Fűnek nyírásáról

2022. május 11. 20:09

Béres Sándor
Ha kertben van dolgunk, minden nap háború!

Ha jobbkezes vagy, érdemes a bal hüvelykujjad és mutató­ujjad közé fognod a narancssárga kábel egyik végét, miközben a szárát jobb kezeddel a bal könyököd alatt áthúzva átveted a hüvelykujjad és mutatóujjad között. A mozdulatsort addig érdemes ismételned, amíg el nem fogy a kábel. Tapasztalatom szerint kézzel csak így lehet szépen feltekerni a hosszabbítót fűnyírás után.

Ez jutott eszembe a hétvégén, amikor elutaztunk a vidéken élő családtagokhoz. A remek szombati időjárásra és a szemtelenül nyújtózkodó fűszálakra való tekintettel neki is fogtam a fűnyírásnak leendő anyósomék udvarán. Kicsit olyan érzés ez, mintha az ember játékból nekiállna háborúzni. Egymagában, mindössze hűséges fűnyírója társaságában nekivágtat a millió fűszálnak. Roham!

Már ameddig az utánpótlás biztosítva van, vagy a civilek kedvéért: ameddig elér a narancssárga hosszabbító. Mivel a hűséges fűnyíró átlagos méretű, az első roham után gyors hátraarcnak kell jönnie, ezt jól tudja minden fűnyírásban jártas hadvezér, aki fűgyűjtővel felvértezve esik neki a kertnek. Különösképpen akkor, ha legutóbb már csatát vesztett a kapubejárónál, amikor a „játszós cipője” nyelve mögé lopakodott egy maroknyi gyom az ellenség soraiból, indokolatlanul zöld színűre festve a zokniját. A hátraarc azonban eleink hadi cseléhez hasonlóan legtöbbször csupán látszólagos. Amint túl vagyunk rajta, ismét frontális taktika kell hogy jöjjön, aztán ismét hátraarc. Egészen addig, amíg lovagiasságból meg nem engedjük az ellenfélnek, hogy egy percre fellélegezzen. A sportszerűség is ezt kívánja. És persze a fűgyűjtőt is ki kell üríteni.

Nyitókép: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés