Auróra

2017. június 29. 10:44

Tamás Gáspár Miklós
hvg.hu

Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad.

„Az ilyesmiket szokták betiltani ezek, akik a városban semmi másra nem voltak képesek, mint hogy beköltözzenek a régi polgárság meg a régi munkásság kisajátított, majd közpénzen fölújított-tatarozott házaiba az alapítványaikkal meg a klienseikkel meg az ügyvédi irodáikkal meg a kamu cégeikkel meg a prefeminista, szépen sminkelt, első osztályú, dzsenderáruló (ha van osztályáruló, van dzsenderáruló is), őszintétlenül férfitisztelő, kisportolt nőikkel a modellügynökségről. De az, hogy néhány véndiák meg holtfáradt aktivista meg szakadt művész iddogálhasson egy kicsit – például mentás teát – , nem, azt nem szabad. Nem tudom, elárulhatom-e, hogy az Aurórában még olvasni is láttam embereket, sőt: szem- és fültanúja voltam annak, hogy fiúk nem szakítottak félbe lányokat, ha el akartak részletesebben mesélni valamit. Bocsánat, ha ez akaratlan denunciálás, és kivívja a törvényes hatóság gyanakvását és dühét.

Ezek nálunk egyfolytában győznek, és elérték, hogy – a modern történelemben először – a baloldali szubkultúra el legyen választva a dolgozóktól (és viszont). De ha ezek kikergetik szerény kis kerthelyiségeikből és teázóikból a baloldali szubkultúra bohémjait és puritánjait, remélhetőleg nem Londonba mennek, hanem a lakótelepekre és a nyomornegyedekbe, és eltűnődnek rajta, mi volt annak idején a munkásotthon, ahol ma a még nyitva tartó, kisebbik részben aerobik-tanfolyam van meg tai csi-edzés meg csi kung-edzés meg kung fu-edzés meg Gyóni Géza-szavalóverseny meg nyugdíjas hídépítő mérnök előadása a homeopátiáról, a nagyobbik, a lezárt részben pedig csótányok.

A baloldalt – és ezen nem a hanyatló szoclib establishment ritkuló, vénülő, pusztuló intézményeit értem, hanem a szabadon igazságot keresőket, a nyugtalanokat, a habozókat, a fölháborodókat, a szelídeket, az oly sok mindent ellenzőket, s nemcsak a vegetariánus-vegán, antialkoholista, cukormentes, alacsony sótartalmú, otthonszülő, koffeinmentes, laktózmentes és gluténmentes ártatlanokat, hanem még a magamfajta borivó és dohányzó vén legényeket is, a Bartók-hallgatókat és Ady-olvasókat – elkergették a falig, ahol a gyér baloldal megveti a hátát. Kész, nincs hová menekülni. Már csak az esélytelen ellentámadás marad.

Meg a véleményünk ezekről.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/113925

Ajánljuk még a témában