Vidnyánszky: Nézők nélkül nem ér az egész semmit!

2021. június 10. 17:46
Évadot hirdetett a Nemzeti Színház: a pandémia miatti kényszerszünet után a Mester és Margarita, illetve a Rómeó és Júlia bemutatójával kezdődik ősszel az új évad, utóbbi holnap este debütál. Neves külföldi rendezők, újra MITEM, Hobo, Piros Ildikó-Blaskó jutalomjáték – a Nemzeti Színházhoz méltó évad, ahogy Vidnyánszky Attila igazgató fogalmazott.

Évadot hirdetett a Nemzeti Színház

Túl vagyunk egy, a világ- és a színháztörténeti szempontból is nagyon bonyolult és összetett időszakon. Veszteségekkel teli periódusa volt ez az életünknek, ám az elmúlt időszak talán legnagyobb vesztesége, hogy elment közülünk Törőcsik Mari, akinek Bérczes László a MITEM keretein belül szervez majd emlékestet a Nemzeti Színházban” – kezdte Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház évadhirdető összejövetelét. „E hét pénteken lesz az első bemutatónk, a Rómeó és Júlia, amelynek ez immáron a negyedik meghirdetett dátuma. Reméljük, most már tényleg meg is valósul. A Nemzeti azon színházak közé tartozik, akik úgy döntöttek, hogy végigdolgozzák a járványidőszakot. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek – színészeknek és háttérmunkásoknak –, hogy fegyelmezetten végigcsinálták ezt az időszakot” – tette hozzá a rendező.

 

 

A színház két bemutatóval kezdi meg az évadot: a Mester és Margaritát, illetve a Rómeó és Júliát láthatja majd legelőször a nagyérdemű. Utóbbi kapcsán az alkotók egy dokumentumfilmet is forgattak, mivel a próbafolyamat egyedi – és remélhetőleg megismételhetetlen – volt. A Nemzeti Színház az elmúlt időszakban sem tétlenkedett, három színházi előadásból készítettek tévéfilmet: a Hé, magyar Joe!-t, a Woyzeck-et és az Isten ostorát adaptálták vászonra, illetve a Déryné Társulat Déryné Ifjasszony című produkciója is elkészült és megkezdte vándorútját.

Csak azt tudom hangsúlyozni, amit eddig is, hogy nézők nélkül nem ér az egész semmit

– magyarázta Vidnyánszky Attila.

Külföldi rendezők: Ignacio García, Eirik Stubø, Nikolaj Roscsin és Theodoros Terzopoulos

Az, amit múlt héten végre újra megélhettünk, a telt házas színház a Nemzeti Összetartozás Napján, igazi ünnep volt. Újra egymás mellett ültek a nézők és együtt tudtunk örülni annak, hogy 101 évvel Trianon után még mindig itt vagyunk. Csodálatos érzés volt. Viszont mi, színházi emberek azt is ünnepeltük egyúttal, hogy újra velünk van a közönségünk. Sokat gondolkoztunk, hogy milyen legyen a következő évad. Az időnk egy része arra fog elmenni, hogy felújítjuk a darabjainkat, hiszen van olyan előadás, amit másfél-két éve nem játszottunk.

Ennek ellenére azon színházak közé tartozunk, akik teljes kínálattal állunk a nézők elé, nem átmeneti évadot tervezünk.

Nem töprengtünk kompromisszumon” – mondta a színházigazgató, majd hozzátette, bár tisztában vannak azzal, hogy a 2019-es év nyolcmilliós nézőszáma jelenleg még kicsit távoli cél, ugyanakkor már kialakult egy törzsközönség, akik hűek a Nemzetihez. „Ők pedig komoly témák, komoly szövegek és komoly gondolatok helyének tekintik a Nemzeti Színházat. Nemzeti Színházhoz méltó évadot terveztünk meg” – összegezte Vidnyánszky. „Ignacio García, Eirik Stubø, Nikolaj Roscsin és Theodoros Terzopoulos – ez olyan ambiciózus lista, ami a világ bármelyik színházának évadjában megállná a helyét.

Ezek a rendezők boldogan jönnek hozzánk, nagyra tartják a munkánkat és a társulatot.”

MITEM

Hosszú vajúdás után a vezetés végül úgy döntött, hogy megtartja a MITEM-et. „Nyilván vannak országok, például India vagy Vietnám, ahonnan még nehezen tudnak eljönni a társulatok, velük megegyeztünk, hogy egy év múlva jönnek majd , de Robert Wilson például biztosan itt lesz” – lengette be az igazgató.

 

Alekszandar Popovszki rendezésében: Mester és Margarita

Barta Ágnes: „A rendezőnk nagyon inspiráló közeget tudott teremteni. Az előadás sokrétűre sikeredett, az egyik rétege, ami nagy hangsúlyt kapott, a látvány. Nagyon közel áll hozzám a munkamódszer, ahogy dolgoztunk, úgy építkeztünk, hogy nem egyből a legnagyobb és legfontosabb kérdéseket feszegettük, hanem lépésről lépésre próbáltuk rétegezni az előadást.

 

Szabó K. István rendezésében: Az ajtó

Udvaros Dorottya:Az izgulás nem múlik el az évekkel, sőt…

Minél jobban halad az ember előre, annál inkább érzi, mi mindent nem tud még.

Nagyon nehéz egy regényt színpadra állítani, hiszen az emberben ott van az állandó kérdés, jól döntött-e, hogy éppen azokat az elemeket emeli be egy fantasztikus regényből, amelyeket kiválasztott. És persze sok mindenről le kell mondanunk, ha nem tennénk, napokig játszanánk. Ez a lemondás pedig fájdalommal jár. Mégis rájöttem, hogy ez a fájdalom jó, mert ezt a furcsa, kemény, szikár, mégis szeretetteljes és segítőkész nőt (a darabban Szeredás Emerenc szerepét alakítja, a szerk.) – akit játszom, segít megformálni. Hogyan harcol a szeretet, a fájdalom és a megértés egy emberben egymással? Küzdök is ezzel a kettősséggel, most valahol félúton járok. Mindig úgy próbálok megközelíteni egy figurát a kezdeti időszakban, hogy megkeresem azt a két-három dolgot, ami talán azonos lehet bennünk. Amit most megtaláltam: annak ellenére, hogy a karakter fájdalmakon megy keresztül, mégis képes meglátni az apró szépségeket az életben.”

 

Vidnyánszky Attila rendezésében: Vadászat

Hobo: „Mindig is utáltam – már nem a lemezt –, hanem magát a vadászatot. Semmi sem változott bennem 1984-hez képest. A siker akkor óriási volt. Anno Szikora János rendezett belőle egy koncertet az Arénában. 1984-ben még maga Brezsnyev is vadászott, tehát nem egészen értettem, hogy hogy kerülhetett színpadra. Végül csak egyszer lehetett előadni, a szöveget maga Aczél elvtárs cenzúrázta a Kopaszkutya lemez betiltása miatt. Ne várjanak tőlem valami simulékony dolgot,

ez az anyag mindig irritálta az aktuális hatalmat, szemben az István a királlyal, amit minden hatalom magáénak érez.

Éppen ezért beszarok a röhögéstől, hogy a Vadászati Világkiállításon, ahol apám agancsai is ki lesznek állítva, ezt be kell majd mutatnunk. Ami a színpadra állítást illeti, általában bohócnak szoktam öltözni, de igazából saját magam vagyok, mert mást nem tudok játszani.

 

 

Nyikolaj Roscsin rendezésében: Ördögök

Berettyán Nándor: „Van bennem egy izgalom. Kíváncsi vagyok, hogy abba a nagyon erős rendezői vízióba, amit Roscsin hoz, hogyan tud az ember illeszkedni és autentikusan mozogni. Dosztojevszkij mindig azt a kérdést teszi fel és arról gondolkodik, hogy

hogyan sodródik az ember a jó és a rossz, az ördög és az Isten, a kárhozat és a megváltás között – ennél fontosabb téma pedig nincsen.”

 

Eirik Stubø rendezésében: Üvegfigurák

Söptei Andrea:

Márciusban jött volna a Stubø, hogy elkezdjünk dolgozni, végül a zárás miatt el kellett halasztani, ezért júniusban fog érkezni. Feltételezem, hogy ismét azzal a munkával fogunk kezdeni, amit a Médeia-nál is tapasztaltunk. Először a szöveggel foglalkozunk, nála nagyon fontos, hogy pontosan illeszkedjen a szöveg a szituációhoz, a drámai feszültséghez. Nagyon inspiráló a vele való munka. Színészvezetésében naturalitsa, a legegyszerűbb színészi játékot kéri tőlünk, már-már filmes eszközök bevetésével, és fontos szerepe van nála a zenének és a vetítésnek is.”

