Hogyan politizál a közösségi média?

2018. március 21. 11:57

Orbán Balázs
Mandiner
Az új típusú közösségi média nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politika felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az interneten. Mind a tartalomszűrési, mind a lobbizási gyakorlaton átsejlik a Facebook politikai profilja.

Egyre több internetes tartalmat tilt le a Facebook Magyarországon is. Ha megvizsgáljuk a közösségi média tartalomszerkesztési elveit, azt láthatjuk, messze nem értéksemleges módon válogat. Élni kell a gyanúperrel, hogy az elvek kidolgozói és számon kérői olyan NGO-k, amelyek saját világképüket az interneten is szeretnék viszontlátni.

Így egyes, politikailag érzékeny tartalmak eleve hátránnyal indulnak, s nagyobb eséllyel tilthatják le őket.

A politika és média kapcsolata jól kutatott terület. Erre reflektál az az unalomig ismételt bonmot is, ami úgy szól, hogy a média maga a negyedik hatalmi ág.

Azért kapta meg ez a terület ezt a kitüntető jelzős szerkezetet, mert sokan egyfajta ellenőrző – újabban pedig egyre gyakrabban aktív politikai – szerepet tulajdonítanak az írott, nyomtatott és elektronikus médiumoknak. Azonban a kétezres évektől az internetes fejlődésével olyan médiumok vagy kvázi médiumok (ennek eldöntése ma is vita tárgya) jelentek meg, amelyek nem saját, hanem a felhasználók által generált tartalmakat közvetítenek.

Gondolhatnánk, hogy ennél demokratikusabb fordulat nem is következhetett volna be, hiszen „minden elfogultság nélkül” kizárólag azok a tartalmak lesznek népszerűek, amelyeket a felhasználók készítenek, illetve saját tetszésük szerint terjesztenek. Mára azért nem kevés emberből tűntek el a hasonló illúziók, s sokan úgy látják, hogy a valóság nem is állhatna távolabb ettől az ideától.

A közösségi média által fejlesztett algoritmusok ugyanis sokszor ellenőrizhetetlen módon szelektálnak a tartalmak között, a tartalomszűrési elvek kidolgozói pedig szinte kizárólag progresszív-liberális NGO-k. Ha még ehhez hozzávesszük az internetes vállalatok és azok vezetőinek lobbitevékenységét is, meglehetősen kiterjedt politikai befolyásolási képesség sejlik fel.

Így tehát valójában inkább az a helyzet, hogy az új típusú (közösségi) média

nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politikai felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az interneten.

A Facebook főhadiszállása Menlo Parkban

Tartalomkorlátozás a Facebookon

A tartalomkorlátozás azért önmagában egy kényes kérdés, mert egy ilyen nagy elérésű felületen, mint a közösségi média, a megjelenő tartalmak szűrése már önmagában alkalmas a közvélemény befolyásolására. Egyrészt a felületre lényegében bárki feltölthet tartalmat, amely nehezen ellenőrizhetővé teszi az adott tartalom hitelességét. Ez az úgynevezett fake news probléma.

Másfelől – és ez talán még aggályosabb terület – a tartalom vélt vagy valós álhírek, továbbá médiaetikai elvek mentén történő szűrése miatt előfordulhat, hogy politikai preferenciák mentén tesznek elérhetetlenné tartalmakat.

A közösségi médián megjelenő tartalmak korlátozása kapcsán több alapjog konfliktusa is tetten érhető. Egyfelől az indokolatlan tartalomkorlátozás sértheti szólásszabadsághoz való jogot, másrészt való igaz, hogy egyes tartalmak sérthetik mások méltóságát, kimeríthetnek büntetőjogi kategóriákat (közösség elleni uszítás, becsületsértés stb.). Ezen jogi konfliktus szabályozására a hagyományos médiafelületek esetén is szükség van, de mivel azok saját maguk gyártanak tartalmat, önálló szerkesztőséggel, felelős kiadóval rendelkeznek, valamint valamennyi állam médiahatósága felügyeli a működésüket, ezért a jogelvek közötti konfliktus tisztázására kiépültek a megfelelő eljárások és szabályok.

