Nem a majmos pulcsi, a gyermekmunka a botrány

2018. január 23. 7:49

Szalma György
Mandiner
A majmos pulóveres felháborodás hevében megint elfeledkeztek a divatipar valódi áldozatairól, a harmadik világbeli gyermekmunkásokról.

Néhány nappal azután, hogy a H&M botrányt kiváltó reklámja megjelent, belebotlottam egy elgondolkodtató montázsba. A kép jól szemlélteti azt a képmutatást, ami a nyugati világot uralja, antirasszizmusával és a liberalizmusával egyetemben.

Pótcselekvésképpen az egész világ felháborodott azon, hogy egy kis négus gyermekmodellt rasszistának ítélt felirattal díszített pulóverbe bújtattak. Az áthallásos üzenetek dekódolásában egyedülálló képességekkel rendelkezők ezután megszaggatták ruháikat, szamárbőgést hallatva, kórusban bömbölték a jól ismert rasszistázó paneleket. Johannesburgban pedig a toleráns, kritikus és haladó gondolkodású sokaság rombolással, fosztogatással nyomatékosította a nemtetszését. Szép munka volt, nem lennék most a kirekesztők helyében.

Ezúttal is sikerült szerencsésen megvédeniük színes bőrű embertársaink méltóságát, valamit megerősíteniük a dzsungelmajmok és a feketék közötti, réges-régi asszociációt. A civilizált emberek ma már elhessegetik maguktól ezt a kínos társítást, a bátor liberálisok azonban szembemenve a fősodorral nem tudnak elszakadni a képtől. Ez a kisgyerek úgy néz ki, mint egy majom – gondolják magukban –, tilos majmos pulóvert adni rá! 

A felháborodás hevében megint elfeledkeztek a divatipar valódi áldozatairól, a gyermekmunkásokról.

Most nem csak arról van szó, hogy reklámokban szerepeltetett gyerekekből bazári majmot (!!!!) csinálnak a szülők és a cégek, ellopják ezzel sok esetben a modellek gyermekkorát. A gyermekként kemény kétkezi munkára kényszerülőkről feledkeztek meg nagyvonalúan. 

A H&M bűne ugyanis nem a rasszizmus, hanem hogy a gyanú szerint gyermekmunkával előállított alapanyagot használ fel a gyártás során.


A jól öltözött, méregdrága gúnyákba bújó haladók ügyet sem vetnek arra, hogy divatos öltözéküket kizsákmányolt ázsiai gyerekmunkások állítják elő. Az pedig a képmutatás csúcsa, hogy fekete amerikai hírességek is hallatták hangjukat a botrány kapcsán, olyan sztárok, akik talpig aranyba és gyémántba öltözve csillognak. Tokától bokáig ékszerben, amelyekhez a nemesfémeket, drágaköveket elég sok esetben afrikai emberek rabszolgamunkával kaparják elő a föld mélyéből. 

Az UNICEF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint a világban minden hatodik 5 és 14 év közötti gyermek komoly fizikai munkát végez. Több mint 200 millió gyermekről van szó, akik közül mintegy 100 millióan különősen veszélyes körülmények között dolgoznak. 

Sok ázsiai országban a textilipar a húzóágazat. Banglades az Európai Unió ruhaiparának egyik fő beszállítója, az ide irányuló ruhaexport forgalma 2016-ban meghaladta a 11 milliárd dollárt. Ez az összeg különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy egy ruhadarab előállítási költsége munkabérrel együtt is fillérekbe kerül, a nyugati országokban pedig ehhez képest csillagászati áron értékesítik azokat. Az olcsó munkaerő vonzza a szegény országokba a nagy cégeket, amelyek a törvényeket figyelmen kívül hagyva szívesen alkalmaznak gyermekmunkásokat éhbérért. A gyártók maximálisan visszaélnek a dolgozóik kiszolgáltatott helyzetével, akiket semmilyen törvény nem véd.

Szabadság nincs, az sem ritka, hogy a feszített tempó miatt a munkások a gépek között a gyárban alszanak. Aki pedig betegség miatt kiesik a munkából, semmilyen segítségre vagy ellátásra nem számíthat. 

A gyermekmunkával gyakran együtt jár, hogy sokan a munkáltatójukkal együtt élnek és bántalmazásnak vannak kitéve, sok esetben szexuális erőszak áldozataivá is válnak. Hiú remény várni azonban, hogy az a Nyugat tegyen lépéseket a kizsákmányolás különböző, akár szexuális jellegű formái ellen, amelynek polgárai a legnagyobb számban élnek vissza helyzetükkel, élvezik annak olcsó gyümölcseit. Számtalan nyugati polgár utazik távoli országokba, hogy ott gyermekekkel létesítsen szexuális kapcsolatot:

otthon érzékeny lelkű haladárok, idegenben ragadozó szörnyetegek.

A ruházaton kívül a népszerű elektronikai cikkek előállításában is előszeretettel alkalmaznak gyermekmunkásokat, veszélyes, a felnőttek számára is megerőltetőnek számító fizikai munkára. 

A szerencsétlen sorsú gyerekek nélkül nem lenne lehetséges az, hogy a fejlett világ lakói sok százezer forintos telókkal posztoljanak a közösségi hálókon arról, hogy mennyire elítélik a H&M reklámját, mennyire fáj nekik a rasszizmus. Milliónyi kizsákmányolt ázsiai gyermeke kell ahhoz, hogy az emberi jogok és a megkülönböztetés elleni küzdelem élharcosai szívhez szóló üzeneteket fogalmazhassanak eszközeiken, metoo-zzanak, esetleg egyéb forradalmi hashtageket hozzanak létre, bezsebelve ezzel hasonszőrű társaik elismerését. 

Kínát szokás emlegetni, mint az embertelen munkakörülmények poklát, azonban Ázsia több országában ma már fokozottan rosszabb a helyzet. És míg a kommunista állam helyzetéből adódóan képes lépéseket tenni a gyermekmunka és az embertelen munkakörülmények felszámolására, addig a térség több más országa a vállalatok anyagi zsarolása miatt tehetetlen. Nem is igyekeznek tenni a jelenség ellen, a gazdasági kiszolgáltatottság képtelenné is teszi őket a cselekvésre. 

Szakemberek szerint a helyzet Fekete-Afrikában a legrosszabb. Szomália, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópiaa gyermekmunka valóságos poklai. Bányákban, termőföldeken dolgoztatják a gyerekeket, sokszor szó szoros értelmében vett rabszolgaként. 

A gyerekek kizsákmányolása ellen a nagy cégek léphetnének fel a leghatékonyabban, a labda az ő térfelükön pattog. Azonban a profit maximalizálásának vágya meggátolja őket abban, hogy a szóvirágok helyett valóban cselekedjenek. A gyermekmunka és a költséghatékony termelés áldásait leginkább élvező cégek 

hangzatos kampányokat finanszíroznak a kirekesztés, a gyűlölet, a megkülönböztetés visszaszorítása érdekében otthon.

A messzeség jótékony fedezékében, Afrikában vagy Ázsiában a lehető legkíméletlenebb módon bánnak az otthon agyonajnározott feketékkel és ázsiaiakkal. A korrupció elleni harc pedig ott fut zátonyra, hogy a szegény országok kormányait a befektetéseik kivonásával fenyegetik abban az esetben, ha a törvények betartására köteleznék őket. 

A gyermekmunka állandósítja a nyomort. Azok a fiatalok, akik fiatalon munkába állnak, kimaradnak az iskolából, ezzel pedig elvész annak az esélye, hogy képzettséget szerezzenek és a munkaerő piacon egy jobb pozíciót foglaljanak el. 

Ne szégyellünk turkálóba vagy outletbe járni, ne bátorítsuk az újabb adag szemét előállítását, legyünk figyelmesek abban, hogy milyen cégtől vásárolunk! Régi hazafias, lokálpatrióta alapelv, hogy vásároljunk helyi terméket. Ezzel nem csak a saját gazdaságunkkal teszünk jót, de nem adjuk a pénzt olyanoknak, akik gyermekeket fognak munkára. 

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem azért van helye annak, hogy a dolgot önmagában nézzük. Mit érdekel bennünket a majmos póló, ha gyermekmunka van a világban, és mit érdekel bennünket a gyermekmunka, ha drogkereskedelem zajlik, és mit érdekel bennünket a drogkereskedelem, ha pusztulnak az őserdők, és mit érdekelnek bennünket az őserdők, ha Amerika tele van atomfegyverrel, és mit érdekel bennünket Amerika, ha Oroszország is tele van?

Lehet forgatni ezt a ringlispilt a végtelenségig, de csak arra jó, hogy végül semmi ne érdekeljen bennünket.

Ne forogjon az életünk a majmos póló körül, de azért emiatt is érdemel a H&M egy vigyort meg minimum egy negatív vásárlói döntést...

Hát, nem tudom. Az én hófehér gyerekem ne járjon olyan pólóban, hogy "a legmenőbb majom a dzsungelben". Ne is végezzen gyerekmunkát, ne drogozzon, ne tervezzen atomfegyvert, az őserdők pusztításából se vegye ki jobban a részét, mint a kortársai. De idióta divattervezők pólói is kerülendők, hogy keretes szerkezetbe zárjam a negatív gyermeknevelési fölvetéseimet.

Ha te szívesen járatnád a gyerekedet oyan pólóban, amely majomnak nevezi őt, ám tedd. Jól kiszúrsz vele, de végülis ez benne van a szülői jogaidban.

en teljesen egyetertek a szerzovel, DE azert szeretnek tovabbra is parszaz forintos polot, szoval ne vigyuk tulzasba. Mert faj a szivem szegeny feka gyerekert ott Szomaliaban vagy fasztudja hol, de a penztarcam meg nem birna el, ha hirtelen minden ruha tizszerannyiba kerulne, szoval...

Üvöltve kiborulni képmutatás, de simán tudomásul venni ugyancsak hülyeség. Hadd kérdezzem meg, te a gyermekmunka ténye miatt nem tudsz aludni? Vagy jól aludtál az éjjel? Na, én a gyermekmunka miatt is jól aludtam, a majmos póló miatt is jól aludtam, de kétszer meggondolom, hogy a közeljövőben vegyek-e H&M pólót, és ha egy divatcégre rábizonyítják, hogy gyermekeket foglalkoztat, egy életre elkerülöm, mint a pestist.

Mondjuk egyáltalán nincsenek H&M-es cuccaim...

Legyen akkor spirál. Velem lehet tárgyalni. Lényeg, hogy nehogy bármit is tegyünk, mert bármivel is foglalkozunk, van annál nagyobb szar a világban, mi meg kicsik vagyunk. Merjünk kicsik lenni, ugyebár...

Mondjuk ha belegondolok, nekem is. De kérdés, hogy hol venném föl :-)

Neked halvány lila segédfogalmad nincs arról, hogy mi az a gyerekmunka amiről Szalma ír, de annyit azért segítek, hogy a réten libát őrizni és borjút, tehenet legeltetni (amit például az én anyám is csinált) semmi, ahhoz képest amit az a 200 millió gyerek csinál nap mint nap még hétvégén is.
Arról már nem is beszélve, hogy a magyar paraszt gyereke eljutott legalább az elemibe ahol megtanult minimum írni olvasni, de ezeknek a gyerekeknek esélyük sincs részt venni bármiféle oktatásban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés