Ennyi a baloldaliságunk

„Épphogy megválasztottak miniszterelnöknek, amikor egy ragacsos, nyálkás, késő esti órán hazaérve egy soha korábban nem látott tíz év körüli kislány fogadott otthon. Mármint Klári és saját gyerekeink mellett. 
– A szemerkélő esőben le-fel járkált a környéken, egy idő után feltűnt az őrségnek és megkérdezték, hogy mit csináljanak – kezdte Klára. 
– Mit, mit? Hát hozzák be és beszéljünk vele. 
Na, így derült ki, hogy a mi kislányunk valahonnan Szolnok mellől szökött el nevelőszüleitől, pár órával később meg már tanácstalanul kóborolt a ismeretlen budapesti utcákon. Hogy miért pont ott, mifelénk? Mert a vonat a Nyugatiba hozta, ott meg felszállt az első buszra, amit meglátott, majd egyszer csak leszállt. Egészen pontosan két utcára a házunktól. 
Megszeretgettük, meleg ruhát, ételt és ágyat kapott. Elalvás előtt meg mesét és puszit, amit, mint mondta,  korábban még soha. 
A kormányőrség az éjszaka első óráira megtalálta a szülőket, a kislány kialudta magát, másnap ellenkezés nélkül hazament. Pontosabban hazavitték a kormányőrök. 
Már akkor is bolond volt a politikai világ. Mi nem vertük nagydobra az esetet, de amikor jó pár nappal később a nevelőszülők az egészet elmondták egy helyi (?) lapnak, a legtöbben nem akarták elhinni, hogy az egészet nem a frissen megválasztott miniszterelnök stábja eszelte ki, hogy népszerűséget hozzanak az új kormányfőnek. 
Miért mondom most el ezt újra?
Mert amikor azt mondom, hogy vigyázni kell egymásra, mert ezt jelenti a mi baloldaliságunk, az nem egyszerűen valami elvont politikát jelent. Az elsősorban erkölcs. Ráadásul magánerkölcs. Az én esetemben se a politikus fogadta be azt a kislányt, hanem egy család. Ebben az értelemben hétköznapi emberek. 
És ezért nem megyünk el egy fagyos estén egy szélvédte kapualjban magát meghúzó ember mellett akkor se, ha mások átlépnek rajta. 
Ezer baj van és még több a szükségben élő ember. Egy részük magának is köszönheti a nehézségeket, élete rosszra fordulását. Tudom. Közelről is láttam. 
De akkor is. 
Azért vagyunk emberek, ha már azok vagyunk, hogy azok is maradjunk. 
Ennyi a baloldaliságunk.”

Nyitókép:MTI/Hegedüs Róbert