Leo Strauss, a politikai filozófus és zsidó gondolkodó

2019. szeptember 20. 10:31

Strauss realizmusának gyökere a judaizmushoz fűződő viszonyából vezethető le.

2019. szeptember 20. 10:31
Lánczi András
Lánczi András
Neokohn

„»Leo Strauss: politikai filozófus és zsidó gondolkodó.« Ezzel a címmel jelent meg még 1994-ben az első olyan kötet, amely Leo Strausst a judaizmus kérdései iránt elkötelezett gondolkodót, és mint a modern politikai filozófia reneszánszának vezető alakját mutatta be. Strauss jelentőségét – 1973-as halála után – fokozatosan fedezte fel az utókor, de abban nincs értelmezési törés, hogy egész életművét abból az egyszerű, ám nagyon mély ellentmondásból és a rá adott válaszából lehet levezetni, amely így szól: »A Biblia szerint a bölcsesség kezdete az Úrtól való félelem; a görög filozófusok szerint a bölcsesség kezdete a csodálkozás

A két különböző kiindulópont arra intette Strausst, hogy a végső kérdések tárgyalásának értelmezési keretét két különböző fogalom – hit és racionalitás – és szimbolikusan két város – Jeruzsálem és Athén – határozza meg. Egy ellentmondást kétféle módon lehet kezelni: vagy amellett érvelünk, hogy az ellentét két oldala kibékíthető, vagy hogy ez lehetetlen. Strauss az utóbbit választotta, s így fordulhatott elő, hogy aki a kinyilatkoztatás, a hit, valamint a filozófia vagy racionalitás közti feszültséget mindenáron fel akarta oldani, azokkal Strauss nem tudott és nem akart semmit sem kezdeni.
Egy őszinte politikai cionista

Strauss ugyanis realista gondolkodó volt, semmilyen intellektuális eszközt nem látott, amely képes lett volna megszüntetni az emberek közötti végső konfliktusokat, beleértve a származást is: Strauss mindig hangsúlyozta, hogy végső soron »nincs megoldás a zsidó kérdésre«”, mert egyrészt az isteni és a temporális közötti feszültség elkerülhetetlen, másrészt mert »az emberi faj a törzsek vagy nemzetek ethne természetéből áll«. Nagyon komolyan kell venni az utóbbi idézet mindkét állítását: az isteni és a világi között áthidalhatatlan ellentét feszül, illetve az emberi társadalmak etnikai hovatartozása nem haladható meg.

Strauss realizmusának gyökere éppen a judaizmushoz fűződő viszonyából vezethető le. Tizenhét évesen Strauss már az egyszerű, őszinte politikai cionizmus szószólója volt, mivel elégedetlen volt a zsidó közösségben uralkodó általános felfogással, miszerint egy liberális »semleges« állam megalkotásával lehetséges a keresztények és a zsidók közti különbséget közömbösíteni. Strauss realista gondolkodó volt, mert a létezés legalapvetőbb ellentmondásait feloldhatatlannak látta.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 31 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2019. szeptember 22. 11:44
hát ez elég nagy maszatolás..
Nobilis de Karatna
2019. szeptember 21. 12:02
Legalább tíz év óta reklámozom Magyarországon az elhallgatott jobboldali cionista társadalomtudós és pragmatikus társadalomszervező zseni ZEEV JABOTINSKY személyét. Ideje félresöpörni a fantaszta kommunista és liberális, társadalmi zavarkeltő zsidókat. Ideje elővenni azokat, akik törekvéseik által nem csupán saját zsidó etnikai és történelmi eredetközösségük javát szolgálták, de az emberiség gondolkodó részét is számtalan megszívlelendő tanáccsal látták el. Zeev Jabotinsky kiemelkedő nacionalista zsidó társadalomtudós és pragmatikus társadalomszervező, író, az izraeli “Zeev Jabotinsky Institute In Israel – מכון ז’בוטינסקי בישראל” névadója mondja; ” A nacionalizmus mindenekfelett álló érték. Nincs a nemzetnél, a hazánál magasabb ,rendű érték, nincs olyan istenség e világegyetemben, amelynek kedvéért fel kellene áldoznunk e két legdrágább kincset”. Jabotinsky ehhez még azt is hozzáfűzi, hogy “a társadalmi béke záloga, ha az etnikum lefedi a nemzet fogalmát”. Az “abszolút nemzet” ideáltípusát abban látta, ha a nemzet , azonos etnikai, történelmi eredetközösségből származó népességből áll és időtlen idők óta ugyanazon a földarabon él. Ott ahol kultúrája, államisága kialakult. Tehát őshonos és nem rendelkezik olyan más etnikumú kisebbséggel, amely gyengíti a nemzeti kohézióját, és idegen kulturális etnikai zárványként gyengíti az őshonos etnikai eredetközösség tradícióját, értékrendjét. Valamint a nemzet eredeti nemzeti nyelvét beszéli , eredeti írását használja és nem azt, amit egy másik etnikumtól átvett. Jabotinsky, mindezen kiváló gondolatokat azzal koronázza meg, hogy kijelenti, hogy ” Egy nemzet lényegét azonban, sajátos jellegének alfáját és ómegáját specifikus fizikai minősége, etnikai összetétele alkotja!”. (Jabotinsky végrendelete Jeruzsálem -Tel Aviv, 1947. Ktavim,9 https://i.imgur.com/ul5wYwY.jpg (Kattintással nyílik)
Nobilis de Karatna
2019. szeptember 21. 11:40
A gondolkodás és az értékrend alapja az ETNOSZ (Zeev jabotinsky)
navis praetoria
2019. szeptember 21. 09:58
folyt.: "Mégis Leo Strauss politikai gondolkodása különösebb zavar nélkül leválasztható zsidó hátteréről. Lehetséges-e ez egyáltalán? Lehetséges, mivel Strauss nem volt hívő ember" Hogy hogy lehet a hangsúlyozottan zsidó gondolkodó Strausst leválasztani teszem azt Maimonidesről, azt szvsz Lánczi sem tudja.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik