Új Egyenlőség-jel - Túl sok konszenzus

2018. február 6. 7:23

Pogátsa Zoltán
Népszava
Ellenzékben mindig mindenki proszociális volt, a többség akaratának megfelelően szociális jóléti államot (jól megfinanszírozott oktatást, egészségügyet, szocpolt, stb.) hirdetett.

„Ellenzéki politikai pártok tízpárti minimálprogramot írtak alá az egészségügyről. A program tartalmazza mindazt, amit a magyar társadalom többsége szeretne: mindenki számára egyenlően jó minőségben elérhető, erős állami egészségügyet, ahol a magángazdaság maximum kiegészítő szerepet játszik. Az állami finanszírozást pedig fokozatosan felemelik az európai átlag szintjére.

A megállapodást nemcsak a magukat szociáldemokratának és zöldnek tituláló pártok (MSZP, LMP, Párbeszéd) írták alá, amelyek esetében ezek az elvek teljesen profilba illőek, hanem a magukat nemzeti radikálisnak (Jobbik), liberálisnak és konzervatívnak (Liberálisok, Modern Magyarországért, Együtt) mondó pártok is, valamint a vegyes pártok (Demokratikus Koalíció, Momentum), sőt még a viccpárt is (Kétfarkúak). A minimálprogram kidolgozója és motorja Kincses Gyula volt államtitkár, egészségügyi szakértő volt.

Egyrészről természetesen nagyon örvendetes, hogy Magyarországon a politikai erők között megteremthető konszenzus egy olyan kérdésben, amelyben a társadalom túlnyomó része egyetért. A pártok felismerték, hogy a magyar társadalom univerzális, jó minőségű, állami egészségügyet akar, és nem kívánja a magánegészségügy dominanciáját. Bár a Fidesz ezt a megállapodást nem írta alá (természetesen meg volt hívva), ám pár évvel ezelőtti programja (azóta nincs neki ilyen) még teljesen hasonló egészségpolitikai elveket tartalmazott. A politikai csatározásoktól, gyűlöletkeltéstől, rivalizálástól, árokásástól, személyeskedéstől sűrű magyar politikai életben mégis üde színfolt, hogy Kincses úr kezdeményezésére ilyen széles szakpolitikai konszenzus adott méltó választ.

Én sem kívánom aláásni ezt a sikert, őrizzük meg az együttműködés és a konszenzuskeresés szellemét, életbevágóan fontos ez a magyar politikai rendszer, a közélet egészsége szempontjából. De felteszem a kérdést: biztos, hogy jó helyen találtuk meg a konszenzust? Biztos, hogy jó, ha nem a hétköznapi politizálásban, annak stílusában fogadnak el a politikusok etikai minimálprogramot? Biztos, hogy jó, ha gyakorlatilag a teljes magyar politikai paletta egyetért szakpolitikai kérdésekben? Ki képviseli akkor azokat, akik magánegészségügyet szeretnének? Amerikában a jobboldali republikánusok, a brit konzervatívok aláírnának egy ilyen dokumentumot? Soha. Németországban a liberális FDP aláírnia egy ilyen dokumentumot? Soha. Akkor miért jó nekünk, hogy a magyar jobboldaliak és liberálisok aláírták? Nekik miért nem a fizetős egészségügy a programjuk? A Kétfarkúnak miért nem az a programja, hogy az ingyen sör mindenkit meggyógyít?

Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy krokodilkönnyeket hullajtanék olyan nézetek képviseletéért, melyekkel nem értek egyet. Hiszen nyilván magam is az európai szinten finanszírozott állami rendszer mellett vagyok. A kérdésem oka gyakorlati. Biztos, hogy szakpolitikai szinten túl kevés, nem pedig túl sok itt a konszenzus? Nem lenne jobb, ha világos választási lehetőségei lennének a magyaroknak? Ha kirajzolódna a politikai irányzatok profilja, az alternatív társadalomszervezési víziók, ahogy az a nyugati demokráciákban történik? Ha szavazhatna liberális, jobboldali pártokra az, aki nem akar állami egészségügyet?

Magyarországon ugyanis az elmúlt harminc évben az történt, hogy ellenzékben mindig mindenki proszociális volt, a többség akaratának megfelelően szociális jóléti államot (jól megfinanszírozott oktatást, egészségügyet, szocpolt, stb.) hirdetett. Még a ma jóléti állam ellenes Fidesz is »szociális« népszavazással kampányolt, úgymond a »neoliberalizmus ellen«. Kormányra kerülve aztán a jobboldali Fidesz ugyanúgy megszorító, neoliberális politikát vitt, mint a névleg baloldali MSZP, melynek akkori miniszterelnöke ma a DK vezére. A polgároknak szociális biztonságot ígérő kormányok mind leépítették az egészségügyet, az oktatást, a szociálpolitikát.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Magyarországon az ellenzéki pártoknak nincs "profilja" és "alternatív társadalomszervezési víziója" az orbántakarodjrezsimdiktatúra paradigmán kívül. Ez a közös nevező.

Ez a mondat pedig az összes előzőt zárójelbe, illetve komolytalanná teszi:

"Kormányra kerülve aztán a jobboldali Fidesz ugyanúgy megszorító, neoliberális politikát vitt, mint a névleg baloldali MSZP..."

1. Pogátsa a Népszavában kötelező módon bírálja a Fideszt , pedig az éppen azt valósítja , amit ő is kívánna : kiegyensúlyozott állami és privát egészségügyi ellátást , s folyamatos fejlesztést .
2. Az ellenzéki "összefogás" hazugságát pedig jól világítja át : a "megváltó" Kincses Gyula gondolatai mögött ott van az összes párt tanácstalansága , illetve a saját elképzelések rejtegetése a választók elől .
3. Egyre több balos tanulmány jelzi más-más kontextusban is , hogy ez az "összefogás" voltaképpen a káosz előfutára lesz : a választók nem fogják tudni áprilisban , ki mit akar valójában az ellenzéki oldalon . Fogalmuk sem lesz arról , miért és kire szavazzanak , hiszen egy politikai katyvasz nem alternatíva . Ráadásul , az ellenzéki pártok továbbra is egymás ellen is kampányolnak , amit ez az állítólagos összefogás "spanyolfal" nem tud leplezni .

“The trouble with Socialism is that eventually you run out of other people’s money” — Margaret Thatcher

A szerző állítólag közgazdász. Milyen közgazdász az, aki mindent egy kalap alá vesz, általánosít, összemos.

A hangsúly nem a megszorításon van, hanem azon; miért kell, mi az oka a megszorításnak és kiket szorítanak.
Ebben van a különbség a balliberális konglomerátum és a Fidesz kormány között a különbség.

Mit mondott Gyurcsány Ferenc öszödön? Ugye ezt?

"Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetõségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”

Ebből kellene kiindulni és akkor a szerző is megtalálná az okot.

A másik kérdés; Kiket szorítanak meg?

A Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány is a rossz kormányzás következményét a bérből, nyugdíjból élőkre terhelték. Egyrészt adók formájában, másrészt az állami szolgáltatások mennyiségi és minőségi csökkentésével. Ugyanakkor a tőketulajdonosok mentesültek, melynek következtében tovább növekedett a jövedelmek elosztásának az egyenlőtlensége a tőketulajdonosok (10 % ?) javára.

Mivel a balliberális kormányok nem tudták teljesíteni a konvergenciakritériumokat, további megszorításokra volt szükség 2010 után. Ez azonban már különadók formájában a tőketulajdonosokat érintette. Amikor a költségvetés konszolidációja megtörtént és az MNB megfelelő forrással rendelkezett, elindult a reálgazdaság támogatása. Ebbe épült bele a gyorsított uniós támogatások felhasználása.

Szerintem ez a fő különbség a két kormányzati struktúra között és erről feledkezik meg a szerző.

A 2002-2010 közötti kormányok az egészségügyben, oktatásban reformot hirdettek, amiből csak annyit lett, hogy mindent összekuszáltak. Többletköltségek nélkül nem lehet reformot végrehajtani. Márpedig a reform során forrást nem rendeltek a végrehajtáshoz. Így a reformból mennyiségi és minőségi romlás lett. Amit az önkormányzatokhoz leadtak, forrás biztosítása nélkül adták le, melynek következtében a legtöbb önkormányzat eladósodott.

Az államháztartás eladósodottsága a GDP mértékében 2009-re elérte a 80 %-ot. Ha ehhez hozzávesszük az alrendszerek, a vállalkozások és lakosság eladósodottságát, akkor ennek a duplája lesz. Az ellenzék most is ígérget, de nem mondják meg, hogy honnan biztosítják a forrást. Beforintosítva az ígéreteiket a forrásigény eléri a tízezer milliárdot. Biztosítani tudja ezt a magyar gazdaság? Hogyan?
A szerzőnek, mint a közgazdaság tudomány művelőjének erre kellene választ adnia.

Szerintem meg nincs azzal probléma, hogy a Fidesz fegyelmezetten gazdálkodik. Még csak az kéne, hogy a Fidesz is baloldali programot valósítson meg, akkor aztán tényleg csak az IMF szakértői maradnának, akik időnként rendberakják a disznóólat, amit a baloldal hagy maga után.

Kincses Gyula csak nevében kincses.
2007. okt. 01 – 2008. május: EüM államtitkárként funkcionált. Erre az időszakra esik az eü. reformja. Mi volt ennek a nagy reformnak az eredménye?

- Kórházak megszüntetése.
- Kórházi ágyak leépítése.
- Várólisták bevezetése.
- Vizitdíj, kórházi napidíj bevezetése.
- 2001-ben még 144 ezer fő volt, 2010 a létszám 118 ezer főre csökkent, amely 26 ezer fő csökkenésnek felel meg.

Mi okozza, hogy most egyszerre megvilágosodott?

Ehhez érdemes elolvasni az alfahir.hu vele készült riportját.
http://tinyurl.hu/NEmA/

Igen. Jogos a riportot készítő kérdése: „Akkor ez csak egy kirakat volt?”
Miazhogynagyonis! (Idézve a nagy formátumú balliberális politikust.)

Már így is olyan tarka az ellenzéki kép, hogy ha nem mutatnának fel egységesülési hajlandóságot (ez a célja az oktatási és az egészségügyi paktumuknak is), akkor még nehezebb lenne a balos szavazók dolga.
Nem hiszem, hogy Pogátsa ezt nem látja, csak neki muszáj szakmaiskodni és demokratáskodni, hogy meghallják szavát.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés