„Az a bizonyos magyaros lágyság" – a 125 éve meggyilkolt Sisi nem csak a magyarság, a magyar nyelv szerelmese is volt

„Falk épp most mondta nekem, hogy a stílusom még nagyon merev és németes, és hiányzik belőle az a bizonyos magyaros lágyság. Szomorú és lehangoló, hogy esztendei fáradozással sem jutottam előbbre. Kérlek, legalább egyetlenegyszer írj nekem egy levelet magyarul, összehasonlításként” – írta egy alkalommal Erzsébet királyné férjének, Ferenc Józsefnek. 

Az uralkodó és felesége – bármily meglepő is – néhány magánlevelet valóban váltottak ezután magyar nyelven, sőt, az üdvözlő- és záróformulákat a későbbiekben is szinte minden alkalommal magyarul használták. Sisi magyarnyelv-szeretete, szoros összefüggésben a magyar nép és szabadságvágy iránti, soha nem fogyatkozó rokonszenvével, persze nem csak ebben a kissé bátortalan kérésben mutatkozott meg. Hanem sok más mellett a gyerekeivel való írásos érintkezésben is: fiával, Rudolffal 1867-től, lányával, Mária Valériával pedig a kezdetektől magyarul vetették papírra az egymásnak szánt sorokat.

„Éppoly gyöngéd, mint elválhatatlan kötelék”

„Mióta az isteni gondviselés szeretett felséges férjem által Magyarországhoz éppoly gyöngéd, mint elválhatatlan kötelékkel fűzött, ennek jóvolta mindenkor élénk részvétem tárgya volt” – mondta Sisi hibátlan magyarsággal 1866 januárjában Hofburgban, az országgyűlési küldöttség előtt is. Bizonyítván, hogy nemhogy előbbre jutott, 

Ebben persze számtalan segítője is akadt, köztük olyanok, akiknek a nevét – ellentétben a királyné legfőbb magyarnyelv-tanáraként emlegetett Falk Miksáéval – talán kevésbé őrzi a közemlékezet. 

Ilyen volt például Majláth János, aki a kezdeti lépésekben segített. Erzsébetet még menyasszonyként, az 1850-es évek elején kezdték bevezetni Magyarország történelmébe, irodalmába, kultúrájába. A Münchenben élő magyar gróf, történetíró, költő hetente háromszor járt hozzá, és az általa németre fordított (átírt) Magyar regék, mondák és népmesék kötet történetei, illetve a magyar régmúlt mellett az 1848–49-es szabadságharc eseményeit is számba vették – ez, rokon lélekként, 

Az anyanyelvén kívül franciául és angolul is kiválóan tudó Erzsébet – Richter Xavéri Ferenc vikáriusnak köszönhetően – ekkoriban kezdett ismerkedni a magyar nyelvvel is, hogy aztán később, hosszú ideig tartó madeirai tartózkodása alatt (1860–1861) komolyabban nekiálljon elsajátítani azt. Ebben nagy segítségére volt egyik kedvenc udvarhölgye, Hunyady Karolina, majd Bécsbe visszatérve Rudolf dajkája, egy esztergomi menyecske is.

„...legszebbnek tartom Kárpáthy Zoltánt”

Vagyis Sisi nem teljesen alapok nélkül került első, tulajdonképpeni hivatalos magyarnyelv-tanára, Homoky Imre elé. Az 1809-ben, Dunaföldváron született szerzetes paptanár 1846-ban kezdte meg szolgálatát a bécsi Theresianumban, majd valószínűleg 1864-ben kérték fel az uralkodó feleségének tanítására – mindezért cserébe Ferenc Józseftől magyar nemesi címet kapott, illetve a lekéri apátságot. Kettejük közös munkájának termőre fordulásához azonban sok minden kellett.  A Bécsbe járatott magyar lapok sokaságán kívül Erzsébet hihetetlen érdeklődése és kitartása  – a királyné bolondériájával a korabeli újságok is foglalkoztak, nem feltétlenül pozitív színben feltüntetve azt.

És persze nagyon kellett hozzá Ferenczy Ida, aki – kisnemesi származású lévén – 1864-től hivatalosan nem udvarhölgyi, hanem felolvasói, nem hivatalosan legjobb barátnői minőségben élt annak haláláig Sisi mellett. Az ő feladata volt többek között, hogy beszerezze a magyar nyelvű újságokat, könyveket, 

Az író és a királyné 1868-ban találkoztak először a Budavári Palotában, ahol a feljegyzések szerint a következő párbeszéd hangzott el – természetesen magyarul:

„Régen óhajtottam önt személyesen megismerni. Műveit régóta ismerem, azok között legszebbnek tartom Kárpáthy Zoltánt” – mondta Sisi. Mire Jókai így felelt: „Háromszoros tisztelője vagyok: mint királynőnek, mint nőnek és mint irodalmunk pártolójának.”

Későbbi találkozásukkor pedig a Balatont ajánlotta úti célnak, mert „nagyon szép”, Erzsébet válaszul pedig azt mondta, hogy Gödöllőn és a budai Várban is kiválóan érzi magát: „Itt van ez a várkert, amihez hasonló semmi királyi palotának nincsen. Itt örökké szabadnak érzi magát az ember.”

A barátnőjét sok esztendővel túlélő Ferenczy Ida (1928-ban halt meg) több mint 1500 darabos, fennmaradt iratgyűjteményéből, amelyben a Sisivel és a királyi család, udvartartás tagjaival váltott levelek mellett képeslapok, táviratok, versek, receptek, feljegyzések, újságkivágások is vannak, sok hasonló történetről értesülhetünk: a szakirodalom által Farkas Archívumnak nevezett gyűjtemény csodával határos módon, egy kastély padlásán élte túl a második világháborút.

„A legcélszerűbb kormányforma mégiscsak a respublika”

És persze hiba volna e felsorolásból kihagyni a bevezetőben is említett Falk Miksa nevét. Az elszegényedett kereskedőcsaládból származó újságíró 1866 szeptemberében váltotta Sisi mellett Homoky Imrét. Utóbbitól tanítványa igazán megható módon vett búcsút: belső lakosztályában férje és gyerekei jelenlétében elénekelte neki a Szózatot. Falk Miksával aztán rögtön eggyel emelték a tétet: a magyar nyelv és kultúra mellett időnként politikával is foglalkoztak. Sőt, Falk a királyné nyomatékos kérésére a Monarchiában betiltott műveket – mások mellett Széchenyitől a Blicket vagy Eötvös József Zászlótartó című versét – is kénytelen volt az udvarba hozatni. 

„Máskor valami politikai témáról beszélgettünk, egyszer csak e kijelentéssel lep meg őfelsége: »Én úgy hallottam, hogy a legcélszerűbb kormányforma mégiscsak a respublika.« Körülnéztem, vajon nem dőlnek e rám a régi habsburgi császárlak falai, mert ilyet császárné és királyné szájából bizonyosan még nem hallottak. Kérdésemre, hogy kitől hallá ezt őfelsége, azt felelé, hogy gyermekkori tanítójától, gróf Majláth Jánostól” – írja például kissé meglepődve maga Falk Miksa is a királyné meggyilkolását követően nem sokkal, már a gyászévben, 1898-ban megjelent visszaemlékezéseiben – ez a Szépmíves Könyveknek köszönhetően néhány éve új köntösben olvasható. A négy hosszabb írást – köztük három teljes egészében Sisihez és az együtt töltött időhöz kapcsolódik –  tartalmazó kötetet több okból is érdemes kézbe venni: 

de az udvar mindennapjait is, miközben végig megmarad a hitelesség.

És még egy adalék Sisinek a magyar nyelvhez, és ezen (is) keresztül a magyar gondolkodáshoz, lélekhez fűződő kapcsolatához. 1875-ben, amikor egy lovasbalesetben agyrázkódása lett, magához tértét követően először magyarul szólalt meg. Ahogy – legalábbis a történelmi emlékezet szerint – az ellene éppen százhuszonöt éve elkövetett gyilkos merénylet után az utolsó, udvarhölgyéhez, Sztáray Irmához intézett szavai: „Mi történik velem?” szintén magyarul hangzottak el.

Nyitókép: Sisi magyar királynéként (Forrás: Wikimedia Commons)