Nincs visszaút!

2020. november 26. 9:37

Bayer Zsolt
Magyar Nemzet
A Katyn végén a föld alá lépkedő asszony képe az irányadó, aki annyit mond a nácikat felváltó kommunista diktatúra hajnalán: most majd a föld alatt kibekkelem őket.

„Valamikor a messzi hatvanas években egyszerre indult két, nagyjából azonos körülmények közül érkező, a szovjet birodalom megszállása alatt nyögő, közép-európai, nagy tehetségű alkotó. Egyikük a Hamu és gyémánttal, valamint a Csatornával, másikuk a Szegénylegényekkel és a Csillagosok, katonákkal tette le névjegyét hazája és a világ filmművészetének asztalára. Mindkettejük indulásában ott volt a megkérdőjelezhetetlen nemzeti ethosz. Egyikük a lengyel Andrzej Wajda, másik a honfitársunk, Jancsó Miklós.

Aztán jöttek a rendszerváltások, a Szovjetunió széthullása, a fel- és megszabadulások mámora, Európa és az egységes Európa illúziója, és a két kelet-közép-európai művész is befejezte életművét. A lengyel Wajda a Katyn című nemzeti eposszal tette fel a koronát arra az életműre, a magyar Jancsó Miklós pedig a Nekem lámpást adott az úr Pesten, s még ki tudja, miféle szörnyűségekkel rombolta le ugyanazt az életművet. Miért volt ez így? Nem tudom. Ha majd sok időm lesz, megpróbálom megírni ezt a történetet, és biztosan szó lesz az elemzésben a mély lengyel katolicizmusról és a mély magyar önsorsrontó liberalizmusról – de ezt majd a maga idejében. Most elég annyit leszögeznünk: a Katyn végén a föld alá lépkedő asszony képe az irányadó, aki annyit mond a nácikat felváltó kommunista diktatúra hajnalán: most majd a föld alatt kibekkelem őket.

Ez a kép égjen bele a lelkünkbe ezen a napon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nálunk ha valaki megpróbál olyan nemzeti sorstragédiákról filmet csinálni, ami nem a holokauszt - mondjuk a trianoni döntés, a Gulágokra hurcolt magyarok, 1956 vagy éppen Recsk - azonnal megkapja az árvalányhajas, múltba révedő fasiszta jelzőt.

Azért az valahol félelmetes, hogy a Népszabadság egykori munkatársának mindenről a liberalizmus jut az esze helyébe.
Mint az egyszeri ember, akinek azt mondta a felesége, hogy "neked mindenről csak az jut az eszedbe"...

Igazad van abban amit írsz, de a harcos antikommunista Bayer Zsóti a gengszterváltás után lett a Népszabadság munkatársa:

"1993 nyarán hosszas egyeztetéseket követően
a Népszabadság munkatársa lettem. Ne kérdezzék miért,
ma már én sem tudom. Hirtelen jó ötletnek tűnt."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés