Az ellenzékben Gyurcsány a főnök. Akár tetszik az ellenzéki szavazóknak, akár nem.
Bizonyára még emlékszik a kedves olvasó a legutóbbi országgyűlési választás kampányára. A címből kiindulva nyilván tudjuk, mire akarok pontosan utalni: arra, amikor már-már kvótaszerűen jött a hőbörgés a baloldalról a kormánypártok azon üzenetére, miszerint „a baloldalon Gyurcsány a főnök”, vagy „Gyurcsány Ferenc kapitánya Márki-Zay Péter”.
Emlékszünk erre, hisz akkor is, és azóta is ezzel próbál valamit kezdeni az ellenzék, Havas Henrik arrogáns pöffeszkedésétől kezdve Niedermüller mosakodásán át egészen a 444 sorozatáig,
(lásd ITT, ITT, vagy épp ITT).
A jobboldalon elmondtuk jó párszor, itt a Mandineren is, hogy lehet itt az „ellenzék leváltásáról” beszélni, lehet itt az előválasztással takarózni, de mégis Gyurcsányé az egyeduralkodó szerep az ellenzékben; az elemzések pedig arra mutattak rá, hogy övé lett volna a legerősebb frakció egy baloldali győzelem esetén.
Ilyen esetben aztán tök mindegy lett volna, milyen erősen tépkedjük az ingünket, azt kiabálva az esőbe, hogy „márpedig Márki-Zay nyert, az emberek egy konzervatív jelöltre szavaztak”.
és kész.
Ez eddig világos, és most ugorjunk 2022 őszéig. Megalakítja a DK az árnyékkormányt. Gyurcsány egyenesen azt kommentálta ehhez, hogy „Készültünk. Megígértük. Megtettük. Nem vártunk másra. Ezentúl se fogunk”. Aztán egy másik alkalommal írt egy ilyet is: „Van választás. Orbán vagy Dobrev. Ezt kínálja az árnyékkormány. A 2010-ben széttört ellenzéknek újra vezetője van. Hosszú bolyongás után megérkeztünk. Összerendezzük, ami külön volt.”
Nocsak. Azt gondolom, elég egyértelmű az üzenet az ellenzéknek: „Itt mi diktáljuk a tempót. Álljatok a sorba, vagy álljatok félre.”
Hát csak nem épp ugyanazt az izmozást láthatjuk (annyi különbséggel, hogy szerencsére csak ellenzékben vannak), mint amit a kampányban jósolt a jobboldal? Gyors el is indult a vészcsengő többek között a Telexnél, és meg is szólaltatták a többi ellenzéki pártot ezzel kapcsolatban – mit ad isten, mindnyájan döbbenve kezdtek hőbörögni, hogy hát „Gyurcsány vezető szerepet mar ki magának a baloldalon”.
Ezt Gyurcsány már régóta tudta. A jobboldal is tudta, mert pontosan tisztában vagyunk azzal, mi fából faragták a DK-elnököt. Ő aztán nem akar versenytársakat, nem akar kellemetlenkedő figurákat. Hatalmat akar. Pont.
Mindenki másnak legalább fél év kellett ehhez a felismeréshez, rosszabb esetben évek óta illúziókban ringatózott?
Mert ha igen, akkor talán el kellene gondolkodni egy nagyon keserű pirulán: hogy talán a kényelmes kis mantrával szemben nem a jobboldal nézi hülyének az embereket a gyurcsányozással, hanem az a kör, aki komolyan el akarta hitetni a szavazóival, hogy majd ő vagy X-Y szépen háttérbe szorítja a volt miniszterelnököt, és majd úgy fog győzni.
Jobb esetben mérhetetlenül naivak és tudatlanok voltak, rosszabb esetben a saját táboruk szemébe hazudtak pofátlanul. Na de ez legyen az ő bajuk.
Inkább nézzük, mi a tanulság ebből!
A tanulság az, hogy tök mindegy, az ellenoldalon épp ki könyörög az emberek bizalmáért – magát néppártinak hazudó szélsőségek, vagy magát csillogó tekintettel tiszta kezűnek aposztrofáló amerikai kirakatbábok. A szavazat ugyanarra fog menni: egy szemkilövető, költségvetést hamisító, magát erkölcsösnek hazudó baloldali nagyvezérre.
Nyitókép: AFP / Isza Ferenc
Nyilván jobban örültem volna, ha egy progresszív, baloldali-zöld koalíció nyeri a választást, de hát ilyen nem indult a választáson – véli a főpolgármester.
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
A Demokratikus Koalíció súlyos veresége után még nagyobb válságba került: a párt parlamentből való kiesését követően lemondott a teljes vezetés, miközben információink szerint kilépési hullám indulhat el az önkormányzati szinten is.
Az EU nem fog megvédeni sem minket, sem a népet némi kis antidemokratikus rendezkedéstől.
Nem megy az olyan könnyen.
A katolikus tanár szerint a személye körül kialakult polémia valójában nem arról szólt, amiről szólnia kellett volna.
Zéró korrupció, béke és tisztelet – íme, az új társadalmi szerződés!
