Karácsony lehetőségei bővülnek, de a mozgástere szűkül

Interjút adott a Telexnek Karácsony Gergely a héten. Nem nagy kunszt, a nagy bejelentés után várható volt. Sőt, itt volt az ideje, meg kellett néhány dolgot magyaráznia. Mindenekelőtt azt, hogy míg korábban kvázi kizárta, hogy indulna a miniszterelnök-jelöltségért, hiszen „egyetlen porcikája sem kívánja”, most mégis beleáll. És ha már így tett, jobb, ha erre úgy válaszol, hogy kedvesen kérdezik. Mert akkor igazán felelni sem kell. Mond valamit, és kész.

Elődje, Tarlós István még rendszeresen válaszolt személyesen a meghívott újságírók kérdéseire, elment a vele nem szimpatizáló médiumokhoz interjút adni, utóda már finnyásabb:

De nem is ez a lényeg.

Annak idején, a 2018-as választás előtt is arra vállalkozott a Párbeszéd társelnöke, az LMP egykori alapítója, a Gyurcsány-kormány tanácsadója, hogy leváltja Orbán Viktort, és végül most is erre jelentkezik be. Tudta mindenki, hogy így lesz, de kellett még egy kis demokratikus pávatánc.

Van azonban némi különbség az előző fordulóhoz képest. Egyrészt: Karácsony már egyszer nyert azóta, mégpedig mandátumot a főváros vezetésére. Azzal bízta meg a szavazóurnákhoz járuló budapestiek többsége, hogy jobban irányítsa a Fővárosi Önkormányzat dolgait, mint a kormánypártok szövetségese. Hogy ez így történt, az már véleményes. Objektíve semmiképp, ám szubjektív módon még bárki érezheti a javulást, viszont az újdonsült főpolgármester ettől függetlenül rögvest továbblépne.

Másrészt: annak idején Karácsony mögött csupán az MSZP és a Párbeszéd állt, a többi ellenzéki párt külön indult, bár azt lehetett tudni, ha nyernek, közös kormányzás lesz belőle. Nem nyertek.

Olyan arcokkal, mint az azóta a DK-hoz csatlakozó Komáromi Zoltán háziorvos, Wittinghoff Tamás volt SZDSZ-es budaörsi polgármester vagy Andor László, akit még Gyurcsány küldött uniós biztosnak Brüsszelbe.

Most azonban más a felállás, hatpárti összefogás alakult, s akárhogy tiltakozik az érintett, a jelek szerint immár Gyurcsány Ferenc kavarja a lapokat a háttérből. Ha mégsem, akkor az exkormányfő mázlista: minden a kénye-kedve szerint alakul az előválasztásnak nevezett bohózat körül is. Ráadásul azok, akik még pár éve kígyót-békát mondtak rá, már büszkén felvállalják a szövetségét. Köztük Karácsony, aki azért régebben dolgozott neki,

Mi ez, ha nem befolyás?

Mindegy. Beszédesebb, hogy a Telex-interjúban Karácsony már arról értekezik, hogy nem is ő fog dönteni az esetleges kormányváltás utáni kabinetről. Akkor sem, ha ő lesz a miniszterelnök. Ez egyfelől dicséretes szerénység, ugyanakkor közjogi nonszensznek is nevezhetjük. Esetleg önleleplező bevallásnak arra vonatkozóan, hogy nem ő a valódi főnök.

A magyarországi szisztéma ugyanis világos: a parlamenti többség által miniszterelnöknek megválasztott személy lehetősége és felelőssége, hogy megválassza az általa vezetett kormány tagjait. Hiába áll mögötte hat párt, ez az ő dolga lesz, s ha erre a kompetenciára nem is tart igényt, legalább a látszatra adhatna. Most azonban még árnyékkormányt sem akaródzik megneveznie, ami finoman jelzi, hogy miközben a felmérések szerint a lehetőségei bővültek, Karácsony mozgástere valójában szűkült.

Ugyanakkor, ha abból indulunk ki, hogy eddig mit tudunk az esetleges programjáról, akkor végeredményben kár is lenne ilyen személyi kérdésekkel vesződnie. Hiszen az sem az ő elképzelései szerint alakul,

s azok feladata az is, hogy feloldja az olyan „aprócska” nézeteltéréseket, melyek a határon túli magyarok választójoga vagy a melegházasság körül feszülnek.

Karácsony ilyesmivel nem bíbelődik, ő nemes egyszerűséggel külön mozgalmat hirdet, utalva arra, hogy a fideszes 1 százalékkal szemben a teljes többséget, ha jól értjük, a magyar lakosság 99 százalékát képviseli. Ami konkrétan nem igaz, de jól hangzott már tíz-húsz éve is a Wall Streeten a vadkapitalizmus ellen demonstrálóktól.

Vagyis a főpolgármester nem tudja, mit akar; azt sem, hogy miért; de még azt sem, hogy pontosan kikkel. Nem baj, van, aki tudja ezt helyette, a felesége pedig még több nyelven is beszél.

nyitókép: Karácsony Gergely és akkori árnyékkormánya, 2018. március 11-én (fotó: MTI)