Elk.rtad, csávókám!

„Én pontosan emlékszem Csávókám, hol voltam 15 éve. Moziban. Ott kaptam egy SMS-t, egy amúgy liberális haveromtól, aki azt kérdezte, hogy nézem-e a híreket. És persze mea culpázott egyet.

Csávókám.

Elnézést kért és beismerte, hogy tévedett a vitáink során. Erre nem vagy te képes Csávókám. 15 hosszú éve. Egyre jobban akad össze a nyelved, napról napra kásásabb a hangod, homályos a tekinteted, és szárazabb a szád, mint a Góbi sivatag.

Csávókám.

Tudom, miért nem vagy sosem szomjas. Mert a haverommal ellentétben a mai napig nem voltál képes arra, amire ő. Pedig hidd el, jót tesz. Az önreflexió, az önvizsgálat. Majd a bocsánatkérés. Az csodákra képes. Akkor elmúlna ez a marha nagy feszülés ott a gyomrod tájékán, amitől újra és újra megszomjazol.

Csávókám, akar a franc foglalkozni veled – amúgy nem Orbán, hanem te kommentelgetsz a miniszterelnök oldalára –, de ugye az van, hogy csak nem akarsz eltakarodni a francba – ahogy megígérted –, kib@szott jó könyveket írni a modern baloldalról.

Itt vagy még mindig, kommentelsz, hepciáskodsz, és fura állapotban videókat készítesz. Meg krákogsz. Az nagyon meg neked. Hogy a szerencsétlen bábjaidat a háttérből utasítgasd. Abban te vagy a mester.

De úgy egyébként iszonyú mélyen vagy, Csávókám. Annyira, hogy még az sem jutott el az agyadig, hogy a rólad és az ocsmány dolgaidról szóló film nem közpénzből készül.

Független film lesz, Csávókám.

Persze most prüszkölsz, fujtatsz, krákogsz, értem én, csak akkor meg kussoltál, kussoltatok, mikor a németek készítettek Orbánról, »Halló, Herr Diktator!« címmel filmet.

Az rendben volt, Csávókám, ugye?

Arra koccintottatok? Persze, hogy igen. Gondolom többször is.

Nagyon lent vagy, Csávókám, néha már annyira, hogy majdnem meg is sajnállak, de aztán csinálsz egy ilyen videót, majd eszembe jut 2006, és az azóta elhunyt apám, akinek akkor taknya nyála összefojt, miközben menekült a senkiházi bűnözőid elől.

Elkúrtad, Csávókám!”

Nyitókép: Facebook