A Tisza széles, de ingatag szövetségével szemben mi egy mély, szilárd és kikezdhetetlen közösséget állíthatunk fel. Egyszer már sikerült.
A munkakongresszus után kényszerű továbbgondolnunk a megújulásból fakadó teendőket és lehetőségeket. A szerkesztőségek átalakulása, valamint a munkahelyek választás utáni megszűnése is ebben sürget minket. A jobboldal elveszítette a kormányzásból fakadó kényelmes hátszelet és az intézményi biztonságot – most pedig, nem túl fokozatosan, azoktól az illúzióktól is megszabadulunk, amelyek elaltatták a közösség önvédelmi reflexeit. Sokan azt hitték, hogy a szellemi kohéziót – ami egykor megvolt – felválthatja a hátszél ereje.
Nem. A szilárdnak hitt bástyák kártyavárként omlanak össze, ha hiányoznak alóluk a mély, szerves alapok. Az ember.
A jobboldal jövőépítését ezért a legmélyebb gyökerektől, alulról felfelé kell elindítani – másképpen hasztalan. A szerves fejlődés eredményének tartós törvényszerűsége most a jobboldal legnagyobb ereje és esélye lehet, miközben a Tisza legnagyobb sérülékenysége is ebből fakad – de erről egy kicsit később.
Újfent a filozófus Nagy Ervinhez nyúlnék vissza: emlékeztetett minket arra, hogy a konzervativizmus nem elvont ideológia, hanem magatartásforma, amely normákban nyilvánul meg. Képesnek kell lennünk bevált értékeink megőrzésére nemzedékről nemzedékre, ugyanakkor képesnek kell lennünk alkalmazkodni a világ felgyorsult változásaihoz.
Ezt is ajánljuk a témában
Intellektuálisan kell megalapoznunk a jövőbeni tetteinket – íme egy javaslat, amit tovább lehet, sőt tovább is kell gondolnunk! Nagy Ervin írása.
A Tisza Párt mögött álló 3,4 milliós szavazóbázis rendkívül heterogén tömeg. Ebben a táborban egymás mellett ünnepeltek április 12-én a liberálisok és a kommunisták, ugyanúgy, mint a korábbi kormányzásból kiábrándult jobboldaliak.
Ezt a széles, ám szellemileg és belső értékrendjében egymásnak feszülő szövetséget felesleges egy másik, hasonlóan üres és felülről összetákolt politikai termékkel kihívni.
Azzal csak a saját vereségünket készítenénk elő. A jobboldalnak most arra van szüksége, hogy a saját mintáit kövesse: az alulról jövő, aprólékos építkezést és a mély értékközösség megszervezését. Ez a munka hosszú évekig fog tartani, de egy stabil és kikezdhetetlen közösség létrehozásának ez az egyetlen módja.
A feladatunk az, hogy a hétköznapokban, saját mikrokörnyezetünkben kezdjünk el értékalapú kisközösségeket építeni. Vissza kell térnünk a keresztény tanítások legalapvetőbb igazságához: az önzetlen, jóindulatú törődéshez és a cselekvő segítséghez. Nézzünk körül a saját utcánkban, a saját lakókörnyezetünkben. A jobboldali összetartást mikroszinten kell újjáélesztenünk. A gazdasági átalakulások most sokak egzisztenciáját sodorják veszélybe, függetlenül attól, hogy milyen területen dolgoznak. Nekünk, egyszerű polgároknak kell egymás mellé állnunk. Ha látjuk, hogy a szomszédunk, a barátunk vagy egy egyházközségi társunk nehéz helyzetbe kerül, segítsünk neki lehetőségeink szerint. Szervezzünk konyhai beszélgetéseket, találkozzunk a plébániákon vagy a helyi klubokban, és építsünk ki olyan személyes hálózatokat, amelyek függetlenek az éppen aktuális rendszerektől.
Támogassuk egymást a mindennapi döntéseinkkel is.
Ha szolgáltatásra vagy termékre van szükségünk, keressük a helyi családi vállalkozásokat, valamint a tisztességes hazai iparosokat és termelőket.
Ezzel nemcsak a túlélésüket segítjük, hanem megerősítjük azokat a bizalmi szálakat is, amelyek nélkül nem létezhet egészséges társadalom. Ha képesek vagyunk az elosztórendszerek és a fentről jövő segítség nélkül is megszervezni saját szociális, kulturális és gazdasági köreinket, akkor közösségünk önjáróvá és elpusztíthatatlanná válik – valóban bebetonozottá.
A polgári Magyarországot nem lehet csak úgy leakasztani a falról, hiába próbálják. Az igazi polgári Magyarországot a szabad és önálló egyének hozzák létre, akik felelősséget vállalnak szomszédságukért és közvetlen környezetükért. Az elmúlt másfél évtized intézményesített gyámolítása elaltatta ezt az öntevékeny reflexet. Most, ebben a nehéz, kifacsart helyzetben újra meg kell tanulnunk az alulról jövő szerveződést. Ez a mi nostosunk, a hazatérésünk az alapokhoz. Találkozzunk a plébániákon, a kávézókban, egymásnál, és kezdjünk el újra beszélni valódi értékeinkről.
Vonjunk be minél többeket, keressük meg azokat a pontokat, ahol közvetlen környezetünkben segíteni tudunk. Bármi is tomboljon odakint.
Az értékeink melletti elköteleződés és a cselekvő szolidaritás az az alap, amelyre a jobboldalt újra fel lehet építeni. A Tisza széles, de ingatag szövetségével szemben mi egy mély, szilárd és kikezdhetetlen közösséget állíthatunk fel. Egyszer már sikerült.
Nyitókép: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Egyelőre nem sok kormányzást láttunk. Kovács András írása.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Kevés olyan vármegyénk volt, amely nem az államalapítás koráig vezethette vissza létezését, de a kivételnek számító Hajdú vármegye annál izgalmasabb születéstörténettel büszkélkedhet. Folytatódik hatvannégy régi vármegyénket bejáró sorozatunk.
A benzinkutakon jelenleg az árak még körülbelül 20 forinttal magasabbak, mint a hatóságilag védett árak szintje.
A vegyipari nagyvállalkozó korábban szintén nyílt levélben támadta meg Orbán Viktort, akit következetesen „Magyarország bukott miniszterelnökének” nevezett.
Bangó Sándor szerint nem ő hallható a megjelent hangfelvételen és feljelentést tesz.
Rendkívül kritikus szintre süllyedt a Velencei-tó vízállása.
A védett üzemanyagár többmillió magyar családot jelentős kiadásoktól óvott meg az elmúlt 4 hónapban.
Trump váratlanul aláírta az iráni megállapodást Franciaországban, elmarad a genfi ceremónia.