A közösségi média esetében azonban a szolgáltató csak a megosztás lehetőségét biztosítja, a tartalmakat a felhasználók állítják elő. A közösségi platform pedig saját szabályzata alapján végzi a tartalomszűrést. A tartalomszűrési elvek vagy azok számonkérési gyakorlata pedig nyugodtan lehet politikailag nem semleges, hiszen egy nemzetközi magáncég működteti őket.

Progresszív-liberális agenda a Facebook tartalomszűrési elvei mögött

Vegyük például a Facebookot. Ennek a közösségi médiának a tartalomszűrési elveit alapvetően két dokumentum befolyásolja. A legfőbb szabályokat az úgynevezett felhasználási feltételek, azon belül is a közösségi alapelvek tartalmazzák. Ezenfelül a Facebook 2017 tavaszán kiadott egy kiadott Information Operations and Facebook nevű, programadó dokumentumot.

Az Information Operations and Facebook című dokumentumot kifejezetten azért készítette a vállalat, hogy az irányelvek segítségével megtisztítsa a közösségi médiát a „fake news” jelenségétől. Ennek egyik eszköze a hamisnak vélt profilok és tartalmak törlése, továbbá a dokumentum a felhasználói tudatosság elősegítését is konkrét célként fogalmazza meg. A magyar politikafogyasztó olvasó számára bizonyára izgalmas adalék, hogy a dokumentum egyik szerzője William Nuland, az Obama-adminisztráció alatt a State Departmentben vezető pozíciót betöltő Victoria Nuland bátyja.

A dokumentum pedig a felhasználói tudatosság növelésében fontos szerepen szán különböző NGO-knak, amelyek közül nevesíti is az egyik legbefolyásosabb médiával foglalkozó kezdeményezést, a News Integrity Initiative-t (NNI). Az NNI egy több NGO-ból álló ernyőszervezet,

amelynek tagjai szinte kivétel nélkül baloldali, progresszív agendát követnek.

Ilyen például a Craig Newmark Philanthropic Fund, amely szervezet támogatta John Kerry, Barack Obama és Hillary Clinton kampányát is. A szintén tag Ford Foundation vezetőségében helyet foglaló Xavier de Souza Briggs az Obama-kabinet költségvetését tervező és felügyelő szervezetének (Office of Management and Budget) vezetője volt. A Democracy Fund nevű tagszervezetet Pierre Omidyar hozta létre. Omidyar szintén aktív támogatója a demokratáknak, a mostani elnökválasztás során például 100 ezer dollárt fizetett be a kifejezetten Donald Trump megválasztása ellen küzdő NeverTrump PAC-be. Az NNI-ben megtalálható John S. and James L. Knight Foundation pedig olyan kuratóriumi tagokkal működik, mint például Martin Baron, az alapvetően progresszív és globalista beállítottságú Washington Post felelős szerkesztője.

De az elvi állásfoglalásokon túl a Facebook gyakorlatban is működő felhasználási szabályzata is tartalmaz érdekességeket. A cég alapvetően olyan tevékenységeket tilt, amelyek akadályoztathatják a közösségi médium megfelelő és hatékony működését, illetve jogsértőek lehetnek.

Az első kategóriába az olyan tiltások tartoznak, amelyek védik a cég kereskedelmi érdekeit, például a cég által nem engedélyezett kereskedelmi tevékenységet, piramisjátékokat vagy felhasználói adatgyűjtést.

A második kategória a jogsértő tartalmakra vonatkozik. Itt olyan általános elvekre kell gondolnunk, mint az olyan magatartások tilalma, amelyek sértik mások személyi jogait, erőszakra vagy jogsértő magatartásra buzdítanak, illetve kiskorúakkal összefüggő jogsértéseket valósítanak meg vagy szellemi tulajdonba ütköző tartalmaknak minősülnek.

A szabályozás különlegessége az, hogy

szankciók kiszabása tekintetében alapvetően a közösségi bejelentésekre támaszkodik.

A sértő tartalmakat a felhasználók jelenthetik, és a Facebook kivizsgálja a bejelentés hitelességét. Annak eldöntésében, hogy milyen tartalom számít sértőnek, a Facebook nagyban támaszkodik az úgynevezett biztonsági tanácsadó testületére, amely a közösségi alapelvek kidolgozásában és folyamatos frissítésében is szerepet vállal. Ebben hat, főként az internetes biztonságra fókuszáló nemzetközi NGO kapott helyet: a brit Childnet International, az amerikai National Network to End Domestic Violence (NNEDV), Connect Safely és Family Online Safety Institute (FOSI), az indiai Centre for Social Research, valamint az olasz Telefono Azzurro. Bár ezek a szervezetek látszólagosan politikailag semleges szervezetek, vezetőiket végignézve azt láthatjuk, hogy elsősorban a progresszív, liberális agendát támogató személyekről van szó. Ez főként a három amerikai szervezetre igaz, amelyeknek egyébként komoly kötődéseik is vannak a Demokrata Párthoz.

A NNEDV elnöke Kim A. Gandy például Joe Biden, majd Barbara Boxer kaliforniai demokrata szenátor tanácsadója volt, az igazgatósági elnöke (Board of Directors) Jenny Backus pedig részt vett Barack Obama tanácsadó testületében. A FOSI elnöke, Stephen Balkam a ’90-es években Bill Clinton tanácsadójaként működött, valamint a Huffington Post, illetve a Guardian liberális brit lap rendszeres publicistája. A Connect Safely igazgatója, Larry Magid szintén szolgált az Obama-adminisztrációban.

Jogorvoslati lehetőségek hiánya a Facebook gyakorlatával szemben

A szabályozás ismertetése után érdemes még kiemelnünk azt az aggályos gyakorlatot, hogy Németország kivételével

a Facebook szabályzatát elfogadó állampolgárok a fennálló követeléseiket, kereseteiket vagy kárigényeiket kizárólag az USA észak-kaliforniai bíróságán

vagy a San Mateo megyében lévő állami bíróságon keresztül rendezhetik, vállalva, hogy minden ilyen követelés peres úton való rendezése céljából alávetik magukat e bíróságok joghatóságának és illetékességének.

Németországnak sikerült elérnie azt, hogy szemben a világ más államaival, helyi illetőségű NGO-k működjenek közre a Facebook tanácsadójaként a tartalomszűrési feladatokban. Ezért Németországban a Correctiv nevű NGO segít elvégezni a Facebooknak ezt a feladatot.

A Facebook Correctivvel való együttműködésének bejelentését követően azonnal komoly kritikák merültek fel a médiakutató NGO-val kapcsolatban. A kritikák egyrészt a szakmai megbízhatóságra, másrészt a finanszírozásra, illetve a Correctiv mögött álló személyek függetlenségének hiányára vonatkoznak.

A Correctiv egy 2014-es, a kórházak helyzetét vizsgáló riportjában megjelent állításokat azok pontatlansága miatt kritizálták. Egy másik, 2015-ös tartalom kapcsán is felmerült, hogy a Correctiv felnagyít és torzít ügyeket, mindezt annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül úgy tűnhessen fel a közvélemény szemében, mint egy független watchdog. Ezek alapján az látható, hogy

az NGO célja első körben a gyors ismertté válás, ezt követően pedig a független szakértői imázs megszerzése volt.

Mindezt annak érdekében, hogy watchdog feladatokat láthasson el. A harmadik, s talán legjelentősebb, botrány éppen a hírgyártással függött össze: a Correctiv az Alternative für Deutschland egyik jelöltjéről azt állította, hogy prostituáltként hirdeti magát egy ilyen tematikájú oldalon. A hírről később kiderült, hogy hamis, s a német bíróság meg is tiltotta további terjesztését.

A kritikák másik része a finanszírozással összefüggésben merült fel. A Correctiv NGO-ként működve egy látszólag közösségi finanszírozású, kisebb-nagyobb adományokkal bárki által támogatható szervezet. Az 1000 euró feletti, jelentősnek mondható adományok azonban jellemző szervezeteken és támogatási alapokon keresztül érkeznek:

  • A szervezet 2016-ban 925 ezer euró támogatást kapott a Brost Stiftungtól. A Brost Stiftung vezérigazgató-helyettese, Bodo Hombach egyúttal a Correctiv etikai bizottságának is tagja. Hombach szociáldemokrata politikusként korábban Észak-Rajna-Vesztfália egyik minisztere volt, portfóliójához többek között a gazdasági és technológiai ügyek tartoztak. Később Gerhard Schröder mellett a kancellári hivatal vezetője is volt.

  • A Stichting Adessium 114 ezer euróval támogatta a Correctivet. Az alapítvány az Open Society Foundationnel közös programokat támogat.

  • Az Open Society Foundation is a kiemelt támogatók között van, közel 27 ezer euróval. Emellett külön, a Correctiv és a Facebook közötti együttműködést beindítását 100 ezer euróval támogatták.

  • Kisebb összegekkel más szervezetek is a Correctiv adományozói között vannak, így többek között a Google, a Zöldek egyik alapítványa, valamint az Angel Merkel-féle CDU vonalat követő Konrad Adenauer Stiftung, valamint a liberális Zeit Stiftung.

A Facebook és a politikai lobbi

Más szempontból is értékelhető a Facebook politikai tevékenysége: érdemes megvizsgálni azt is, hogy jellemzően milyen politikai irányzatokat támogat az IT-óriás. A 2004-ben alapított, Menlo Park-i székhelyű, közösségi interneti szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat vezetői a 2017-2018-as, még le nem zárult időszakban összesen nagyságrendileg 600 ezer dollárral támogattak különböző politikusokat.

Ebből 400 ezer demokratáknak, 200 ezer pedig a republikánusoknak jutott.

 

(forrás: Opensecrets.org)

Még árnyaltabb a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan oszlanak meg az adományok a képviselőház és a szenátus tagjai között. A 250 ezer képviselőházi tagoknak szánt összegekből 142 ezer dollár jutott demokratáknak, a szenátusnak szánt 233 ezer dollárnyi összegből 157 ezer, tehát a források közel háromnegyede jutott a demokratáknak

 

(forrás: Opensecrets.org)

Ugyancsak beszédes megnézni, a Facebooktól legnagyobb adományokat kapó politikusok TOP 10-es listáját, amelyen egyedüli republikánusként Paul Ryan házelnök szerepel.

 

(forrás: Opensecrets.org)

Szabályozható-e államilag a Facebook?

Az alcímben felvetett kérdést csak akkor lehet megválaszolni, ha előbb képesek vagyunk eldönteni, médiafelületnek számít-e a Facebook. Erre a rövid válasz az, hogy a hatályos jogszabályok szerint a Facebook nem médium. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történtek volna lépések annak irányában, hogy vagy médiumnak tekintsék a közösségi platformot, vagy pedig a médiumokhoz hasonló szabályozás alá vessék. Persze a szabályozás önmagában annyit ér, amennyit abból foganatosítani lehet, tehát a technikai feltételeket is meg kell teremteni az esetleges szankcionálás végrehajtásához.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata (Observer and Guardian v. The United Kingdom, 1991) szerint ugyanis a médiumokat nemcsak a szólásszabadsághoz való jog illeti meg, hanem feladatuk, sőt szinte kötelességük a közérdekű információk kiegyensúlyozott közzététele.

Az Európa Tanács 2011-ben készített, új típusú médiumokra vonatkozó ajánlása, illetve annak melléklete szerint új típusú médiának kell tekinteni azokat a felületeket, amelyek médiaként viselkednek, szerkesztői ellenőrzést működtetnek, szakmai mércéket alakítanak ki, illetve tevékenységükben megfigyelhető a terjesztési szándék.

Ennek ellenére – mivel az ET csak ajánlást fogalmazott meg –

a Facebook magát nem tekinti médiumnak, hanem szaknyelvi terminológiában „kapuőrként” definiálja magát.

Azaz, saját tartalom híján, a felhasználók által generált tartalmat terjesztve csak igen korlátozott felelősségük van a terjesztett tartalmakkal kapcsolatban. Hagyományosan „kapuőrnek” tekintjük az internetet és a blogszolgáltatókat, vagy akár a webáruházakat is, de a közösségi médiumok is inkább ezt a pozíciót szeretnék elfoglalni a szabályozási rendszerben, mintsem a médiáét. Ennek ellenére jól látható, hogy a fenti, Európa Tanács által megfogalmazott kritériumok többségének a Facebook például megfelel.

Ráadásul a hagyományos kapuőr szervezetekhez hasonlóan a közösségi médiumok is elfogadtatják felhasználási feltételeiket, kvázi jogrendszert hozva ezzel létre. Ennek működése azonban korántsem átlátható, a jogorvoslati lehetőségek pedig meglehetősen szűkösek.

A legfőbb érv, amit a közösségi média szabályozása ellen fel szoktak hozni, hogy maga a közösségi médiaszolgáltató nem végez a hagyományos értelemben vett szerkesztési tevékenységet, az egyes felhasználóknak szánt tartalmakat javarészt algoritmusok állítják össze, s csupán az esetleg kifogásolt tartalom esetén történik emberi beavatkozás. Mindez azonban sok esetben nem oldja meg, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítja a problémákat.

Mint azt a fentiekben láthattuk, mind a legnépszerűbb közösségi média esetében

mind a tartalomszűrési, mind a lobbizási gyakorlaton átsejlik a cég politikai profilja.

Természetesen azt is el kell ismerni, hogy az is jól látszik, hogy egyes területeken jól és semlegesen működik a rendszer (pl. kiskorúakat sértő tartalmak szűrése).

Ezzel együtt azonban azt is ki kell mondani, hogy más, jellemzően politikailag érzékeny területeken (mostanában legjobb példa erre a migráció) viszont ez a zökkenőmentesség és semlegesség eltűnik, s valahogy mindig úgy alakul a történet a gyakorlatban, hogy a liberális-progresszív agendába illeszkedő tartalmak élveznek előnyt.

Mindeközben erősek az arra utaló jelek is, hogy ezen túlmenően a progresszív-liberális nézeteket képviselő politikai formációkat jelentősebb összegekkel támogatja a közösségi média, mint más politikai erőket. Ezt természetesen minden magánvállalat szabadon megteheti, de akkor viszont arra kell következtetni, hogy a cégnek egyértelmű politikai profilja van, ami alapvető legitimitási problémákat okoz akkor, ha egy semleges szűrési rendszer kialakításán dolgoznak.

Az új típusú médiafelületek szabályozása tehát messze nem megoldott. Pedig a tartalomszűrési gyakorlat részlehajlása vagy legalábbis ellenőrizhetetlensége, illetve a jogorvoslati lehetőségek korlátozottsága miatt erre kiemelt szükség lenne. Az is jól látszik, hogy végső soron a helyes szabályozás kialakulása – ugyanúgy, ahogy korábban a hagyományos médiafelületek esetében – nem képzelhető el az állam közbeavatkozása nélkül.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Így tehát valójában inkább az a helyzet, hogy az új típusú (közösségi) média
nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politikai felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az interneten."

Másként látom.
A közösségi médiát befolyásolók egy diktatórikus hatalmat építettek ki különböző érdekcsoportosulások ideológiai képviseletére. Ami pedig ebbe nem illik bele, azokat megkísérlik különböző eszközökkel elnyomni. Ehhez használják fel eszközként a liberális NGO-kat. Liberális diktatúra ez,aminek semmi köze a demokráciához.

Keresd a nyuszit, mert nálad van.

Ezért kérdőjelezted meg a radikális minősítésemet?

Az összeomlás szélén a Facebook, Zuckerberg tovább bujkál
http://www.origo.hu/gazdasag/2..
http://www.investor.hu/news/20..

WhatsApp co-founder who made billions from Facebook now says to delete it
https://www.marketwatch.com/st..

Azért ugye nem panaszkodnál, ha a Facebook megszűnne, helyette egy nem vállaltan konzervatív hátterű közösségi média jönne létre, amelyik rendszeresen cenzúrázná a ballib tartalmakat?

Nyugodtan bezárhat a kamubook, nem fog hiányozni - kicsit sem.

Válaszok:
Karvaly | 2018. március 21. 16:17

Szándékosan nem regisztráltam, mert aggályaim vannak az adatvédelmi gyakorlatával szemben - de megértem, hogy sokan vannak, akik nem tudják mellőzni a használatát.

Válaszok:
Lion | 2018. március 21. 16:59

- Adatok eladásából élnek, most éppen jobboldalról jött a pénz. Ez nem változtat azon, hogy az oldalakra kikerülő tartalmakat ballib szempontok alapján szűrik.
- Miből gondolod, hogy Clinton stábja nem vett Facebookról származó adatokat? Ők sem hülyék, és ők is nyerni akartak, ráadásul sokkal több pénzük volt a kampányra.

Aha, mint az Államokban, ahol a nemleges szavazásokat kis idő (és rengeteg kampánypénz elköltése után) megismételték, ellenben a melegházasságot támogató törvényről már nem lehetett újból szavazni? Ahol végül a Legfelsőbb Bíróság átnyúlt a törvényhozó hatalom feje fölött, és minden államban legalizálták a melegek házasságát?
(ez csak annyira nonszensz jogilag, mintha képviselők szavaznák meg az ítéletet egy köztörvényes ügyben)

Pont ez benne az óriási csapda, 'nélkülözhetetlenné' lett téve.

Mert az internet megkerülhetetlen de egy közösségi oldal?

Mintha nem léteznél ha nem regisztrálsz oda, elképesztő.

Adathalászat, kamuhírek, sajtó bekebelezése, függőség etc.

Válaszok:
Karvaly | 2018. március 22. 13:28

Pl. egyetemen tanulsz, és a jegyzeteket FB-n keresztül küldik tovább. Nyilván megoldották előtte is, meg fogják oldani utána is, de aki most akar vizsgázni, annak sokkal nehezebb nélküle.
És akkor ott vannak az induló kis cégek, akik (drágán) csinálhatnak és fenntarthatnak saját weboldalt (amire reklám nélkül senki nem fog rátalálni), de a célközönség nagy része számára csak az létezik, ami az FB-n látható.

Igen. Olvastam már netes újságoktól, hogy a Google és az FB elvitte a reklámpiac felét, ugyanazokat a költségeket jóval kevesebb bevételből kell kigazdálkodniuk. Lehet agyalni fizetős szolgáltatásokon, ami viszont egy csomó olvasót elriaszt.
Aztán ott van az, hogy sokan azokat a cikkeket olvassák, amiket az FB eléjük rak - ha kiesnek a pixisből, akkor elveszítik az olvasóik nagy részét (szerencsétlen Jámbornak is csak akkor tűnt fel, hogy nem is olyan jó ez a Facebook, amikor már az ő bőrére ment)
És végül ott vannak a Google, Facebook által összegyűjtött adatok, amikről magáncég lévén senkinek nem kell elszámolniuk - pedig az FB akár még fizet is azokért az adatokért, amiket a saját oldalán nem tud megszerezni! (https://www.bizjournals.com/sa..)
És ugye az FB-n a használó nem vevő, hanem az áru (https://venturebeat.com/2014/0..). A baj csak az, hogy azoknak az adatait is begyűjtik és tárolják a megkérdezésük nélkül, akik soha nem regisztráltak az oldalukon. Nyilván az FB, Google rengeteg mindent nagyon kényelmessé tud tenni, de csak akkor bíznék meg bennük, ha független cégek rendszeresen auditálhatnák az adatkezelési metódusaikat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés