„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Bravúros játékkal legyőztük a svédeket, szerdán a norvég csapat lesz a magyar válogatott következő ellenfele.
„A magyar női kézi-válogatott negyeddöntős az olimpián!”, „A csajok a legjobb nyolc között!” – Ezt a két mondatot ismételgeti minden magyar sportrajongó órák óta. A magyar válogatott ugyanis bravúros játékkal, 26:23-ra legyőzte a svédeket, és ezzel továbbjutott az olimpiai versenyben.
Tulajdonképpen írni sem kellene mást a hajnalban kezdődő, majd 11 órakor beteljesülő csodáról.
Nem azért, mert ebben a csoportban nem volt esélye a fiatal csapatnak két vetélytársat maga mögé utasítani. Hanem azért, mert láttuk az első három mérkőzést, és a sok-sok hiba mellett a balsors is sújtotta a társaságot.
A francia, a brazil és az orosz csapat ellen tragikusan védekezett a gárda, szegény kapitány, Elek Gábor hiába beszélt a lányoknak az időkérések alkalmával. És valószínűleg a meccsek között is. Ráadásul előbb az elsőszámú irányítót, Kovacsics Anikót, majd a másodikszámút, Szucsánszki Zitát is elveszítette a csapat, és ebben a kulcspozícióban csak egy 20 éves „kislány”, a debreceni Vámos Petra maradt.
Miután a három vereség után már az sem ért volna továbbjutást, ha mindkét hátralévő meccsünket megnyerjük, már mindenki temette a csapatot. Szerencsére a küldöttség igazi sportemberekből áll, nemcsak a pályán, hanem a pálya szélén is. A szakvezetés a nehéz helyzetben az adott lehetőségből kihozta a maximumot.
sőt az addig szinte csak védekezésben szereplő legrutinosabb játékos, Tomori Zsuzsa részt vehetett a támadásokban is.
A korábban egyoldalas támadójáték kiegyensúlyozottá vált, már a bal szélre is kerültek ki labdák. Itt Márton Gréta felnőtt a túloldalon ténykedő Lukács Viktóriához, majd a svédek ellen az olimpián kissé passzívan támadó beálló, Kisfaludy Anett helyére bejött az utólag benevezett Helembai Fanny is. Ez mind-mind zseniális húzás volt a szakvezetéstől, és ha egy üzlet beindul, akkor minden megy, vagyis
Ez a poszt mindennek a kulcsa, ott manapság kevés a jó teljesítmény, ott emberfeletti kell. Ez nekünk, magyaroknak természetes, Rothermel Annától, Bujdosó Ágotától, Rácz Mariannon, Farkas Andreán keresztül Pálinger Katiig mindig szuperklasszisok voltak a kapunkban, és elnézést, hogy nem kerül most szóba minden nagy egyéniség. Blanka a nagy elődök méltó örököseként villogott ezen a poszton a spanyolok és a svédek ellen.
Előzetesen úgy számoltunk, hogy Svédországot és Brazíliát legyőzve, négy ponttal meglehet a negyedik hely, ha esetleg még valaki ellen sikerül elkerülni a vereséget, akkor elkerülhető lesz a verhetetlen Norvégia a legjobb nyolc között. Nos, a négy megszerzett pont valóban Norvégia elleni találkozót ér, és Brazília valóban mögöttünk végzett, rajta kívül azonban nem Svédországot sikerült megelőzni, hanem Spanyolországot.
Kár a brazilok elleni, siralmas teljesítménnyel elszenvedett vereségért, mert ha akkor nyerünk, kellemesebb ellenfelet kaptunk volna a negyeddöntőben. Ám emiatt most, a nagy diadal pillanatában ne keseregjünk! Ugyanis
Azon nem kell szerdán, csak a norvég falon, de az sem lesz egyszerű. Ám számtalanszor bebizonyosodott már, hogy az olimpián az egyenes kieséses szakaszban bármi előfordulhat.
Rothermel Anna fiának, Elek Gábornak, és munkatársainak érdemes a lányoknak a következő órákban felidézni két Norvégia ellen mérkőzésünket az olimpiákról. 1996-ban, Atlantában Laurencz László tanítványai a bronzmérkőzésen győzték le a norvégokat, 2000-ben, Sydney-ben pedig Mocsai Lajos lányai az elődöntőben. Vagyis a három olimpiai érméből az utolsó kettőt úgy szerezte a magyar női kézi-válogatott, hogy legyőzte Norvégiát. A recept tehát adott.
Borítókép: A győztes magyar női kézilabda-válogatott a Magyarország – Svédország mérkőzést követően, MTI/Illyés Tibor