 

Vidnyánszky Attila rendezésében: Buborékok

Vidnyánszky Attila: „Ez a Csiky Gergely Színház előadása.

Amióta a Nemzeti Színházat vezetem, nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a vidéki és határon túli színházak megjelenjenek a Nemzetiben.

Sok-sok előadás épült be így a repertoárunkba. Ilyen történet most ez is. A vezetés konstatálta, hogy a dráma és a tragédia fajsúlyos az évadunkban, így helyet kapott egy igazi szórakoztató darab is mellettük. Remek színészek játszanak benne, a budapesti nézők rá fognak csodálkozni, micsoda fantasztikus társulata van Kaposvárnak.

 

 

Rátóti Zoltán rendezésében: Ők tudják, mi a szerelem

Piros Ildikó: „Szeretnék köszönetet mondani a főigazgató úrnak, hogy most itt ülhetek. Amikor megszülettek az unokáim, elhatároztam, hogy kicsit visszavonulok. Akkor kaptam egy kis ízelítőt, milyen is befejezni ezt a szakmát. Most pedig újra kaptam egy lehetőséget visszatérni, újra van mire készülni. Blaskó Péterrel egyetlen egyszer játszottunk együtt még a főiskolán, ahol osztálytársak voltunk, most újra egymás mellé sodort bennünket az élet. A Jóisten összerendezi a dolgokat.

Szabó Magda mondta: »Nem tudom, a Jóisten még hány napot csorgat ki a tenyeréből«. Ez a mondat elkísér engem.

Sem a születésünket, sem az elmenetelünket nem tudjuk előre. Most itt ülhetek, ezért külön köszönet!

Blaskó Péter: „Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy újra együtt játszhatok Ildikóval. Sinkovits Imre és Tolnay Klári játszották több alkalommal is ezt a két szerepet, tehát kapaszkodnunk kell. Megpróbálunk a nagy elődöknek megfelelni. Igazi színészdarab, szerepdarab.

 

Vidnyánszky Attila rendezésében: Agon

Vidnyánszky Attila: „Ha van még valami, ami jellemző erre az évadra,

az az, hogy kicsit visszatérünk a színjátszás gyökereihez.

Józsa Péter Pál, a mű írója, egy tragikus sorsú író, költő, zeneszerző, aki két évvel ezelőtt ment el tőlünk. Évek óta tervezzük, hogy ezt a művet színpadra visszük. Korábban magával a szerzővel közösen terveztük. Ez egy rítusszínház, a Honvéd Férfikar közreműködésével, ami a régi idők színházába repít minket vissza.

Mészáros Martin: „Egy ilyen jellegű előadás szövege óriási elmélyülést igényel színészként. Izgatottan várom. Nem volt még ilyen jellegű előadásom. Nyitottan készülök rá.

 

Ignacio García rendezésében: A kertész kutyája

Tóth Auguszta: „Nagyon régen volt lehetőségem vígjátékban játszani, kicsit ki is vagyok rá éhezve a sok drámai karakter után. Izgatottan várom, hogy az író (Lope de Vega – a szerk.) hazájából származó rendező hogyan fogja ezt megközelíteni. Kíváncsi vagyok, valóban ki tudom-e nyitni magam erre. Remélem, hogy egy lubickolás lesz.

 

 

Theodoros Terzopoulos rendezésében: Bakkhánsnők

Szűcs Nelli: „Nagyon várom a közös munkát a rendezővel. Látva a dokumentumfilmet arról, hogyan dolgozik, milyen formában vannak a színészei testileg és szellemileg, már nagyon érdekes dolog. Szeretek a nulláról építkezni, és mivel tavaly volt két nagyobb műtétem, így megint lesz egy komoly feladatom.

Nem szeretem, ha kényelemben ülök, mert a kényelmes színész ellustul. Nekem erre most nem lesz időm.

Ez egy új feladat. Hamvas Béla azt mondta, Euripidészt az vegye kézbe, aki a mindenek feletti igazságra éhes. Úgy gondolom ennek fényében, hogy remek munka lesz.

 

Fotók: Nemzeti Színház közösségi oldala / Eöri Szabó Zsolt

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés