Közösség a választások után

„Sok buktatóval jutottam el én is ide. Mert pl. először csak a cigányokra fókuszáltam.  Mert ott volt a legnagyobb baj, a legtöbb gyerek, a legkevesebb tudás. Aztán egy veszekedés a faluban rádöbbentett, nem lehet így. Mindenkivel foglalkozni kell, azokkal is, akik nem cigányok, és akiknek nincs nagyobb tudásuk, mint nekik, legfeljebb csak az önfenntartás terén, mert azt a családjaik átörökítették. Attól az időtől külön vigyáztunk arra, hogy nyissunk feléjük is. Lassan alakult ez is, főleg az asszonyok részéről volt fogadókészség, ők voltak először képesek arra, hogy leüljenek velünk, és velük is. A cigányokkal. A nem cigány férfiak továbbra sem nagyon vesznek részt semmiben, a család többnyire az asszonyokkal, vagy, ahol van, a gyerekekkel képviselteti magát az együttműködésben.

Most, a választások elgondolkodtattak. Mert a Jobbikra szavazók száma azt jelezte számomra, az együttműködés mutatása részükről csak játszma, a valós érzések mások. Persze nagy biztonsággal meg tudom mondani, kik szavaztak rájuk. Azok, akiknek az együttműködés csak abból áll, hogy amikor élelmiszert, vagy mást osztunk, eljönnek és felveszik. Akkor nem gond, hogy az alapítványunk a cigányokkal foglalkozik. Sorban állnak velük, szó nélkül átveszik, köszönöm se nagyon van, hiszen az »jár«, nekik is, nemcsak »azoknak«. Jobbikos újságot olvasnak, terjesztik is, és gyűlölködnek. Hazudoznak, megrágalmazzák azokat, akik velünk vannak, maguk között fenyegetőznek, szidják őket is, és minket is persze.”