Magyarország újra igazodik az uniós fősodorhoz

Lezajlott Magyar Péter kormányfő első európai tanácsi csúcstalálkozója – amely nem volt sem magyar csúcs, sem Magyar-csúcs. Hazánkkal kapcsolatos kérdés igazán csak egy volt: szakít-e Magyar Péter azzal az orbáni hagyománnyal, hogy nem csatlakozik az Európai Tanács Ukrajnával kapcsolatos következtetéseihez, azaz elhatárolódik – jellemzően Szlovákiával együtt – a többi tag­állam álláspontjától.

egy titkos stratégiai tanácskozás Kínáról, illetve az első jelentősebb tárgyalás a következő hétéves költségvetéssel kapcsolatban. 

Ukrajna-update 

Az Ukrajna-ügyi probléma végül papírforma szerint oldódott meg: Magyar szakított az orbáni hagyománnyal, így évek óta először ismét EU27-es körben születtek tanácsi konklúziók. Orbán Viktor volt miniszterelnök, aki a csúcstalálkozó napjaiban az Európai Tanácsban Andrej Babiš személyében kormányfőt adó Patrióták Európáért pártelnökeivel együtt szintén Brüsszelben járt, azt mondta, hogy e zárótételek alá nem írása testesítette meg Magyarország és Szlovákia semleges álláspontját a háború kapcsán, kontrasztban huszonöt tagállam egyértelmű Ukrajna-párti álláspontjával. 

Az uniós jog ínyencein kívül a most elfogadott Ukrajna-ügyi konklúzióknak nincs jelentőségük, hiszen politikaváltást nem jelentenek, de Magyar Péternek sikerült elérnie a szöveg felvizezését: 

és a most megnyitott első klaszter után a többi fejezet mihamarabbi megnyitására. Az eddig is konszenzusos elemeken kívül a következtetésekben csak arról van szó, hogy az Európai Tanács „várakozással tekint az elé, hogy – az érdemeken alapuló megközelítéssel összhangban – a többi témakört is megnyissák” Ukrajnával. Mikroszkóppal rendelkező eurológusok azt is megállapíthatják, hogy a testület a létező leg­finomabb módon jelezte Ukrajnának: komolyan veszi a nemrégiben nyélbe ütött magyar–ukrán megállapodást is a kárpátaljai magyar kisebbség jogairól, mert bekerültek az első tárgyalási fejezet lezárásához szükséges jogállamisági benchmarkok közé. Az erre utaló mondat a következőképp hangzik:

Terítéken Kína 

Az immár hagyományos Ukrajna-téma mellett most először volt hangsúlyos tárgya a csúcsnak Kína. Az EU súlyos versenyképességi önsorsrontása és a szabadkereskedelem sajátos kínai értelmezése ugyanis tarthatatlan helyzetet állítottak elő: tavaly óta a korábbi exportvilágbajnok Németország is kereskedelmi deficitben van Kínával szemben. Az unió immáron napi egymilliárd euróval többet importál Kínából, mint amennyit exportálni tud oda. 

Mivel a versenyképességet javító intézkedések – a 2024. második fél évi magyar elnökség alatt ezzel kapcsolatban elfogadott budapesti nyilatkozatban foglaltak ellenére – nem haladnak,

A különösen versenyképtelen országokból álló frankofón Európa, illetve a hagyományos amerikai kapcsolat miatt eleve Kína-ellenesebb lengyel–balti–skandináv pólus már korábban agresszívebb kereskedelempolitikai fellépést sürgetett az ázsiai nagyhatalommal szemben, a német versenyképesség romlása és a magyar kormányváltás pedig korábban pragmatikus vagy Kína­-barát országokat is nyitottabbá tesz a keményebb intézkedésekre. 

A csütörtök este tartott Kína-vita furcsa volt: bár ez volt a csúcs első napjának leghangsúlyosabb témája, az előzetes várakozások szerint alig tűnt fel a tanácsi következtetésekben, s a miniszterelnököknek kiadták, hogy ne is kommunikáljanak róla. Magyar Péter a csúcsot követő sajtótájékoztatóján Magyarország EU-s állandó képviseletén még azt sem merte megemlíteni, hogy egyáltalán melyik országgal kapcsolatos kereskedelmi deficitről tárgyaltak. A Kína legjobb uniós barátjának eddig Magyarország által büszkén játszott szerepét egyre inkább a tavalyelőtti elektromosautó-vámokra adott kínai válaszintézkedésekkel befenyített Spanyolország vette át; de Madrid rohamos elszigetelődésben van, a többi, mind migrációellenesebbé váló tagállam az illegális migránsok tömeges legalizálása miatt is egyre mérgesebb rá. Pedro Sánchez miniszterelnök szerint Kína „potenciális szövetséges”. 

sőt, a Budapest–Belgrád-vasútvonal dokumentációjának nyilvánosságra hozatalát sem kérte még, és az építő kínai cégek munkájával kapcsolatban sem jelzett kifogásokat. Más tagállamok egyre inkább Peking ellen forduló hangulata miatt az Európai Bizottság elkezdte számba venni a technikai lehetőségeket, amennyiben egy adott ponton megszületne a konszenzus valamiféle keményebb fellépés mögött. 

A május 29-ei bizottsági orientációs vitán a biztosi kollégium tárgyalt is bizonyos új eszközöket, azzal számolva, hogy az EU legdurvább kereskedelempolitikai eszköze, a nagyon súlyos vámokat bevezető, úgynevezett kényszerítésellenes eszköz vagy „kereskedelmi páncélököl” bevetését úgysem fogják támogatni a tagállamok belátható időn belül. A tárgyalt eszközök: az EU operálhatna „védőintézkedésekkel”, ami gyakorlatilag az egyes termékekből behozható mennyiséget korlátozó importkvóta; előírhatná a stratégiai ágazatokban működő uniós vállalatoknak az ellátási láncok kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében minimum három, egy kínai és másik két nemzetközi beszállító alkalmazását; illetve bevezethetne szektorális vámokat, összeakasztva bajszát a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO). 

Egyelőre a párbeszédé a főszerep, ám látványos a frusztráció annak kapcsán, hogy hoz-e valójában eredményeket a párbeszéd a kőkemény tárgyalópartner, ráadásul a tagállamokkal fenntartott kapcsolatait is ügyesen manipuláló Pekinggel. E héten is érkezik Kínába rangos technikai szintű tárgyalódelegáció, ám az Európai Bizottság arra számít: elkerülhetetlen, hogy a vita hamarosan politikai szintre eszkalálódjon, így most felmérik a tagállamok között, mekkora a politikai mozgástér cselekedni. 

Jön az újabb uniós költségvetés 

A harmadik nagy vitatéma, a következő hétéves költségvetés végig fogja kísérni az Európai Uniót ebben az évben. Az EB, karöltve a nettó befizető tagállamokkal, gyökeres változtatásokat akar: azt szeretnék, ha a kohéziós elv – a gazdaságilag elmaradottabb régiók felzárkóztatásának elve – gyengülne, helyette pedig erősödne a helyreállítási pénzeknél alkalmazott logika, amely reformokkal köti össze az uniós pénzből megvalósuló beruházásokat, a reformterületeket pedig úgy határozza meg, hogy a nettó befizető tagállamok is minél inkább kedvezményezettek lehessenek. 

Politikailag most megnyílt egy időablak a költségvetés elfogadására, hiszen leváltották Orbán Viktort, aki egyrészt a Magyarországnak járó pénzek kifizetéséhez, másrészt a következő költségvetésből a kondicionalitás minden formájának kiirtásához kötötte bármilyen költségvetési javaslat támogatását. Magyar Péter megkapta az uniós pénzeket, így számára az első kérdés nem releváns, a kondicionalitást pedig bár nem támogatja, az erélyes ellenzését nem tekinti fontosnak. A másik oldalon viszont 

nehogy Marine Le Pen vagy Jordan Bardella győzelme mindent borítson. 

Az Európai Unió Tanácsának ciprusi soros elnöksége elkészítette az első tárgyalási keretet az új költségvetésről, így a tagállami állam- és kormányfők lefolytathatták az első érdemi, már számokat is érintő tárgyalást. Ciprus – nettó haszonélvező tagállam lévén – igyekezett a maga módján szabotálni a kohéziós elv gyengítését, s minimális, alig több mint 1 százalékos csökkentést javasolt csak a kohéziós és mezőgazdasági alapokban, és a versenyképességi, jóléti, biztonsági, külpolitikai és adminisztrációs alapokban is csak 3-4 százalék közöttit, ez ügyben azonban még nagyot kell vívniuk a tagállamoknak. 

Egyrészt a magyar miniszterelnök – az újraéledt V4-es koordinációja és a migrációellenes országok egyeztetése mellett – részt vett az eddigi barátai nevű csoport egyeztetésén a kohéziós elvhez ragaszkodó országokkal együtt. Másrészt, jól láthatóan Orbán azon állításától űzve, hogy ő a költségvetés vétójával még idén visszaszerezte volna a kondicionalitási eljárás elhúzódása miatt elveszett kétmilliárd eurót is, bejelentette, hogy az elveszett pénz, de az általa is helytelenített migrációügyi ítélet napi egymillió eurós bírságaiból felgyűlt, szintén közel egymilliárd eurós összeg kompenzációját várja a következő költségvetési ciklusban, így a magyar allokáció megemelését kéri mintegy három­milliárd euróval. Hogy ezt eléri-e, annak az őszi és téli csúcstalálkozókon ki kell derülnie – különben a tagállamok azt kockáztatják, hogy kicsúsznak az időből, s az új hétéves költségvetést már egy újmódi francia elnökkel egy másik Európában kell majd letárgyalniuk.

Nyitókép: António Costa európai tanácsi elnök, Magyar Péter miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a csúcson
Fotó: AFP/Geert Vanden Wijngaert/Pool