Régi nóta, új dallamok

2019. április 24. 18:24

Tamás Ervin
168 Óra

Az MSZP-re nem jellemző, hogy harcosan kiállna csávába kerülő embereiért, sőt némelyek akár gyúanyagot is szívesen szállítanak.

„Amikor Karácsony Gergellyel szemben Horváth Csaba már-már megalázó 18 százalékkal végez az ellenzéki főpolgármester-kereső előválasztás első fordulóján, azt hinné az ember, hogy a vereségben komoly rutint szerző politikus arcát mélyen a kezébe temeti, s belenyugszik abba, hogy számára a csúcs ismét egy fővárosi képviselői hely megszerzése, annak is szép a megbízólevele. De nem. Képes elindulni Zuglóban. És a szocialisták is képesek őt elindítani. Az előválasztás mint elismertségi mérce nem működik. Csak annyit tesz lehetővé, hogy az MSZP konfliktus nélkül szerelje le Horváth ambícióit, ám vigaszul legyen az övé egész Zugló, vigye, ha tudja.

Ez a taktika jól ismert a párt felső szintjein, ne legyen már sértődés, valahogy mindenki kárpótolva lesz. Szanyi Tibor például rendre merész, bombasztikus nyilatkozatokkal indít, majd kongresszus közeledvén bejelentkezik valamelyik magas tisztségre. Alulmarad ugyan, de valami sarzsi mindig leesik bátorságáért, szókimondásáért, most éppen egy alelnöki poszt. A véres verítékkel felépített álbékék régóta jellemzik az MSZP-t, és politikai kára a stagnálás, vegetálás, ami sokaknak a továbbélés biztos garanciája. Ezen a terepen nehezen születnek új gondolatok, érdemi viták, tartós és tömeget megmozgató akciók, annál több a kivárás, az alku, a lepacsizás, az összefonódás, a klikkesedés.

Aki itt utoljára kockáztatni mert, az Botka László volt, számos hibával, ügyetlenséggel, de nem emiatt törte ki a nyakát. Szembeszökő, ahogy a kormánypártok most egyetlen rohammal akarják bevenni főhadiszállását, Szegedet, s a szocialisták egy szó nem sok, annyit nem mondanak az érdekében. Az MSZP-re különben sem jellemző, hogy harcosan kiállna csávába kerülő embereiért, sőt némelyek akár gyúanyagot is szívesen szállítanak a párton belüli konkurencia lejáratásához, megbuktatásához. A feladó rendre ismeretlen marad, a gyanú azonban szétfröccsen, mint a tintapaca. Ebbe mindenki belenyugszik, igaz, minden kiszivárogtatást fogadkozás követ, miszerint ennek egyszer s mindenkorra vége, egészen a következőig.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147318

Ajánljuk még a témában