Bus4Life: miért is baj az abortuszkritikus figyelemfelkeltés?

2019. november 22. 9:34

Trombitás Kristóf
Mandiner
A Bus4Life egy eredendően rossz dologról azt állítja, hogy rossz, és ezzel is felelősségre nevel. Ez probléma?

Furcsa, de még mindig meg tud lepni, hogy milyen döbbenetesen átlátszó módon próbálja meg a posztmodern korszak ráerőltetni a valóságra a beteg logikáját. A kényelmetlen helyzeteket leíró kifejezések helyett műszavakat alkotnak, amelyek kedvesen, simogatóan, szinte elringatva tartanak minket egy hamis világban. Nem gyilkosság, hanem terhességmegszakítás és eutanázia. Sajátos, de teljesen érthető nivellációja az is a modern kornak, hogy amíg szerencsésebb időszakokban a mentális sérülteknek segítség, ellátás és bizonyos esetekben felügyelet jutott, addig most politikai és kulturális szinten is szabadon tombolhatnak és megfelelni vágyik nekik egy igen jelentős réteg. Alkossunk a meglévő hetvenvalahány nemhez még továbbiakat is! Ez a korszellem.

Nota bene, ha előkerült az abortusz témája, a DCLeaks adataiból és publikus bejelentésekből is már évekkel ezelőtt kitűnt, hogy Soros György alapítványa több éve egy nagyon jól körülhatárolt akcióba kezdett, amelynek célja az abortusz lehető legszélesebb körű liberalizálása olyan országokban is, amelyekben addig erre nem volt lehetőség vagy csak nagyon szűk keresztmetszetben. És mindezt általában sikerrel tette, gondoljunk csak az ír népszavazásra az abortusz ügyében.

Ám a híresen civilellenes ír államban, ha egy civil szervezet 100 eurónál nagyobb összeget kap külföldi támogatásként kifejezetten politikai célokra, akkor a státuszát meg kell változtatnia, hogy mások előtt is tiszta legyen, a továbbiakban kit képvisel.

Emlékeztet ez minket valamilyen hazai vonatkozásra?

Mindenesetre az Amnesty International az írországi alkotmány 8. módosításának eltörlése miatt indított annak idején – sajnos sikeres – kampányt, ám mivel ez nyilvánvalóan nem volt semleges a politikától, az Amnesty-t kötelezték a 137 ezer eurós támogatás visszafizetésére.

Vissza a mába, hiszen itt van nekünk egy keresztény kezdeményezés. A neve Bus4Life, és nincs benne semmi különös, csupán egy karakán ötlet, talán a könyvtári buszok példájára. Ahol nincs könyv, oda vigyük el a kultúrát, hátha páran beleszerelmesednek és következőre már kívánni fogják azt is, amiről addig fogalmuk sem volt.

A Bus4Life ezzel szemben a borzalmat akarja megmutatni

egyszerű, érthető impulzusok formájában. És ahol ezt helyben nem lehet megtenni, oda elviszik, mert nem csak azt kell látnia minél több embernek, ami szép és érték, hanem azt is, amitől talán ennek köszönhetően egész életében tartózkodni fog.

Olyan ez, mint a Rekviem egy álomért című Aronofsky-film. Én nagyon bírom Aronofsky műveit, főleg a kánonba fogadása előttieket, még abból az időszakból, amikor nem hitte el teljes mértékben magáról, hogy korszakos művész és ennek nem akart minden jelentben határozottan és félreismerhetetlenül megfelelni. Ez utóbbi vonulatnak még egészen szórakoztató verziója a Fekete hattyú, sokkal kevésbé elviselhetően a Noé és valahol a kettő között van az Anyám!, bár mindeddig utolsó művében soha nem látott módon üvölti bele az arcunkba, hogy ez itt komoly művészet, kérem. Ezek előtt viszont olyan remekművek sorakoznak, mint A pankrátor, A forrás vagy az előbb említett Rekviem egy álomért.

A Rekviem… már első megtekintésre is didaktikus, szándékosan eltúlzott történet arról, hogy a drog rossz. Nem akar méricskélni, nem nézi azt, mennyire hibás ebben a rendszer, a társadalom vagy akármi: van egy üzenete és ezt akarja átadni. Még az Amerikai história X-nél is eszközszegényebb – amelyik szintén remek film, ha nem is remekmű –, de átkozottul hatásos. Azért hatásos, mert egyrészt-másrészt érvelési metodika hiányában is tisztában vagyunk azzal, hogy a drog alapvetően rossz dolog, és ezt a dolog természetéből adódó rosszaságot bravúrosan sikerült vizualitással tárja elénk Aronofsky. Olyan módon, amit nem árt, ha minden gyerek megnéz. Mert elképzelhető, hogy kicsit zavarni fogja őket a didaktikusság, de teljesen bizonyos, hogy megrémül a drogoktól és talán nagyobb eséllyel tartja magát távol az ilyen foglalatosságoktól.

A Bus4Life az abortuszok Rekviemje. És most az ellenzéki sajtó – a Magyar Narancs nyomán, aztán felkapta az Index is, meg még ki tudja, mennyien – azt mondja, hogy a Bus4Life rossz,

mert egy eredendően rossz dologról azt állítja, hogy rossz. 

Az a problémájuk, hogy a valóságot nem fedik el posztmodern kifejezésekkel, nem kendőzik a szemük előtti borzalmat, mint egy Lovecraft-hős, amikor a kimondhatatlansága miatt hallgat arról, valójában mit is látott.

Nem kétlem, hogy a kamaszoknak felkavaró lehet – természetesen animált formában – találkozni azzal, mi is történik az abortuszok alatt. Ez a világ egyik legtragikusabb és legbrutálisabb eseménye. De miért akarjuk pont ennek a tudatától megkímélni a fiatalokat? Az interneten mindenhez hozzáférhetnek, ráhatásunk sincs arra, miről tudnak sokkal korábban ahhoz képest, mint ahogy arról tudniuk kéne. Meg akarjuk akadályozni őket abban, hogy megkapják a valódi felvilágosítást, azt illetően, hogy mivel járhat egy szexuális aktus?

Tulajdonképpen mitől féltjük őket?

Mert azok a körök, akik felhívják a figyelmet arra, mennyire sérülékeny a gyermeki psziché, a másik oldalról LMBTQ-pozitív mesekönyvekkel bombáznák a sokkal kisebbeket is. Úgyhogy végül kit is akarnak hülyének nézi? Hiszen pontosan azért kívánnak ilyen mesekönyveket a legbefolyásolhatóbbak elé tenni, mert a befolyásolás az egyedüli céljuk, és pont azért tartanak a Bus4Life-hoz hasonló kezdeményezésektől, mert tudják, a saját agendájuk kerül veszélybe.

Legalább mi legyünk azzal tisztában, hogy van, amiben nincs egyrészt-másrészt.

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha ugyanez a busz a holokauszt boralmait (ami szintén iszonyat, és amiben szintén nincs egyrészt-másrészt), esetleg a "menekültek" szenvedéseit mutatná be, Soros lenne az első, aki támogatná.

Válaszok:
alkar70 | 2019. november 24. 18:38

Nem rossz ötlet, nem ártana ilyeneket is szervezni.

Ahol könyvek sincsenek, ahová ez a busz is jár, ott sajnos olyan okai vannak az abortuszoknak, amiket ilyen buszokkal nem lehet kezelni.

Ahol nincs intimbetét, ott óvszer sincs, ahol analfabétaként hagyják abba (nem fejezik be) az iskolát, ott szexuális felvilágosítás sincsen. Ott ez a busz pozitív hatást nem fog elérni - egyébként negatívat sem - mert ahogy arra (talán nem véletlenül) a magyar nyelvben számos kifejezés van, nem gyermeket vállalnak a nők (párok?), hanem a lányok úgy maradnak, bekapják a legyet, felcsinálja őket valaki, és még lehetne sorolni.

Ha az állam arra fordítja az energiáit, hogy a kilátástalan nyomorban élőket megtanítsa írni, olvasni, számolni, megszünteti az ajtó, ablak, wc és fürdőszoba nélküli "házak" százezreit, akkor az ott élők majd "családot alapítanak", "gyermeket vállalnak" és nem összeállnak azután szétmennek.

Később persze a nagy részük majd elválik, mint a Rogán házaspár, de ez már más kérdés.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés