Csodák nincsenek, változások vannak – így választott Oroszország

2019. szeptember 16. 14:30
Oroszország választott – és a népakarat változóban van, Putyin öröme nem lehet felhőtlen. A tartományi választásokon az ország és a nagyvárosok leggazdagabb környékein vagy veszített, vagy visszaszorult az Egységes Oroszország. A kérdés az, mit számít mindez az egyre keményebben fogott ellenzékiek és a jobbára előre lezsírozott választások országában.

 

„Bár lennének gonosz emberek, akik valahol ármány tetteket követnek el gonoszmód, és akiket csak el kell választani a többiektől, majd megsemmisíteni. De a jót a rossztól elválasztó vonal keresztülfut minden emberi lény szívén. És ki hajlandó megsemmisíteni saját szívéből egy darabot is?” (Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag-szigetcsoport, 1918-1956)

 

Tizenhét kormányzót vagy tagköztársaság-vezetőt választottak szeptember 8-án Oroszországban a városi tanácsok és a tartományi parlamentek képviselői mellett, de a legnagyobb figyelmet természetesen a Moszgorduma, a moszkvai városi tanács képviselőinek megválasztása kapta.

Annál is inkább, mert Moszkvában

véres tüntetések mellett akadályozta meg az államhatalom több népszerű moszkvai ellenzéki jelölt indulását

a Moszgorduma 45 mandátumának egyikéért. A nyilvántartásba nem vett jelöltek zömmel rendszeren kívüliek voltak, tehát nem az Állami Dumában ülő hat párthoz tartoztak – ez pedig különösen is ráijeszthetett Vlagyimir Putyinra és pártjára, az Egységes Oroszországra (Jegyinaja Rosszija – ER).

Ijedségük nem is volt alaptalan: Moszkvában – bár két képviselőnyi többségben maradt – mandátumainak harmadát, 13 helyet bukott a Putyin-párt. A legerősebb ellenzéki párt, a Kommunista Párt (KP) kis híján másfélszeresére növelte a mandátumai számát, 8 új helyet szerzett; és két olyan formáció is bejutott a Moszgordumába, ami eddig nem volt ott jelen: négy képviselője lesz a balliberális Jabloko, vagyis Alma pártnak, és három a szociáldemokrata Méltányos Oroszországnak (Szpravedlivaja Rosszija – SR).

Még érdekesebb a fővárosi kép, ha körgyűrűről körgyűrűre nézzük át a moszkvai választási térképet. A B-körgyűrűn vagy Gartenringen belül fekvő

leggazdagabb területen konkrétan egy mandátumot sem szerzett az Egységes Oroszország,

a legfelkapottabb környékek a Jablokóéi lettek, de erősödött a kommunisták és az SR jelenléte is. A kommunisták taroltak Moszkva keleti iparterületein és lakótelepein; a Putyin-párt pedig a MKAD autópályagyűrű mentén vagy azon kívül fekvő déli-délnyugati agglomerációs területek mandátumait húzta be szinte kivétel nélkül. Tökéletlenül ugyan, de már Moszkvában is megfigyelhető az a mintázat, ami a vidéki tartományokban kirajzolódik: minél gazdagabb egy terület, annál kevésbé Putyin-párti.

*

Engedély nélküli moszkvai ellenzéki tüntetés 2019 nyarán

 

Oroszország szövetségi államalakulatai között gigantikus gazdasági különbségek vannak. Csecsenföld és Ingusföld egy főre jutó GDP-je Angoláéval mérhető össze vásárlóerő-paritáson, az orenburgi területé hazánkéval, Szentpéterváré Hollandiáéval, Moszkváé pedig az Egyesült Arab Emírségekével vetekszik.

Oroszország egységes ország, de mégsem az

– eltérő területeinek politikai viszonyai nem lehetnek egyezőek, és az eredményekből kiderül: a messzemenőkig nem is azok.

Ha a tizenhét tartományt, ahol idén kormányzóválasztást tartottak, egy főre jutó GDP szerint sorba rendezzük, látjuk, hogy az Egységes Oroszország jelöltjei a legszegényebb területeken a legnépszerűbbek. Ingusföldön ellenjelölt nélkül győzött a Putyin-párti vezető, Mahmúd Ali Kalimatov. A koldusszegény Kalmükföldön, a sztavropoli határterületen, valamint a kurgáni, a bajkálontúli és kurszki területeken 80%-ot vagy ennél is többet kapott a regnáló Putyin-barát kormányzó. Ha azonban az átlagos gazdasági erejű területekre tekintünk, a volgográdira, az asztrahánira vagy a cseljabinszkira, már 70-75 százalékos eredmény válik jellemzővé.

Oroszország jómódú részein, a vologdai, lipecki, orenburgi és murmanszki területeken, a dúsgazdag Szentpéterváron és Szahalin olajban gazdag szigetén pedig sehol sem éri el az Egységes Oroszország támogatottsága a 70 százalékot – sőt, pont a leggazdagabb, idén kormányzót választó területen, a szahalinin 60 százalék alá is beszakad. Nyilván bármelyik nyugati politikus leharapná bármely szabadon választott ujját egy hasonló eredményért, de

a putyini rezsim nem 60 százaléknyi orosz támogatására van kalibrálva.

A 60 és a 80 százalék közötti önbizalomkülönbség elfoglalt Krímekben mérhető.

*

Az orosz nép szent akaratán kívül persze van még két nagyon fontos tényező, ami befolyásolta a tartományi választások eredményét – a jelöltek személye, a választási bizottság kegye és a pártok teljesítménye.

A Kommerszant orosz napilap lebegtette meg azt a gyanút, mely az orosz levegőben már régóta jelen volt, miszerint a rendszerellenzék, azaz a Dumában jelenlévő pártok együttműködhetnek a rezsimmel. Ezt a gyanút erőst alátámasztja az, hogy az orosz tartományi választásokon létezik egy úgynevezett „önkormányzati szűrő”: bizonyos számú regnáló helyi parlamenti vagy önkormányzati képviselő aláírása kell ahhoz, hogy egy jelölt indulhasson a választáson. Az „önkormányzati szűrőn” a Kommunista Párt az Altaj Köztársaságot kivéve mindenhol csak Putyin-pártiak aláírásaival mehetett át, akik

nyilván nem demokratikus meggyőződéstől hajtva írtak alá az őket leváltani kívánó legnagyobb ellenzéki pártnak.

Az együttműködés egy bevett formája lehetett, hogy a pártok nem a lehető legerősebb jelölteket indították azokon a helyeken, ahol a hatalomnak ez fájhatott volna – ilyen deal-gyanús hely volt például Szentpétervár, ahol hosszas huzavona után a kommunisták, azaz a legerősebb ellenzéki párt jelöltje, Vlagyimir Bortko mégsem vett részt a választáson, garantálva ezzel a nem kimagaslóan népszerű pétervári kormányzó, Alekszandr Beglov újraválasztását. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő számolt be az Inforádiónak arról, hogy a léc Beglov esetében még így is rezeghetett: a Beglov pártja által delegált választási megfigyelők szavazatszámláláskor székekre álltak, hogy elállják az ellenzéki megfigyelők útját.

Táj az Altajban

 

Szintén gyanús épp az Altaj Köztársaság esete, ahol az Egységes Oroszország – a terület gazdasági gyengeségéhez képest – kirívóan rosszul szerepelt, mindössze 58,82 százalékot ért el a hasonlóan szegény tartományokban jellemző 80-85 százalék helyett. Alekszandr Pozsalov politikai elemző meglátásai szerint az altaji kommunista jelölt, Viktor Romaskin feltűnően nem akart nyerni, pedig Altajban éppenséggel fordíthatott volna a kommunista párt, ha egy helyben beágyazott volt Duma-képviselőnőt, Szvetlana Ivanovát indították volna. A második legerősebb ellenzéki formáció, a Liberális Demokrata Párt (LD) részéről szintén pikáns húzás volt, hogy a Bajkálontúlon és az orenburgi területen

„különböző okok összessége miatt eltekintettek”

erős, az Állami Dumában szolgáló kormányzójelöltjeik indításától, a volgográdi területen pedig szándékosan gyenge jelöltet indítottak, pedig lett volna más is.

Így különös fénytörésben látszik az ellenzék egyetlen komoly vidéki sikere, a habarovszki terület helyi parlamentjének elfoglalása: itt a LD 56,12%-kal tarolt, az Egységes Oroszország pedig 12,51 százalékával csak harmadik lett – ez egy valószerűtlenül alacsony szavazatarány, amely felveti a gyanút, hogy mennyire akart itt egyáltalán győzni a Putyin-párt, amely 29 mandátumot veszített el a 36 fős parlamentben. A távol-keleti habarovszki terület akár jutalomként is felfogható a bénázásával Putyinnak egyéb helyeken jó szolgálatot tevő liberális demokraták számára.

*

A protesthangulat nyilvánvalóan Moszkvában volt a legerősebb, de

kérdéses, mennyire alkalmas a jelenlegi rendszerellenzék

arra, hogy ezt a választói indulatot becsatornázza. A három legnagyobb ellenzéki párt, a kommunisták, a liberális demokraták és a Méltányos Oroszországért hajlandóságát a kormánypárttal kötött helyi alkukra lehetetlen nem észrevenni. Utóbbi elnökségi tagja, Ruszlan Tatarinov egyenesen úgy látja, a hatóságokkal való együttműködés „bizonyosan normális gyakorlat”.

Továbbra is kitartanak az orosz kommunisták

 

A váltópártként egyedül szóba jöhető Kommunista Párt körül egyébként is gyűlnek a viharfelhők: az, hogy a párt Alekszej Navalnij ellenzéki népvezér mozgalmának biankó választási megfigyelői megbízásokat juttatott, csak a legnagyobb vágyvezérelt jóindulattal tekinthető civil kurázsinak – hasonló eset egy tisztességes demokráciában is felvetné a választási csalás gyanúját.

A moszkvai ellenzék legnagyobb politikai teljesítménye az elmúlt ciklusban egyértelműen a rezsim által az indulásban meggátolt Moszgorduma-képviselőjelöltek melletti utcai tömegtüntetések megszervezése volt. Megpecsételi azonban az ellenzék jövőjét, hogy a legnagyobb ellenzéki párt pont e politikai teljesítmény kapcsán követett el önleleplező szarvashibát. A kommunisták ugyan szerveztek saját tüntetést Putyinék hatalmi önkénye ellen, de az összellenzéki tüntetést az ukrán és grúz forradalmakra utalva „narancsos fenyegetésként” ítélték el. Ebből viszonylag egyértelmű, hogy

a legnépszerűbb orosz ellenzéki párt egyáltalán nem gondolkodik forradalmi erejű rendszerváltásban.

Ha pedig az ellenzéknek épp az orosz rezsim sarkalatos kérdéseiben nincs vitája a hatalommal, akkor elemi erővel merül fel a kérdés: egyáltalán mi értelme lenne Vlagyimir Putyint és az ő tartományokba szétszórt helytartóit erre a kollaboráns ellenzéki brancsra leváltani?

Az orosz népet régóta kínozza „a hűtőszekrény és a tévé vitája” – vagyis az, hogy a propagandamédia rutinszerűen nagyobb gazdasági növekedésről számol be, mint amennyit az egyszerű orosz a hűtőszekrényében tapasztal.

Az ember alaphangon nem fogja jobban szeretni a vezetőit attól, ha pofán hazudják. De ez a választás is megmutatta, hogy az oroszokba a jelenlegi vezetőikkel szembeni bizalomvesztés sem plántált kísérletező szellemet: amíg az Egységes Oroszország potens alternatívái mind elvtelen Putyin-kollaboránsok,

addig jobb ma egy Putyin, mint két Jelcin holnap.

A jó és rossz politikusok megkülönböztetésének lehetetlenségéből adódó választópolgári kínt pedig elmossa majd a vodka, ami mindig volt, mindig lesz és soha nem okozott még csalódást. 
 

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés