Mitől néppárt egy néppárt?

2019. március 18. 21:58

Kondor Katalin
Magyar Hírlap

Akinek stabil az értékrendje, nem egészen érti, mi folyik az Európai Parlament Európai Néppárt elnevezésű csoportosulásában

Annyit – ha újságolvasó – felfog, hogy belharcok folynak. Mást nemigen. Minap a Miniszterelnökséget vezető minisztertől hallhattuk: a Fidesz az Európai Néppárt tagja, és az is kíván maradni, mert leginkább itt van mód kereszténydemokrata politizálásra az európai színtéren. A kijelentés azért fontos, mert hetek óta mást sem hallunk, mint hogy a kontinens számos pártalakulata vagy éppen tisztségviselője arról nyilatkozik, a Fideszt ki kell zárni ebből a pártból.

Maga a junckeri székre leginkább esélyesnek kikiáltott jelölt, Manfred Weber is élesen bírálta a Fideszt, mi több, példátlan módon ultimátumot is adott neki bizonyos dolgok megváltoztatását követelve. Párton belül elég különös cselekedet ultimátumot intézni bárkihez is, ennél jóval tisztességesebb és egyenesebb magatartás, ha a kifogásolt dolgokról vitát kezdeményezünk.

Ezzel meg csak az a baj, hogy vitára ma már az EU-n belül aligha lehet számítani. Vannak kijelentések, amelyeket hiába cáfol, akit támadnak, nem ér el vele semmit – lásd Sargentini megannyi vádaskodását. Ezzel tehát nem érdemes foglalkozni. Nekem az is furcsa, hogy egy ilyen Weber-féle jelölt egyáltalán kérheti, hogy hagyjuk abba a plakátozást. Megismétlem, amit már leírtam korábban: hol volt M. W. úr, amikor Verhofstadt feldíszített autóján követelte: Orbánnak mennie kell? Az nem plakát?

No de nem a fentebb említett állításokat szeretném boncolgatni, hanem egy ideje már az foglalkoztat, mitől néppárt egy néppárt. Mert a néptől nem, annyi bizonyos! Nem emlékszünk arra, hogy a Néppárt bármelyik csoportja – a magyaron kívül – megszavaztatta volna az országa lakóit az unió legfontosabb dilemmáiról, bevezetni kívánt intézkedéseiről. Hol volt itt a nép?

Ókori példákkal feleslegesen hozakodnánk elő, más idők jártak akkor, de azt tudjuk, hogy az ókori görög városok piacterein, amikor az úgynevezett népuralmat, azaz a demokráciát gyakorolták, nem szavazhatott mindenki, csak akkor, ha úgynevezett „teljes jogú” volt. (Például földdel rendelkező és húsz éven felüli). Ez legalább világos szabály. Akkoriban egyébként a népvezért demagógnak hívták arrafelé. Milyen érdekes változáson ment át a szó jelentése a századok során!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/145044

Ajánljuk még a témában