Tanítani

2018. február 19. 7:53

Dippold Pál
Magyar Hírlap
A magyar oktatásba 1990 után beszabadult a féktelen, és mint egyre inkább kiderül, a maga teljességében tökéletesen terméketlen liberalizmus.

„A magyar oktatásba 1990 után beszabadult a féktelen, és mint egyre inkább kiderül, a maga teljességében tökéletesen terméketlen liberalizmus. A gyereknek az iskolában hatodrangú feladata, hogy kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek későbbi életének alapjait jelentenék. Az egyre hangosabban szajkózott oktatásszervező elv: csak a gyerek érezze jól magát az iskolában, játékosan, tét nélkül ismerje meg az inkább szűkebb, mintsem tágabb világot, ne kerüljön szorosabb kapcsolatba lehetőleg senkivel, legyen minél személyre szabottabb az a móka, amit oktatásnak neveznek, szabadon, minden korlát nélkül teljesedjék ki a gyerek személyisége. Fölöslegesek az évezredek óta jól működő közösségek, nem kell család, tök mindegy, hogy vannak-e szülők vagy nincsenek, igazából barát sem kell. Közösen végzett munka aztán főleg nem, csakis az én van, én, aki körül a világ forog. Ha tombolhat a szélsőséges individualizmus, azaz az a mocskos önzés, amely mára olyanná formálta világunkat, amilyen, akkor ilyen értelemben legalábbis, a liberális iskola sikeres. Volt.

A Petőfi Sándor előtti irodalmat, vagyis a magyar oktatásban tanított művek kétharmadát bizonyos tanárok bátran kisöpörnék. Ez a szemlélet még a marxizmust is alulmúlja, hiszen annak megszüntetve megőrzést hirdető tétele azért mégsem jelentette a múlt kíméletlen kitagadását.

A mai magyar oktatásügyre is hatással lehet egy angol-kínai üzlet. Ennek lényege, hogy Theresa May félmilliárd fontért megvásárolta országának a Sanghaj oktatásmódszertant. A kínai gyerekek ugyanis a felmérések szerint világverők matematikából. Igaz, hogy a módszer teljes egészében ellentmond a liberális elveknek, ám egy több ezer éves, nagyon erős szellemi talapzata van, a konfucianizmus. Az e szerint kialakult ősi értékrendben óriási szerepe van a munkának és a tanulásnak, ami mindig a kisebb-nagyobb közösségek érdekeit szolgálja, és ahol az egyéni fejlődés és a feladatok tisztességes elvégzése erkölcsi kötelessége minden gyereknek. Azt azonban mindenkinek el kell fogadnia, hogy minden oktatási módszerben a legfontosabb szereplő a jól felkészített, szakmáját hivatásként gyakorló, az ismereteket szeretettel továbbadni tudó tanár. Akit éppen ezért a gyerekek követni és tisztelni is tudnak.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szépen lassan a helyükre kerülnek a dolgok. A harmadik világ képességtelen migránsainak nyugaton született dédunokái is szenvedni fognak az iskolákban, így legkésőbb akkor a legelszántabb egaliter kulturmarxistáknak is leesik majd, hogy öröklött képességekben bizony rasszok, endogám etnikai csoportok mennyire eltérőelk. Az igazság az, hogy a sanghaji diákok liberális matek tanulással is a legjobbak lennének...

Szépen lassan a helyükre kerülnek a dolgok. A harmadik világ képességtelen migránsainak nyugaton született dédunokái is szenvedni fognak az iskolákban, így legkésőbb akkor a legelszántabb egaliter kulturmarxistáknak is leesik majd, hogy öröklött képességekben bizony rasszok, endogám etnikai csoportok mennyire eltérőelk. Az igazság az, hogy a sanghaji diákok liberális matek tanulással is a legjobbak lennének...

"Azt azonban mindenkinek el kell fogadnia, hogy minden oktatási módszerben a legfontosabb szereplő a jól felkészített, szakmáját hivatásként gyakorló, az ismereteket szeretettel továbbadni tudó tanár."

10 évig voltam középiskolai tanár. Önkritikusan be kell vallanom, hogy az én nemzedékemben (43 éves vagyok most) az ment tanárszakra többnyire (tanítóra meg pláne), akit nem vettek fel jogra, közgazdaságtanra vagy orvosira. A resztli.

Régebben, a nagyapám idején a tanító, a tanár "nadrágos embernek" számított. Tekintélynek a közösségben. Aztán jött a kommunisták "nemzet napszámosa" paradigmája, ami abszolút devalválta a hivatást.

Egyetemi tanár barátaimtól tudom, hogy a helyzet most még siralmasabb. Alapvető műveltségi hiányokkal mennek fiatalok tanárszakokra. Amíg ezen nem változtatunk, és nem a pedagógus szakok lesznek az egyik legnehezebbek, sokat nem várhatunk.

Egyébként amíg tanítottam (a "haladó ajrópai" időkben), meg voltam győződve, hogy valami sötét szándéktól vezérelve az a cél, hogy konzumidiótákat gyártsunk. 20% volt a kettes érettségin!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés