Bardot, Deneuve, Alain Delon: a politikai inkorrektség veterán sztárjai

2019. május 15. 12:20

Meglehetősen kritikusak a mai korral a 20. század második felének francia világsztárjai: a Jean-Marie Le Pennel a katonaság óta barátságban lévő Alain Delon, a sárgamellényes Brigitte Bardot és a #metoo-mozgalom túlzásait kritizáló Catherine Deneuve máig kiállnak saját kényelmetlen véleményeik mellett.

Mennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy valaki erkölcsösnek érezze magát? Egy kattintás. És mennyi munka kell ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a cannes-i életműdíjat? Egy több mint hatvanéves pályafutás, filmek végtelen sora. 

Dühítő lenne az Alain Delon díjazása körül kitört hisztéria,

ha nem szoktunk volna hozzá az efféle esetekhez az elmúlt években.

Mint arról lapunk is beszámolt, internetes petícióban tiltakoznak az ellen, hogy Delont a cannes-i életműdíjjal tüntessék ki. A cikkünk írásakor több mint 20 ezer virtuális szignóval ellátott petíció megfogalmazói szerint „egy ilyen jelentős eseményen nincs helye rasszistáknak, szexistáknak és homofóboknak”.

Miután tételesen felsorolják Delon bűneit (macsóizmus, homofóbia, szélsőjobboldaliság), megállapítják, „nem meglepő, hogy a tíz legutáltabb híresség között van Franciaországban”. Majd így folytatják: „és most, felettébb meglepő módon, a híres cannes-i fesztivál díjazni akarja őt".

Mintha egy egész életművet annulálna az, ha valakit utálnak.

Mintha elképzelhetetlen lenne olyasvalakit díjazni, aki nem kelt „pozitív érzelmeket” a lakosság széles rétegeiben. Mintha egy művészi életút egyetlen mércéje az illedelmesség volna.

Egy internetes petíció, ami a millenial örömtelenség és frusztráltság ki tudja, melyik dögletes virtuális bugyrából sercent elő, persze nem a világ, és a cannes-i fesztivál igazgatója is sietett biztosítani afelől, hogy Delon meg fogja kapni a díjat. Ám ha önmagukban nem is érdemelnek túl sok szót a Delon ellen tiltakozók, a tendencia, amit képviselnek, nagyon is veszélyes.

Alábbi cikkünkben a francia film ikonikus alakjainak nagy vitákat kiváltó kijelentéseit gyűjtöttük össze. Nem kell mindegyikkel egyetérteni, vannak köztük nyilvánvalóan ostoba mondatok is, de az kiviláglik belőlük, mennyivel nonkonformistábban gondolkodnak ezek az idős színészek, mint a fiatal generációk.

Az öreg Le Pen jó barátja

Alain Delon már 1987-ben kiállt Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontja mellett. „A szélsőjobboldal, legyünk pontosak, a jobboldalhoz tartozik, és franciák milliót foglalja magába. Nem tehetjük meg, hogy tudomást sem vesszünk milliók véleményéről. Van, amiben egyetértek Jean-Marie Le Pennel, van, amiben nem. Régóta a barátom, nagyon szimpatizálok vele.”

Delon és Le Pen az ötvenes években, Indokínában találkoztak először, ahol

a leendő pártvezér egy ejtőernyős alakulat tagjaként, míg Delon a haditengerészetnél szolgált.

Barátságuk azóta tart, hűségük egymás iránt rendületlen. Amikor 1986-ban egy kitüntetés átadásakor a politikus és a színész a fotósok hada előtt ölelgette egymást, sok kritika érte Delont, ő viszont ennyivel válaszolt: „A halálomig ölelgetem őt, ha kell!” Néhány éve pedig videó örökítette meg, ahogyan Delon telefonon köszöntötte fel az öreg Le Pent a születésnapján.

2013-ban egy svájci lapnak arról beszélt, örül a Nemzeti Front előretörésének, annak, hogy „Le Pen és lánya, akik ezidáig egyedül harcoltak, immár számíthatnak a franciák támogatására”. „Az embereknek elegük van abból, ahogyan [a politikusok] beszélnek hozzájuk, tetteket akarnak. De Gaulle vagy akár Mitterrand alatt más Franciaországot ismertek meg” – magyarázta. Nyilatkozata hatására a Miss France-bizottság megfosztotta tiszteletbeli elnöki címétől. Delon később azt fejtegette, hogy negyven éve meggyőződéses gaullista, és sajnálja, hogy a 2012-es elnökválasztáson nem választották újra Nicolas Sarkozyt.

2012-ban nagy vitát váltottak ki a melegekkel kapcsolatos szavai is. Egy tévéműsorban azt fejtegette, hogy a homoszexualitás „természetellenes”, és rosszul fogadja, hogy „banalizálják” a jelenséget. „A férfiaknak az a dolguk, hogy szeressenek egy nőt, hogy udvaroljanak egy nővel, nem az, hogy egy pasival flörtöljenek” – mondta, hozzátéve: „Tőlem házasodhatnak, ez nem zavar, azt viszont nem szeretném, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe. Még ha vén baromnak is tűnök, meg kell mondanom: sokkol a dolog!”. A színész szerint egy gyereknek egy apával és egy anyával kell rendelkeznie.

„Gyűlölöm ezt a kort, hányok tőle”

2009-ben arról beszélt, nem kellett volna eltörölni a halálbüntetést. „Támogatom a halálbüntetést, mert így neveltek, nagyon fiatalon megtanították nekem, hogy a gazt ki kell tépni. Vannak dolgok, amiket nem bocsáthatunk meg. Vannak emberek, akik olyan tetteket követnek el, hogy nem maradhatnak a Földön.” Amikor a republikánus Nadine Morano kijelentette, hogy „Franciaország fehér rasszú ország”, a színész a szélsőségességgel vádolt Morano védelmére kelt. „Csak egy kérdés: Kenya milyen rasszú ország? Feketék ott az emberek. Nevetséges és groteszk ezt a vita, nincs semmi értelme”.

Azt is többször kifejtette a színész, hogy

nem érzi magát jól a mostani társadalomban.

A világ nem tetszik a 2000-es évek óta. Némiképp a perifériáján élek. Csupán azt kívánom, hogy a gyerekeim ne szenvedjenek tőle nagyon, és megbirkózhassanak a próbatételekkel, amelyek várnak rájuk” – nyilatkozta. Tavaly nagyot szólt a Paris Match-nak, egész pontosan François Hollande volt élettársának adott interjúja is, amiben elmondta, most érzi magát életében a „legnyomorultabbul”.

Az élet nem tartogat már számomra sok dolgot. Mindent megismertem, mindent láttam. Gyűlölöm ezt a kort, hányok tőle. Tele van lényekkel, akiket gyűlölök. Minden hamis, mindent meghamisítanak. Csak a pénz számít. Nincs többé tisztelet, se a kimondott szónak becsülete. Egész nap bűnesetekről beszélnek. Nem lesz bennem sajnálat, amikor el kell hagynom ezt a világot” – mondta.

Bardot <3 Zemmour

A francia mozi legendái közül nem Alain Delon az egyetlen, aki rendszeresen magára vonja az internetezők átkait. Mint lapunk is megírta, Brigitte Bardot tavaly élesen kritizálta a #MeToo-vádakat. „Ami a színésznőket és nem általában véve a nőket illeti, az esetek többségében képmutató, nevetséges és érdektelen megnyilatkozások ezek. Sokkal fontosabb témákról is beszélhetnénk ehelyett. Engem soha nem zaklattak szexuálisan. Bájosnak tartottam, ha azt mondták, szép vagyok, vagy hogy formás kis seggem van. Az efféle bók jólesik. Sok színésznő van, aki el próbálja csábítani a producereket, hogy megszerezzen valamilyen szerepet, aztán pedig azt mesélik, hogy zaklatták őket, csak hogy beszéljenek róluk. Valójában ez inkább árt, mintsem használ nekik” – mondta a Paris Match-nak.

Bardot azért később finomított az álláspontján: arról beszélt a Le Monde-nak, hogy a hollywood-i színésznők többségükben képmutatók, csupán az az egyetlen érdemük, hogy rávilágítottak egy létező problémára. „Elfogadhatatlan, hogy annyi nő kénytelen legyen elviselni a szemetek bántalmazását. Ami engem illet, hadd idézzem ismét Madame de Staëlt: minél inkább ismerem a férfiakat, annál inkább szeretem a kutyákat.” Ugyanebben a beszélgetésben jelentette ki azt is, hogy iszonyodik az emberi fajtól,

a hírnév „mérgező és pusztító”, az emberek pedig nem hagyják békén,

ma sem tudja elhagyni a házát anélkül, hogy egy „barom” ne kapná elő az okostelefonját.

A színésznő nem nagy híve Emmanuel Macronnak, tavaly decemberben sárga mellényben fotózkodott, hogy kifejezze támogatását az elnök ellen tüntetők mellett. Elismeri, hogy Macronnak „őrületes kisugárzása” van, nagyon jóképű, ezért inkább színésznek kellett volna mennie, annál is inkább, mert elnökként „megöli a kisembereket”,

„együttérzés nélküli, távoli, felsőbbrendű, királyi stílusú gazdaként” viselkedik.

Az egyik oldalon ott vannak a miniszterek, akiket sofőr furikáz mindenhova, a másikon meg azok, aki a hónap végén fillérekből kuporognak. Még a végén kommunista leszek! Na jó, azt azért nem” – tette hozzá mosolyogva, azt viszont elismerte, hogy szimpatikus neki a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon, akiben külön becsüli, hogy vegetáriánus.

Bár BB azt állítja, hogy politikai választásaiban csupán az állatvédelem szempontját követi, régóta tudni lehet, hogy közel áll a Nemzeti Fronthoz, 2012-ben és 2017-ben is a Marine Le Penre való szavazásra hívott fel (egyszer a „21. század Jeanne d’Arc-jaként” hivatkozott rá, férje, Bertrand d’Ormale pedig Jean-Marie Le Pen tanácsadója volt. A színésznő a bevándorlás nagy kritikusa, többször is elítélték gyűlöletkeltésért, amiért a mecsetek egyre növekvő száma miatt kesergett, a Franciaországot elözönlő idegenekről beszélt, vagy azt fejtegette, a muszlimok ráerőltetik a szokásaikat a többségi társadalomra.

Egy nemrégiben közzétett interjúban elárulta: nagyon nagyra tartja Éric Zemmourt, a botrányok övezte jobboldali újságírót. „Rendszeresen nézem őt a tévében, nagyon bátor ember. Azt mondja, amit gondol, ebben a bikkfanyelv uralta országban, ahol ha valamit egyenesen kimondunk, a bíróság elé citálnak” – fogalmazott.

 A Mandiner Zemmourral készült beszélgetését ezen a linken olvashatják.

Bardot és Deneuve is indul az EP-választáson

Ami Bardot-t illeti, ő is igencsak messzire tud menni az őszinteségben, és néha bizony jócskán rasszista kijelentésekre ragadtatja magát. Néhány hónapja levelet küldött az általa „démoni szigetnek” nevezett La Réunion prefektusának, amiben arról írt: „a bennszülöttek megőrizték a vademberi génjeiket”, a szigetlakók „degenerált népség, amely továbbra is át van itatva az ősi szokásokkal, a barbár tradíciókkal”. A színésznő a réunioniak állattartási szokásai miatt háborodott fel.

BB februárban bejelentette: megméretteti magát az európai parlamenti választáson, méghozzá az Animalista Párt színeiben. A listán szerepel egy bizonyos Catherine Deneuve is, aki nem összetévesztendő a sztárral, egy tanárnőről van szó. De ha már itt tartunk: A nap szépe és a Cherbourg-i esernyők színésznőjétől sem idegenek a közéleti és a politikai reflexiók.

Tavaly nagy vihart kavart, amikor Bardot-hoz hasonlóan a #MeToo-mozgalmat bírálta. „Rettenetesnek találom ezt az egészet. Tényleg érdekes lenne az, hogy így beszélünk a dologról? Megkönnyebbülést hozna? Valamiképpen javít a problémán?” – tette fel a kérdést. Deneuve aztán többekkel együtt nyílt levélben fordult a nyilvánossághoz, kifejtve:

szerinte túl messzire ment a zaklatási botrányokból kinőtt kezdeményezés.

Deneuve elismerte, hogy több férfi követ el szexuális zaklatást, mint nő, ám úgy érzi, a hashtag a „besúgásra” bátorít, és semmi biztosíték nincs arra, hogy egyesek nem önös célokra használják ki a helyzetet, vagy hogy ártatlanokat nem hajszolnak az öngyilkosságba. Azt sem nézi jó szemmel, hogy a mozgalom nyomán egyesek kitörölnének a művészettörténetből bizonyos alkotókat.

Catherine Deneuve ugyanakkor megüzente „a konzervatívoknak, a rasszistáknak, a tradicionalistáknak”: se a hálájára, se a barátságára ne számítsanak. A sárgamellényes tüntetések kapcsán arról értekezett, „rendkívüli sokkolónak” találta azokat a sértéseket, amiket Macron elnök fejéhez vágtak, és türelemre kérte a franciákat, illetve arra, hogy „hagyjanak időt” az elnöknek. „Szemére vethetünk bizonyos dolgokat, de őt választották meg” – hangsúlyozta.

Nem ennyire megértő Macronnal szemben Jean-Louis Trintignant. „A bennünket kormányzó emberek és a szegénységben élő, szenvedő emberek között jókora szakadék van. Úgy vélem, Macron becsületes ember. De törvényeket szavaztat meg a KRESZ-ről, miközben ő maga sohasem vezetett, mindig volt sofőrje. Soha nem éhezett. Egy művelt, intelligens alakról van szó, de nem áll elég közel a néphez” – vélekedett a baloldali elköteleződéséről ismert színész.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148397

Ajánljuk még a témában