A holland valóságtól a józan liberálisig – Veszprémy László Bernát kedvenc 2021-es cikkei

2021. december 31. 13:16
Az előttünk álló kihívások ijesztően nagyok – Európa és az európai jobboldal számára egyaránt. Idei cikkeimben számos alkalommal foglalkozhattam a kor legnagyobb kérdéseivel.

Az év végi napokban a Mandiner külpolitikai szerzői vallanak kedvenc cikkeikről

 

Általában a Közel-Keletről és Izraelről szoktam külpolitikai cikkeket írni, így amikor végigtekintek az elmúlt év mandineres külpolitikai írásain, elsősorban nyilván nem ezek, hanem az ettől eltérő témájú cikkeim maradnak emlékezetesek számomra. Persze nagy megtiszteltetés volt interjút készíteni akár Robert Greenway amerikai szakértővel, akár Lital Semes izraeli újságírónővel a Közel-Kelet aktuális kérdéseiről, és izgalmas volt a Mandiner hasábjain követnem az idén májusi gázai-izraeli konfliktust is.

Mégis öt olyan cikket vagy cikksorozatot emelnék ki, amik közelibb, európai témákat érintenek. 

Kétségkívül a legkomolyabb interjúm Geert Wildersszel készült. A holland Szabadságpárt vezetője – mely pártot anno én is szavazatommal támogattam az amszterdami önkormányzati választáson – pironkodás nélkül magyarázta el, miért nem kell szégyellni, ha az ember a saját érdekeiért és szuverenitásáért küzd. Wilders bátor gondolatokat osztott meg velem az iszlámról és a bevándorlásról: kicsit arra emlékeztetett, amikor egykori harcostársával, Ayaan Hirsi Alival volt alkalmam interjút csinálni még 2019-ben. Az interjút egyébként a holland választások miatt többször újra kellett szervezni, végül telefonon, spontán, egy zajos kávézó mosdójában sikerült felvenni.

A következő kedvencem inkább egy cikksorozat. Miközben a nemzetközi sajtóban továbbra is liberális mintaállamként kezelik Hollandiát, addig lehetőségem volt több cikkben is feltárni a migráció, a kormányalakítás, a covid-kezelés és a terrorizmus több égető problémáját is. Írhattam arról, miért megy nehezen a kormányalakítás Rutténak, hogy drogállam lett-e Hollandia, hogy milyen botrányai voltak Rutténak tíz év alatt, hogy palesztin terror támogatásával vádolják a holland külügyminisztert, vagy hogy miképp állt az abortusz mellé Sophia in t' Veld EP-képviselő.

Egy ismerősöm megsúgta, hogy a holland követségen nem nagyon szeretik a cikkeimet,

de őszinte leszek: én élveztem a munkát!

Még tavasszal beszélgettem egy jót Dave Rubinnal, akinek a videói sok fiatalban támasztottak kételyeket a nyugati, amerikai liberális modellel szemben. A milliónyi követővel rendelkező, magát klasszikus liberálisnak valló amerikai véleményvezér arról beszélt nekem, hogyan vált Amerika újbaloldali őrültekházává, mit gondol a tech cégek hatalmáról, a bevándorlásról, a vallás és a család intézményéről, s a nemzetek identitásának védelméről. Azt is megtudtam tőle, hogy újabban a vallás néhány értékét is felfedezte magánéletében, és összességében jó benyomást tett számomra szakmaisága és közvetlensége. 

Az utóbbi hónapokban több interjút is készíthettem az iszlamizmus és a terrorizmus kutatóival, vagy olyan nyugati értelmiségiekkel, akiket migrációval szemben kritikus megszólalásaik miatt üldöztetés ért hazájukban. Ezek közül emelném ki a Simon Cottee-val, Johan Lundberggel és Diego Muróval készült interjúimat. Ha valaki szeretne szembesülni a migráció hajmeresztő valóságával, akkor ezeket az interjúkat érdemes elolvasni, hozzávéve persze ezt a tudósításomat Dezső Tamás történész, a Batthyány Lajos Alapítvány elnökének előadásáról. A kép nem csak arról biztosítja az embert, hogy az európai jobboldalnak bőven akad témája a következő évtizedekre is, hanem hogy az előttünk álló kihívások ijesztően nagyok.

S végül: nem szoktam Németországgal foglalkozni, ezért különösen üdítő volt számomra a beszélgetés Gerhard Papkével, az észak-rajna-vesztfáliai tartományi parlament korábbi alelnökével, a liberálisok (FDP) volt frakcióvezetőjével, valamint a Német Szövetségi Köztársaság Német–Magyar Társaságának jelenlegi elnökével. Ő a német liberálisok jövőjéről, a németországi woke forradalomról, a migrációról és Orbán Viktor német megítéléséről beszélgetett velem. Tisztességes és józan német embert ismertem meg benne,

akiből teljesen hiányzott a nyugati liberálisokat jellemző pökhendiség és kioktatási vágy.

Az interjúról olyan értelemben szomorúan távoztam, hogy felmerül a kérdés: hányan vannak vajon, akik még így gondolkodnak nyugaton? És mire számíthat egy Papkéhoz hasonló normális német a woke forradalmároktól?

 

Nyitókép: a szivárványos zászlóval eltakart magyar nagykövetség Hágában (Remko De Waal / ANP MAG / ANP via AFP)

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés