Érdektelen arrogancia

2020. szeptember 7. 12:07

Veszprémy László Bernát
Mandiner
Anne Applebaum új könyvéről.

A Közel-Keleten még bőven vannak videotékák, ahol jópofa szokás dívik: a filmeket a közérthetőség kedvéért egysoros angol mondatokkal foglalják össze, ami általában nagyon vicces eredményeket szül. Valahogy így: Harcosok klubja: „Magányos férfi második személyiséget fejleszt ki, hogy elnyerje szerelmét. 5/10.”. És így tovább.

Ez jutott eszembe, mikor Anne Applebaum amerikai történész új könyvét olvastam. A szerző A demokrácia alkonya címmel dobott könyvet a piacra a koronavírus és a nyári uborkaszezon közepette. Célja az volt, hogy részletesen leírja, hogyan vették át a hatalmat Magyarországon, Lengyelországon, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban autokrata jobboldali politikusok, akik közül nem egyet korábbi barátjaként azonosít. (Recenziómban az előbbiek nyilván jobban érdekelnek).

Applebaum hosszas fejezeteket szentel megdöbbenésének,

miszerint a lengyel és a magyar nép olyan vezetőket választott, akik elutasítják a demokráciát, a liberalizmust, a transzatlanti értékeket és a szabadpiacot. 

A könyvben számos tévedés és elszólás demonstrálja a szerző járatlanságát a témában. Applebaum például nem létező Schmidt Mária-idézetekkel hadakozik. Hogy a mai Magyarországot miért egy neves huszadik százados történész idézeteivel lehet a legjobban bemutatni az olvasó előtt, az nem világos, de effajta metodológiai problémákat a szerző nem tár elénk. Helyette leírja, hogy Magyarországon „a magyar állam (…) olyan propagandát terjeszt, miszerint Magyarország problémáit, köztük a koronavírust, melyet az ország kórházai nem voltak képesek legyőzni, a nemlétező muszlim migránsok, az EU, és ismét, Soros György okozza”. Mint hozzáteszi, „Schmidt volt egyike ezen hazugság fő szerzőinek”. 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Tegyük félre azt a részletet, hogy Applebaum könyvének írásakor a magyarországi esetszámok jóval az európai átlag alatt voltak, és hogy nálunk a helyzet meg sem közelítette az olasz, spanyol, belga, holland, brit vagy amerikai számokat. Applebaum hazájában, az Egyesült Államokban megteltek a halottasházak, és ezért hűtőkocsikat rendeltek. Rendben, lépjünk tovább. De hogy Schmidt Mária valaha azt mondta volna, hogy Soros György okozza a koronavírust? A „Schmidt Mária”, „Soros György” és „koronavírus” szavak egyetlen nyilatkozatot sem hoztak be az idei évből. Applebaum dühösen jegyzi fel, hogy beszélgetésükkor Schmidt őt – szerinte, de ezek után hogyan higgyünk neki? – „érdektelennek és arrogánsnak” nevezte. Pedig az iménti sorok tükrében erre minden joga meg is lett volna. 

Applebaum könyve tisztázza továbbá, hogy „a propaganda Magyarországon (…) azt állítja, Soros [György] a fő felbujtója egy tudatos zsidó tervnek, hogy lecseréljék a fehér, keresztény európaiakat – főleg a magyarokat – barnabőrű muszlimokkal”. Mint írja, szerint ez egy olyan „összeesküvés-elmélet, amelyet egy politikai párt választási kampányának” központi elemévé tett. Itt már tényleg elveszti a fonalat a recenzens, hiszen ezen a ponton nyilván idézni kéne valamilyen hivatalos pártkiadványból – közlemény, frakcióvezető, Fidesz.hu, valami – a mondatot, miszerint Sorosnak „zsidó terve” van.

Ilyet persze nem tud idézni a szerző,

a legközelebbi találat a köztévé 2017 májusi adása lenne, amikor az amúgy Izrael-ellenes Sorost lecionistázták. Ez kétségkívül durva volt, de hogy a teljes kormányzati kampány erre épült volna? És mindezt egyetlen idézet, citátum nélkül?

Sejthető volt persze, hogy nem csak itt súlyosan pontatlan a könyv. A Hóman-szobor kapcsán közli, hogy Hóman Bálint volt „az, aki Magyarország zsidóellenes törvényeit írta az 1930-as és 1940-es években”. Bár az általános történeti emlékezet három zsidótörvényről szokott beszélni, 1938 és 1944 között több mint húsz zsidókra vonatkozó törvény született. Hóman „írta” volna az összeset? Egymaga? 

Applebaum szerint Orbán „elűzte a CEU-t Magyarországról”, „nincsen kulturális baloldal Magyarországon”. Ha nincsen, akkor most ki tiltakozik például az SZFE-kapcsán? A CEU pedig természetesen továbbra is működik Budapesten, úgy is, hogy működésének súlypontja Bécsbe kerül át. A történész leírja, hogy „Orbán arra használta a koronavírust, hogy kormányának diktatúra-közeli erőt adjon, ideértve a hatalmat, hogy letartóztasson újságírókat, akik kritizálják a kormány reakcióját a pandémiára”. A felhatalmazási törvény sehol sem írja, hogy le lehet tartóztatni újságírókat, akik kritizálják a kormány reakcióit; a vonatkozó rész a rémhírterjesztésről szól. Ha Applebaum tudna magyarul és elolvasta volna témájának forrásait, ezt tudná. 

A demokrácia alkonyában végig felbukkan egyfajta neokolonialista stílus,

nyelvezete olyan, mint a brit gyarmati helytartók jelentéseié, akik próbáltak rendet tenni a hepciáskodó őslakosok között. (A brit Nemzeti Levéltárban elég sok ilyet olvastam, a hasonlóság tényleg megdöbbentő). A könyvet megkoronázza az interjú, melyet Applebaum a Times of Israelnek adott. Mint elmondja, 2000-ben még azt hitte, hogy „a kommunizmust legyőzték, a demokrácia és a szabadpiac erőre kapott, és Lengyelország a nyugatra való csatlakozás küszöbén állt”. „Lengyelország szinte minden európai ország előtt járt” – sóhajtozik benne Applebaum. De aztán jött a Jog és Igazságosság pártja, és tönkretette lengyelországi igyekezeteit. Valami hasonló jön le könyvéből Magyarország kapcsán is. A történészben láthatóan fel sem merül, hogy egy nép maga is el tudja dönteni, milyen mértékben kívánja bevezetni saját országában a demokrácia vagy a piacgazdaság nyugati fogalmait. (Mondom ezt úgy, hogy magam sem volnék a szabadpiac ellensége, de talán van bennem annyi szerénység, hogy ne oktassam ki komplett országok választóinak többségét a preferált politikai vagy gazdasági rendszerükről). 

Összességében egyébként egyáltalán nem rossz, hogy Applebaum megírta ezt a könyvet. A magyar konzervatívoknak teljesen mindegy, hogy mit olvasnak a New York-i liberálisok Magyarországról. Magyar szemmel viszont még a legvadabb ellenzéki számára is képtelen állítások szerepelnek a könyvben a koronavírus során tavasszal állítólag összeomlott egészségügyről, meg az összes zsidótörvényt egyszemélyben „megíró” Hóman Bálintról. A konzervatívok összetehetik a kezüket, hogy ilyen magas labdát kaptak.

Íme a tökéletes példája annak, miért is nem veszi félvállra sem a nyugati kritikákat a magyar jobboldal: a Pulitzer-díjas Kelet-Európa-kutatónak

egyszerűen lövése sincsen arról, hogy mi folyik pontosan az országban, melynek állítólag a szakértője.

Ha ilyen tárgyi tévedésekkel, hamis idézetekkel és pontatlan állításokkal van tele egy úgynevezett szakértő úgynevezett szakkönyve, akkor mégis miért kéne felnézni a Nagybetűs Nyugati Értelmiségre? A magyar ember vállat von, azt mondja, semmi értelme odafigyelni az „érdektelen és arrogáns” kritikára, és megy tovább.

Miképp is lehetne summázni tehát A demokrácia alkonyát? Mint említettem, a közel-keleti videotékákban a filmeket gyakran egy mondattal foglalják össze. Ha Applebaum filmet csinált volna, akkor az most így szólna: „Dühös, gazdag amerikai nőnek nem tetszik, hogy a magyarok és a lengyelek nem azt csinálják, amit ő akar. 2/10.”  

 

(Anne Applebaum: Twilight of Democracy. The Seductive Lure of Authoritarianism. Random Books, 2020, 400. o.).

Összesen 86 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igazából "jó" kis cikk, de szerintem túl kicsi, mint amilyen hibákat jelöl meg a könyvben.

Azért egy Mandi rencenziótól, különösen egy jó tollú szerzőtől elvárnám a következő kéárdésekre a választ:
Bernáth véleménye szerint a szerző nőszemély amerikai külpolitikát képvisel-e a könyvében, ha igen, akkor a Trump előtti, vagy a Trumpő alattit?

Ha a banya nem a hivatalos amerikai külpolitikát képviseli, akkor esetleg az amcsi mélyállam véleményét képviseli? (valamiért csak megírta a könyvet.)

Ha ezt sem képviseli, csak egy értelmiségi hőbörgés, abban az esetben lesz (van) magyar fordítása? (Mi a túrónak nem szerepel egy recenzíóban, hogy hol jelenik meg egy könyv, milyen nyelven, stb.?)

Ha csak értelmiségi ködszurkálás, miért jelenik meg ez az írás? Ha pedig politikai állásfoglalás a könyv, akkor miért nem arról szól a recenzió és miért Schmidt Mária - amúgy teljesen jogos -á sértettségéről?

Amennyiben a magyarságot a nő hamisan vádolja antiszemitizmussal a könyvben a szerző (gondolom a Hómanról szóló rész erről akar szólni), akkor miért nem utasítja vissza a szerző ennek az embernek és zsidónak is silány picsának az írását?

Így lehet a hadüzenetig fokozni a hazugságokat országok ellen. Már értem a második világháború keletkezésének módszerét.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés