Hogy merem a képükbe tolni a kereszténységet?

2019. április 21. 15:54
Csókay András-Csókay Károly
Válasz Online

Fordulatok, mélypontok, Isten-jelenések, kudarcok és felismerések a két Csókay életében. Interjú.

„Az ember életéről többet mondanak el a mélypontok, amelyeken sikerül felül emelkedni, mint a sikerek. Mit gondolnak, melyikük életében volt mélyebben a legmélyebb pont?

Csókay Károly: Andráséban; én nem éltem olyan intenzív életet, mint ő.

Csókay András: Várjál, elmossa az emlékeidet az idő múlása. Igen, az életemnek volt egy tékozló fiúi korszaka, de mi az ahhoz képest, amikor kiszöktél a magyar határon, és a többiek visszafordultak, mert megijedtek, hogy lelövik őket vagy felrobbannak az aknákon?

Károly: Igaz, a viszontagságok megvoltak.

András: Amit 1949-ben átéltél, az sokkal nagyobb kihívás volt, mint amit ma egy hívő átélhet. Kivéve, ha misszionáriusnak megy, például Szíriába.

A negyvenes évek végén, az ötvenes évek végén a jezsuiták és más szerzetesek nagy számban kényszerültek elmenekülni az üldöztetés elől. Károly atya viszont elmenekült, hogy jezsuita lehessen.

Károly: Valóban. Vegyészhallgató koromban egy nyolcfős baráti társasággal keresztény Magyarországot szerettünk volna építeni. Kiváló emberek voltak közöttük, például Lámfalussy Sándor.

Az euró atyja.

Károly: Vagy Szabó Dénes, aki a montreáli egyetemen megalapította a kriminológiai iskolát.

András: Mozgalom a katolikus Magyarországért – 1947-48-ban? Jól időzítettetek. Akkor nagyapust már börtönbe zárták?

Károly: Nem, de a húsipari vállalatot már elvették, és apámék egy szobát kaptak a saját lakásukban. A barátaimmal felismertük, hogy nem maradhatunk Magyarországon, mert összeesküvőként börtönbe vetnek minket. Belgiumba készültünk a Leuveni Katolikus Egyetemre. Többen már ott voltak, hárman indultunk utánuk. Ketten azonban visszafordultak, mert az őrtornyok láttán megijedtek, attól féltek, hogy a határkerítés beriaszt és elfognak bennünket, vagy az aknazáron felrobbanunk. Én viszont szerencsésen átjutottam Ausztriába.

András: Gyerekkoromban rengetegszer elmesélték, hogyan dobáltak azután egyik országból a másikba téged. Hogy még börtönbe is zártak…

Károly: Csak rövid időre, Németországban és Belgiumban. Ott kétszer is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147112