„Ez több, mint a keresztút”

2022. április 20. 20:54
Egy hétig bombázták őket, majd lőttek rájuk, amíg a menekülteket szállító buszhoz rohantak – nap mint nap találkozik efféle hátborzongató beszámolókkal Hajlik Katalin, a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász vezetője.

Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.

Matracok, pokrócok, élelmiszer, tisztítószer és a legfontosabb, a lelki támogatás – többnyire ezekkel segíti az orosz–ukrán háború menekültjeit a Munkácsi Szent Erzsébet Karitász. „A településen mindenki ott segít, ahol tud, a menni nehezen bíró édesanyám például fánkot süt” – meséli Hajlik Katalin. Már a beszélgetés elején felhívja a figyelmet, hogy nem szereti, ha a vezető titulussal illetik, ő inkább a munkácsi karitász felelőse. Katalin hihetetlen felelősségérzettel és odaadással, több ember munkáját ellátva szolgálja embertársait. Ha kell, napokon keresztül tolmácsol, a segéllyel érkező teherautó lepakolásában segédkezik, gyerekkeresztutat szervez vagy virrasztva imádkozik a hívekkel a békéért. Szerényen megjegyzi: ez nem róla szól, Kárpátalján mindenki igyekszik hasznossá tenni magát: az éttermek ingyenes ebéddel segítik a rászorulókat, a családok a menekültek házukba fogadásával vagy éppen gyerekprogramok szervezésével, hogy eltereljék a legsérülékenyebbek figyelmét. „Lélekmelengető ezt az összefogást megélni” – mondja.

Nem mindig a segítés volt Katalin hivatása, tíz évig egy hangszer-kereskedelemmel foglalkozó cégnél dolgozott mint külkereskedelmi menedzser. Intézte a logisztikát, a vámot, magyar és ukrán szállítókkal tartotta a kapcsolatot. Egy napon aztán Popovicsné Palojtay Mártának, a magzati életvédelem­mel foglalkozó Család és Élet Egyesület vezetőjének kezdett el munka mellett besegíteni. Márta apránként bevonta Katalint a karitászba, majd amikor régiókra osztották a szervezetet, ő lett a munkácsi részleg felelőse. „Istenem, ha ide meghívtál, küldj mellém segítőket! – idézi fel Katalin az indulást. – Képzelje, volt nap, amikor hármat is küldött, nagyon jó élmény volt.” Azóta, hogy beállt segítőnek, nem tesz különbséget hétköznap és hétvége között. Nem is bánja: mint mondja, munkája nemcsak a hivatásává, de életmódjává is vált. Még akkor is, amikor borzasztó élmény nap mint nap a rémületet látni az otthonukat hátrahagyók szemében.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés