Olej Szencov

Orosz fogságban lévő ukrán rendező kapta a Szaharov-díjat

2018. december 13. 10:07

„Nem az számít, hogyan él vagy hal meg valaki, hanem az, hogy milyen célokért” – vallja Olej Szencov, húsz év börtönbüntetésre ítélt ukrán filmrendező, a Szaharov-díj idei díjazottja. Tudósításunk Strasbourgból.

Ha három szónál többet beszél valaki az Európai Parlament alapelveiről, kizárt, hogy ne hangozzon el az „emberi jogok” szókapcsolata. Ennek oka, hogy az EU-ban alapvető értéknek tartják az emberi jogok tiszteletben tartását, így megkövetelik azt nem csak az EU minden tagjától, hanem az egész világtól.

A jogsértések ellen aktívan küzdeni igyekszik az Európai Parlament: jogszabályokat hoznak, havi rendszerességgel emberi jogi vitákat folytatnak Strasbourgban, valamint 1988 óta évente egyszer átadják a Szaharov-díjat, kitüntetve azokat, akik az emberi jogokért világszerte folytatott küzdelemben valamilyen kivételes eredményt tudhatnak magukénak.  

A Nobel-békedíjjal méltatott orosz fizikus nevét viselő díjat tavaly a venezuelai demokratikus ellenzék kapta, idén pedig Oleg Szencov ukrán filmrendező. Szencovnak a Földközi-tengeren bevándorlók életét mentő civil szervezetekkel és a marokkói Nasser Zefzafivel kellett a címért versenyeznie. A kitüntetés 50 ezer euróval jár.

A negyvenkét éves férfira 2012-ben figyelt fel a világ Gamer című nagyjátékfilmjének sikerei után. Nem sokkal később az aktuálpolitikába bonyolódó Szencov aktív tagja lett az AutoMajdan mozgalomnak, ezzel szítva az EuroMajdan forradalma iránti lelkesedést. 2014-ben a Krím megszállásakor a rendező

humanitárius missziókat szervezett, élelmiszert és gyógyszert szállított az ukrán katonáknak, valamint segédkezett családjaik menekítésében.

2014 májusában letartóztatta az orosz biztonsági szolgálat, Oroszországba szállították, ahol állítólagos terrorista tevékenység vádjával katonai bíróság elé állították – pontosabban már az előtt bűnös terroristának nyilvánították, hogy a tárgyalások megkezdődtek volna. Ekkoriban az orosz hatóságok ráerőltettek az orosz állampolgárságot – így Szencov nem léphetett kapcsolatba ukrán hivatalos személyekkel –, amit azonban a rendező nyilvánosan elutasított, arra hivatkozva, hogy ő egyetlen ország, mégpedig Ukrajna állampolgára.

Az orosz bíróság végül húsz évnyi fegyházbüntetésre ítélte, majd egy szibériai szigorított őrzésű börtönbe szállíttatta, annak dacára, hogy meggyőző bizonyítékok a mai napig sem kerültek elő. Szencov az ügy alatt végig ártatlannak vallotta magát, elítélésekor pedig reményét fejezte ki, hogy Oroszország népét már lehet megfélemlíteni. A rendezőről jelenleg filmet készítenek.

Idén nem csak a Szaharov-díj kapcsán hallhattunk a rendezőről.

Májusban Szencov éhségsztrájkba kezdett,

mellyel az Oroszországban börtönben lévő ukrán politikai foglyokat kiszabadításáért küzdött. A sztrájkot 145 nap után abba kényszerült hagyni: az éhezés során egészségügyi állapota kórosan leromlott, kényszertáplálással fenyegették. A megmozdulás így is jelentős politikai üzenettel bír: többen párhuzamot látnak Szencov és Marcsenko egykori munkássága között, aki a szovjet emberjogi mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt. Ő 1986-ban kezdett éhségsztrájkba, aminek hatására Gorbacsov szovjet foglyok tömegeit engedte szabadon – Marcsenko pedig egy börtönkórházban elhunyt.

Szencov kitartása már-már legendás. Egy 2016-os, a börtönből kicsempészett levelében így írt a politikai foglyokról, valamint saját magáról: „Ha az a szerepünk, hogy egy diktátor koporsóján szögekké váljunk, akkor én szeretnék ez a szög lenni. Csak ne felejtsék el, hogy ez a szög nem fog meghajlani”.

Októberben, mikor a Szaharov-díjról végső döntés született Antonio Tajani méltatta a rendezőt. „A bátorságával és elszántságával, az élete kockáztatásával Oleg Szencov ukrán filmrendező az Oroszországban és szerte a világban jogtalanul bebörtönzöttek szenvedésének szimbólumává vált. A Parlament a Szaharov-díjjal a szolidaritását fejezi ki felé és az ügye felé. Az azonnali szabadon engedését követeljük. A szenvedései emlékeztetnek minket arra a kötelességünkre, hogy világszerte és minden körülmények között védelmezzük az emberi jogokat” – állította Tajani.

A díjátadóra – amin Szencov természetesen nem volt jelen – december 12-én került sor Strasbourgban. Tajani az átadón elmondta: az Európai Unió olyan értékeken alapul, amikért Szencov bűnhődik, nevezetesen a bátorság és elszántság, valamint az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elköteleződés. „Ezek azok az alapelvek, amelyekre az Unió épül, és amelyeket különösen a tegnapi szörnyű támadás fényében ez a Parlament ápol, fenntart és hirdet”.

Az elnök az Európai Parlament nevében

felszólította az orosz hatóságokat, hogy engedjék szabadon a filmrendezőt,

ezzel egy időben pedig a képviselői padsorokban táblákat emeltek magasba, amiken hasonló üzenet állt. „A Szaharov-díj nemcsak egy kitüntetés, hanem egyfajta elköteleződés, és mi kiállunk minden kitüntetettért” – hangsúlyozta Tajani.

Szencov egy köszönőlevelet írt az alkalomra, amiben hatalmas megtiszteltetésnek nevezte a díjat és reményét fejezte ki, hogy lesz még ideje valójában kiérdemelni. „Nem az számít, hogyan él vagy hal meg valaki, hanem az, hogy milyen célokért” – állította az írásban. Szencov képviselőjeként jelen levő unokatestvére felhívta a figyelmet arra, rokonáról sokféleképpen beszélnek, de elsődlegesen ő mégiscsak egy ember, nagy E-vel.

(Képek: ©European Union 2018 / EP)

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/140083