A történelem legszebb forradalma

2019. március 21. 17:00

Balázs Gábor
Mérce

A párizsi kommünről.

„A Kommünnek nem sikerült legyőzni az uralkodó osztályokat, de lerombolt valamit, ami talán még fontosabb volt: azt a tudatot, hogy a munkások és más népi rétegek a történelmi uralkodó osztályoknak (ideértve immár a burzsoáziát is) szükségszerűen alá vannak vetve.

A korban mindenki tudta, miről volt szó igazából: a nép ragadta magához a hatalmat.

Ez volt megbocsáthatatlan.

Ahogy a Kommün egy korabeli egy ostorozója írja: »A Kommün nem a despotizmusnak, vagy az arisztokráciának üzent hadat, hanem a civilizációnak, a társadalomnak és a hazának.«

A Kommün valamiféle civilizációs harcként való felfogása okozza, hogy bár a Kommün kétségtelenül igen bátor felkelés volt, de a gyakorlati intézkedései aligha lehettek okai annak a végtelen gyűlöletnek, amelyet ellenségei szemében kiváltott.

Ebben a valódi kulturális forradalomban – kulturális, a szó legkiterjedtebb értelmében, azaz az »egész civilizációt érintő« (melyhez csak egy hasonlítható, illetve később persze 1917, a »L’An II«, azaz 1793-94, a társadalom »nemesmentesítése«), ahol például a Monsieur/Madame megszólítás sértésszámba ment, ahol a »burzsoá« ruházat viselése gyakran nem volt veszélytelen, melyet az összes nagy »polgári« író rettegő megvetése kísért (Flaubert, George Sand, Anatole France, még Zola is, egyedül a jó Victor Hugo volt kivétel, aki ugyan nem sokat értett a Kommün forradalmából, de ő mindig a nép mellé állt), egy pillanatra megingott a társadalmi hierarchia rendszere.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/145111

Ajánljuk még a témában