Halott szavak

2017. szeptember 4. 11:27
Mackó Róbert
Mozgástér
Azért hal ki a hála mert a modern embernek „jogai” vannak és ami joggal jár azért természetesen nem kell hálásnak lennünk. Csakhogy a joggal ellentétben a hála érzelmi elköteleződést jelent.

„Történt, hogy a távoli Germániában egy a költői Aydan Özoguz nevű hölgy, aki amúgy, egyébként – ha a nevéből nem derült volna ki – török, az találta nyilatkozni a Bayern Kurier című lapban, hogy olyan mint »német kultúra« tulajdonképpen nem is létezik. A hölgy nem mellesleg a német szocdem párt alelnöke és a szövetségi kormány integrációs biztosa. Kijelentése és a mögötte megbúvó életút híven tükrözi az integráció németországi állapotát. (...)

A hála az az érzés, melyet akkor tapasztalunk, mikor valaki a segítségünkre van olyankor mikor számunkra az fontos, s nekik meg nem kötelező. Azért hal ki mert a modern embernek »jogai« vannak és ami joggal jár azért természetesen nem kell hálásnak lennünk. Csakhogy a joggal ellentétben a hála érzelmi elköteleződést jelent. És érzelmi elköteleződés nélkül nem lehet hazafi valaki és nem lehet integráns tagja annak a népnek melynek földjén él.

Aydan nem érez hát hálát Németország és a németek iránt, akik befogadták a szüleit, megmentve őket az anatóliai nyomorúságtól és velük befogadták őt is, mi több maguk fölé emelték, hogy oly fontos ügyet intézzen nevükben mint az integráció lenne – már ha az integráció lehető lenne.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyébként így van: a "hála", mint szó meghótt a "jogok" javára. Kár ezt a fontos témát simán csak elmigránsozni.

Ha valaki manapság segít egy nálánál szegényebbnek, csak azt adja oda neki, lelkiesméretfurdalását enyhítendő, amihez a másiknak joga van.

Az, hogy a másik hálával tartozna, netán imádsággal a jótevőjéért, az a Középkor sötét bugyraiban eltűnt gondolat. R.I.P.

Válaszok:
Antigoné | 2017. szeptember 4. 12:20

Évekig adtam a gyermekeim kinőtt, de jó állapotú ruháiból egy itt élő családnak.
Akkor szüntettem be az adományozást, amikor 4 hónap(!) múlva véletlenül arrajárva látom ám, hogy az egyik kabáttal táplálják az udvari tüzüket.
Az anyuka meg volt sértve, amikor közöltem, hogy inkább más rászorulónak adom ezentúl a holmikat.
Ennyit a háláról.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés