek sokkal inkább emberi oka lehetett. Az sem tett jót a demokráciát temető frakció tiltakozásának, hogy az üzenettel amúgy a posztok szintjén azonosuló pártelnök épp az Egyesült Államokba utazott a labdarúgó-­világbajnokságra. A futballrajongó Orbán Viktor útja persze aligha merül ki a helyszíni szurkolásban, nyilván konzervatív és patrióta kapcsolatokat is ápol kint tartózkodása során, mégis, a percepció nem épp a legjobb ebben a helyzetben. 

Talán még nincs is itt az ideje: ne feledjük, ez még a mézeshetek ideje, az új hatalom kevesebb időt tölt érdemi kormányzással, ha egyáltalán, sokkal többet az elődök vegzálásával. Többek között a parlamentben. Így az ottani fideszes jelenlét értelme erősen megkérdőjelezhető. Ha lennének szakpolitikai viták, lehetne érdemben érvelni, más lenne a helyzet. Így azonban ez pusztán a Tisza-kampány idején megismert közösségi médiás hadviselés meghosszabbítása Bicskéig. Amihez lehet asszisztálni, csak minek. 

A legnagyobb ellenzéki pártnak ebben a vert helyzetben is illene magára találnia, amennyire lehet, a mostani lépések ugyanis meghatározók lehetnek a későbbiek tekintetében. Az egyik lehetséges út az önkritikára alapozott kritika: Navracsics Tibor szerint „hatalmi politikában a Tisza ugyanazt teszi, amit a Fidesz tett kormányon, és ami végül a választási bukásához vezetett”. Magyarország ennél többet érdemel – üzeni a volt miniszter. Meglátjuk, milyen hatással. 

És akkor térjünk még ki egy másik epizódra. Ábrahám Róbert influenszer nehezen (inkább sehogy sem) magyarázható megjegyzéseket tett a szociális miniszterre, mire a miniszterelnök elcsukló hangon fejezte ki szolidaritását az általa a kormányba emelt Káthai-Németh Vilmossal, a teljes Fideszre olvasva a véleményvezér mondatait. No pláne, a Tisza-frakció tüntetőleg napszemüvegben jelent meg a hét eleji ülésükön. 

Amiatt azonban már nem volt akkora felháborodás, hogy a tiszás Kulcsár Krisztián azt mondta Lezsák Anna KDNP-s képviselőnek, hogy a „k.rva anyád”. A Tisza-frakció reakciója szerint a képviselő „hibáját elismerte, és elnézést kért. Bízunk benne, hogy nemcsak ő, hanem minden képviselő tanult az esetből”. Aha. Meg az ülés is maratoni volt, a felelősség tehát közös... 

Kínzó kérdés: hol vannak már a régi vágású uborkaszezonok? Mondhatnánk azt is, amit látunk, az az abszolút kettős mérce. Alig hisszük, hogy egyszer ez is elmúlhat még…

Nyitókép: Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője (k) a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) közös frakcióülése után tartott sajtótájékoztatón az Országházban 2026. július 13-án. A képviselő bejelentette, hogy lemond a Fidesz frakcióvezetői posztjáról. A frakciótanácskozáson arról is döntöttek, hogy a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója bojkottálja az Országgyűlés teljes hétfői ülését. Balról Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert