„Emberfölötti feladat zúdul minden Karácsonykor alighanem a világ valamennyi postájára. Bensőséges jókívánságok kézbesítése, mindennapi üzleti üzenetek továbbítása, néhány napi késedelemért bizonyára indokolatlan volna a zsörtölődés.
Hanem azért a kötelesség, kötelesség. Különösen az Európai Unió tagállamaiban, amelyek között szerződéses megállapodás a piacgazdaság szabályainak a követése, a pontosság betartása, hiszen rajtuk múlik a rendszeresség, a hitelesség, a működés zavartalansága. Az idén Magyarországon sok esetben ez fölborult. Finomkodó a megfogalmazás, a Magyar Posta csődöt mondott. Küldemények ezrei, talán tízezrei is tetemes késéssel, akár két-háromheti lemaradással érkeztek a címzettekhez, van, aminek már ott kellene lennie, de még valahol raktár, gyűjtőhely mélyén szunnyad. Majd, ha lesz idő, útra kel, talán az újesztendő beköszöntése után. (…)
A kormányzat üresen puffogtatott politikai jelszava, hogy ők »jobban teljesítenek«. Esténként többször olvashatjuk még a kereskedelmi tévék hirdetéseiben is, de a gyakorlat azt erősíti meg, hogy sokkal rosszabbul. Átmeneti fölzúdulás fogadta egyes állami feladathoz kötött vezetők szemérmetlen jutalmazását. Köztük volt a postáé is. Akinek ugyan meghagyták a »minimális« kétmilliót, de mint a tények mutatják, ez is botrányos. Földúlták életünket, önkényesen szóltak bele rendünkbe.”