Közel a kulturális autonómiához

2017. december 23. 15:47

Fiala-Butora János
Új Szó

A kulturális autonómiát, magát az autonómiát sokan úgy képzelik el, hogy törvénnyel megvalósítható. De az nem olyan dolog, amit beleírok a törvénybe, és megvan. Interjú.

„Az első szempont alapján mit mondhatunk? Létezett egy korábbi támogatási rendszer, ehhez képest előrelépés az alap létrejötte?

Sokáig vártunk erre a törvényre. Szinte minden évben politikai csatározások folytak a körül, hogy mennyi pénz jut majd a kisebbségi kultúrára, és azon belül mennyit kapnak az egyes kisebbségek. Ez zsarolás eszköze is volt, az egyes kisebbségeket így lehetett szembeállítani egymással. Ehhez képest nagy és fontos előrelépés, hogy ezt a helyzetet a törvény rendezte, fixen meghatározta, hogy mekkora a támogatás összege, és mennyi jut az egyes kisebbségeknek. Reméljük, hogy így elkerülhetőek lesznek a korábbi viták, és ezzel egy feszültségforrást is kivettünk a magyar kisebbség és az állam, valamint a magyar kisebbség és a többi kisebbség viszonyából. Általában a magyarokat fordították szembe a többi kisebbséggel. Ugyanakkor az új törvény egyébként is rendezte a viszonyokat. Most tudjuk, hogy hogyan történnek majd a kifizetések, hogyan és ki dönt a pályázatokról. Ezek a feltételek eddig szinte évente változtak, ami nagy bizonytalanságot vitt a rendszerbe, és senkinek sem volt jó. A másik komoly problémája a korábbi rendszernek az volt, hogy késett a pályázatok kiírása, késtek a kifizetések, ez is részben abból adódott, hogy nagy volt a bizonytalanság, sok volt a változás. Reméljük, ezeket a problémákat is kezelni tudja majd az újonnan felálló alap. Úgy gondolom, hogy minden, amit felsoroltam, komoly előrelépésként értékelhető.

Az ideálishoz mérve hogyan értékeli a törvényt? Nevezhetjük ezt kulturális autonómiának?

A kulturális autonómiát, magát az autonómiát sokan úgy képzelik el, hogy törvénnyel megvalósítható. De az nem olyan dolog, amit beleírok a törvénybe, és megvan. Ugyanúgy, ahogyan a demokráciát sem lehet törvénnyel létrehozni. Egy diktatúra attól még nem válik demokráciává, ha átírjuk az alkotmányát. Autonómiáról akkor beszélhetünk, ha jól működik az a mechanizmus, amellyel egy kisebbség ki tudja fejezni azt az akaratát, hogy ő milyen prioritásokat képzel el a kultúrpolitika területén, és ha ezek megvalósulnak. Vagyis olyan kulturális tevékenységekre jut támogatás, amelyeket a kisebbség fontosnak tart. Nem az a kérdés, hogy van-e vagy nincs autonómia, hanem az, hogy mennyire működik jól. Formálisan az autonómia azt jelenti, hogy valakinek döntési jogköre van. A törvény kimondhatja, hogy a kisebbség dönt, de hogy tényleg a kisebbség igényei, preferenciái valósuljanak meg, az egy hosszabb tanulási folyamat kérdése. Most az kell, hogy jól működjön az alap, minél jobban el tudja kerülni a politikai, gazdasági érdeklobbik befolyását. Ha ilyen rendszer alakul ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a kisebbségi kulturális autonómia jól működik. Ezt a törvény segítheti, de nehezítheti is. Amit most látok, abból azt tudom mondani, hogy az alap ígéretesen indul, de benne vannak a kockázatok, amelyeket említettem, például a transzparenciával kapcsolatban.

Mire lesz még szüksége az alapnak a jó működéshez?

Az alap szakmai döntéseket fog hozni, de ehhez nagy szükség lenne arra, hogy szakmai és társadalmi szinten is rögzítsük, hogy melyek azok a prioritások, melyek azok a támogatandó területek, amelyeket a szlovákiai magyar kultúrában támogatni szeretnénk. Erről sokaknak van véleményük, vannak szakemberek is, akiknek nagyon szilárd elképzelésük van arról, hogy mi a támogatandó, és mi nem. De ezt nagyon fontos lenne leírni, mert akkor lenne egy hivatkozási alap, ami szükséges a kulturális alap működéséhez. Ilyen dokumentum nélkül a döntések a döntéshozók szubjektív véleményén alapulnak majd, ami senkinek nem jó. Mindig azt hangoztatjuk, hogy az értékes kultúrát akarjuk támogatni, de nincs egyetértés abban, hogy mi az értékes. Hogyan hasonlítsuk össze egy kisváros népdalfesztiválját egy szórványtelepülés kolbászfesztiváljával, ami lehet, hogy az adott vidéken az egyetlen magyar rendezvény. Ezekről a szakembereknek is teljesen eltérő elképzeléseik vannak. El kell dönteni, hogy például akarunk-e szlovákiai magyar filmkultúrát, és erre mennyi pénzt tudunk szánni. Ilyen szakmai kérdéseket kell eldönteni. Ez is az autonómia megvalósulása. Tudnunk kell azt, hogy hol állunk, és hová szeretnénk eljutni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/122728

Ajánljuk még a témában