Az ellenzék és a kultúrpolitika

2022. január 12. 11:33

L. Simon László

Az utóbbi napok tudósításai között hangsúlyosan jelent meg az a hír, amely szerint „kiderült, melyik szakterületen ki viszi a kommunikációt Márki-Zay és az ellenzék kampányában”. A miniszterelnök-jelölt egyértelművé tette, hogy kik az egyes területek felelősei. A lista még a masszív ellenzékieket sem nyugtatta meg, közülük is sokan remélik, hogy mindez nem a tárcák osztogatását jelenti. Például joggal vetik fel, hogy miért egy kezdő, a Momentum oktatáspolitikusaként bemutatott Tóth Endre, s nem pedig a korábban már bizonyító Hiller István az ellenzék oktatáspolitikájának arca. És még sorolhatnánk a hasonló példákat, de mindez legyen s maradjon az ő bajuk! Az viszont szembetűnő, hogy mely területeket érezte fontosnak s melyeket negligálta Márki­-Zay Péter, valamint a mögötte álló szivárványkoalíció.

A határon túli magyarság ügyei, azaz a nemzet­politika, vala­mint a családpolitika és a kultúra fájdalmasan hiányzik. Sajnos láttuk, 2002 után mit tett a baloldal ezeken a területeken: felszámolta a határon túli magyarság támogatásának rendszerét, leállította az első Orbán-kormány családtámogatási programját, a kultúrában pedig mélyszántást hajtott végre, hogy csak egy példát mondjak: eltörölte azt a kulturális normatívát, amelyből az önkormányzatok az alkotmányban rögzített kötelező kulturális feladatellátást – könyvtárak működését, közösségi művelődést – finanszírozták. Mindezeket 2010 után fáradságos munkával kellett helyrehozni.

Nyilvánvaló tehát, hogy az egyesült ellenzéknek gyakorlatilag nincs kultúrpolitikai koncepciója, és nincs egy kulturális szakpolitikusa sem. Hiller István egy-két elejtett mondatából lehet tudni, mi történne a választási sikerük után: például újra megfogalmazták azt a demagóg és korábban már rendkívül sok kárt okozó javaslatukat, hogy ingyenessé kell tenni a múzeumokat. Miért is? Egyrészt a statisztika egyértelműen igazolta, hogy amikor ezt 2010 előtt bevezette a kormányzat, a rendelkezés ténylegesen egy fővel sem növelte a múzeumba járók számát. Amikor pedig 2010 után megszüntettük ezt a kontinensen példátlan gyakorlatot, egy fővel sem csökkent a látogatók száma, sőt az utóbbi években – leszámítva a pandémia tragikus hatását – csak növekedett. 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés